Emberies jelnyelvnek mondom, magam
találtam ki a kifejezéseket, hamar tanul
aki ezt már használni tudja, mert látja.
Már megint egy régi új, újrakezdés,
szétmegy a telefonhívás,
belecsattan a
beszélgetésbe.
Amikor jópofán,
beviszi magával,
azt aki romboló.
Kívűlről keresgél,
miközben most
sem szűrtek jól.
Olyan vakmerő
és bent van már,
ahol és azt senki
nem gondolná.
Vajon akik ezt
természetesnek
veszik kipróbálták-e.
Milyen a másik oldalon
lenni, úgy, hogy azt hozta
és emberiesként megmaradt.
9 éve kezdődött most megint,
voltak közte azért szünetek is.
Ugyanazok a hangok, nagyon
nehéz lehet azt végighallgatni,
vagy beidegződött az már ott.
Nem az én gondom, ha nem
bírja már aki felvállalta, hisz
az Isten embernek alkotta.
Látszik már az arcokon és
minden rá van írva, rajzol
az élet is, nyomot hagyva.
Különös oktatás, nevelés.
Amikor rátaláltam a
megelőzésnek a
fontosságára,
örült a lelkem.
Megóvni őket,
akik ahhoz már
elég érettek, hogy
ne kezdje túlzottan ki
a hétköznapjuk, a sűrűje.
Különös oktatás, nevelés.
Ha az egyik feladatuk már
elfogyott, hozzá kellene
kezdeni egy másikhoz.
Hazaszerető vagyok,
sok mindent csinálok.
Így nem unalmasodik
el az élet, megváltozott
minden a múlthoz képest.
A legalacsonyabb lélekszint,
a földdel, az anyaggal egyenlő.
Ha nem tud valaki elrugaszkodni
onnan, mert semmi nem elég még,
ott éli le az egész hétköznapi életét.
S amikorra már meglesz mindene, az
azzal jár majd, a motivációja elveszett,
rájön menet közben nincs már semmije.
Vannak akik átlátják ezt, gondolkodnak.
Eljutnak odáig, azt amit nem tudhatnak,
megtanulják, fejlettebbek már naponta.
Nem szürkülnek bele az életükbe, ami
a hétköznapjuk helyett, ünneplő lesz.
A motiváció a lényege az egésznek,
ha az már kopik, pótolni az újakkal
folyamatosan lehetne is, de azzal
ami belülről jövő az ő késztetése.
Csinálj magadért, magadnak most,
valami jó érzést, ha te önmagadról
elfeledkeztél volna esetleg eddig.
Mert, ha a belső lelkesedésednek
nem teszel eleget, bizony kiüresedsz.
A gondolkodó agy megkívánja az ő napi
táplálékát, a lelkesedést a lélek adja, a szív
meg az egészséges ritmushoz ragaszkodna.
Ej de kár neked az, ha belecsúsztál a sunyisba,
nincs megállás gyorsan kerülhetsz a véglegesre,
mert elhitted te vagy a legokosabb, azt a nahát.
Írom, írom, írom, nincs más módom, teszem azt,
amit képes vagyok megtenni, hátha időben írom.
Egy Haza ez csak egy, mindannyian elférhetnénk,
bárkit kitúrsz a helyéről, betölti a kontroll nélküli.
Eladásra kínálom a Különös oktatás, nevelés,
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
julamami.com tulajdonaimat, együtt, vagy külön.
Nagyon szeretem, magam teremtettem meg ezeket,
de mást csinálnék már, az eladásukkal jár, a betanítás.
Ha lesz rá igény, hát természetesen, a 20 kilónyi írást
is, 2009 óta írom már ezeket, különböző helyekre.
Valaki azt mondta, hogy egy jósnő megmondta,
le is íratja szorgalmasan a sokat várakozókkal,
hogy tudjanak mit kezdeni az önsorsrontásnál.
Én nem vagyok az, de amit kezdetben mondtam,
azt már azóta megélik ők is, a hétköznapjaikban.
Aki a mások sorsát nem tiszteli, a sajátját sem,
s mi módon számol majd el a lelkiismeretével,
ha egész elszegényedett hordák keletkeznek.
Ott ahova ők beteszik a lábukat és szereznek.
Se tartás, se méltóság, hamis nagyasszonyok,
hihető álságosba bebugyolálva, most épp így.
Azért mert nem látják át, nem hallják ki, nem
érzik meg, nem gondolkodva döntenek ott se.
Ahol, kell majd magyarázkodnia, a miértekért,
ugye nem gondolja, hogy nem látja már a nép.
Egy Haza ez csak egy, beleteremtettük a sok
jót és szépet, visszavárjuk mi ugyanezeket.
„Hosszútűrők” lesznek azok, akiknek van
még miért végigvinni a nehezítetteket.
Nehéz alatt nő a pálma, nyomás alatt
a gyémánt alakul igen hosszú idő alatt.
Ha valaki túl gyorsan halad és rákaphat,
nem engedi el, mert nincs mása csak az.
Ismerik a sorsukat, a generációs jeleket,
ha önmagukért már, nem is lennének rá
képesek, vegetálnak magukhoz képest,
félúton nem állnak meg, végigmennek.
Aki tudja, apró pici fontos porszemek
vagyunk mi mind, nem akar nagy lenni,
ha nem az, a származása, neve szerint.
Azt mondja a végén a rendező, „csapó”,
a filmes szakma tudja, a játéknak vége,
aki még ott marad, se lesz szereplője.
A legjobb rendező, összefüggésében
látja az egészet, életszerűt alkotott,
megjelennek benne a hétköznapok.
S már az élet írja a filmet ott, legott.
Elérhetőségeim, a fenti címszó alatt.
Tiszteljenek meg, nézzenek bele, ha
vételi szándékkal lennének, vegyenek
részt az oktatásomon előtte, önmaguk
döntsék el, hogy milyen csodákat rajzoltam le.
Nézz magadban szét, látod milyen szíves és szép,
lelked tiszta tükre, mi mind így érkezünk ám le.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel.
