Vajon érti-e aki felvállalja,

hogy az ő döntéseinek,

mi a következményeiben

élünk, éppen úgy, ahogy azt

akkor megengedik nekünk.

Nem gondoltam volna, hogy

az én Hazám, ahova tettem,

a sok jót és szépet, majd úgy

tesz, amikor várnám azt amit

beletettem, mintha nem is venne,

 a jó élethez vezető úton engemet észre.

Hahó, a saját szabályaikat olyanoknak nem

kell betartania, akiknek jó mintáknak kellene

lennie a gyermekek, fiatalok, emberek körében.

Jól jönne itt, ahogy látom, az én alapos tudásom,

igyekeztek azon, kint ne kommunikáljak, átlátom.

Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube

azért van, hogy nyugdíj kiegészítőm legyen.

Igyekeztem eddig is mindent megtenni,

hogy kiszolgáltatott ne legyen belőlem.

Nem szeretnék a szeretteimre utalódni,

 igyekszem a feltaláltammal a jó minőségű

életemet, a gyakorlatban általa megélni.

Akkor az tán megmagyarázható példa,

hol a teteje és hol van az alja,  mindenki

tudja, hogy mi történik, de ha nem szól,

nem kérdezi meg, miért szabad neki.

Kérdezz, kérdezz, kérdezz, kérdezz.

Kommunikálj, kommunikálj, ha nem,

akkor divat lehet ebből is és végleg.

Az idén egy hajlítás is elég ehhez,

feltisztulásban van már és minden.

Nincs másik Hazám nekem csak ez

az egy, tehát el sem téveszthettem.

Azt gondolom, amit ide beletettem,

  ne legyen az én hátrányomra sem, az

  öregedésre készülődve hasznomra.

A jogaimat keresem nem lelem,

ha valaki látja a jó minőségű

életem, küldje ide várom.

Ugye az mégsem lehet,

hogy nem kérdeznek,

csak eldöntötték, hogy

mi legyen, a jó nekem.

Nem kaptunk munkát,

már odáig elmentek.

Nem tudom, hogy

láttak-e élőben,

nyugdíjast, aki

úgy emlékszik,

dolgozott egész

életében és abból

amit nyugdíj helyett

kap, megélni nem lehet.

Megtartanánk a tartásunkat,

és az emberi méltóságunkat.

Miről beszél, ha ő maga meg

nem is így élt, gondolt-e arra,

ha majd lekopik az álcája, hogy

 magyarázza az ő belsőkörének.

Az én hivatásom sorsolvasó,

nyilván a sok tapasztalásom

közben, rájöttem mi a saját

sorsom nekem, megélném.

Azzal nem gondoltam, hogy

akik eldöntik a sorsomat, nem

úgy gondolhatják azt, ahogy életszerű

lenne nekem, amibe a jót tettem, onnan

szeretnék jót is kapni és megérdemelten.

Nem kaptam szolgáltatásomra felkérést sem,

sok mindenkivel lett feltöltve, igényes helyett.

Olyan szintre vinnének le, ahol soha senki sem,

nem csinált semmit se, úgy maradjon csendben.

Megtaláltam a sorsukat az embereknek,

feltaláltam, mint egy matematikai képlet,

olyanok ott az életszerűen összefüggések.

A generációs jeleiket olvasva, tudják azt,

hogy róluk van szó, kerül a helyére minden

fontos, róluk és a családjukról az információ.

A segítő emberek, a hivatásukba tesznek

mindent, ami segítségül hasznára válhat

az embereknek, emberiesként is élnek.

Nem vennének el senkitől semmit,

inkább adnak a sajátjukból,

ha arra még képesek.

Azért írom le most,

hátha valaki idetéved, ezt

elolvassa és rájön, „Jézus Mária”

ezt ő, eddig nem életszerűen csinálta.

Még 2000 sem írtunk, Prevenciós lettem,

hát megelőzés az én kitűnő végzettségem.

Szolgáltatok 24. éve, nekem az maga a

szolgálat, ha gyakorlom a hivatásomat.

Nem, hogy belefáradtam, inkább most

jött meg hozzá a kedvem igazán, hiszen,

már értem a miérteket, sorsolvasó lettem.

Nem várhatok el senkitől semmit sem, az én

kötelességeimet ismerem, betartani igyekszem.

Túl messze lesz már lassan az, amit azt hittem én

10 éve, hogy elértem és már csak a levezetése van,

a sorsomnak, hogy a sarjaimnak megalapozhassak.

Most még inkább és egyre messzebbre kerülök én,

attól, hogy magam felé a sorsomnak megfelelően,

teljesíthessek, hiszen szinte folyamatosan változik.

Amire odáig elérek, hogy na most már visszafele is

jön, nekem is megérdemelten jó lehet az életem,

akkor mint egy, hirtelen jövő, átírja azt megint.

Gondolom, nem egyedül vagyok ezekkel, így jól

jön, ha olvassák, talán nem veszítik el a reményt.

Sokadig gyermekként én kénytelen voltam túlélni,

azokat amikkel mások lehet, soha nem találkoztak.

Tapasztalok, oktató, nevelőként, megélek mindent,

amit úgy gondolom, hogy már nem lenne szükséges.

Se a hasznomra nem válik, sem haladni nem tudok.

Kérem szépen tájékozódásként esetleg nem lehetne,

a figyelmét felhívni aki a hétköznapi életében még nem

élte meg, tanulja meg az oktatásomon, nevelésemen azt.

Esetleg áthidalhatná, hogy ne kelljen megélje a sajátjában,

mint tapasztalni valót bevonzva, hogy azt jól meg is oldja.

Szombatonként, 10 órától oktatás, bejelentkezéssel.

Tiszteljen meg, aki már rájött jó minőséget is adhatna,

az ő hivatásával, a hétköznapjaikat élő embereknek.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, eladó.

Aki az üzletben hozta a tehetségét, látja a lényegét.

Tisztelet is legyen ottan bőven, hogy vihessen belőle,

mindenki akinek van rá igénye, hogy otthon is legyen.

Szeretettel.