Meglátni a hétköznapi csodát, hogy

tisztelettel, szeretetben is,

élhet a Világ, nahát.

Nyomja, tolja,

nem veszi észre,

hogy felkerült már,

az önmagához mérhető

saját és generációs csúcsára.

Mivel alázat benne még nincsen,

eltudja képzelni, hogy neki meglegyen az

 is a csúcson, mert úgy gondolja, megjár.

Annyira akarja, olyan nagyon vágyik rá,

hogy beengedi azokat is, akiket még nem

kontrollált, pedig nem véletlenül mennek.

Nem figyel és belekerül a hozzá képest,

alacsonyabb  szintre, a csapdájába bele.

A tapasztalt tudásom szerint, ha elérte,

a saját legfelső határát, ott élnie lehetne,

úgy, hogy azután egész életében élvezze.

Hiszen sokan születtünk le a földre, senki

sem fölöslegesen született, neki is megjárna

az ő tehetségében elérni, a saját és generációs

legfelső határát és abban jó minőségben élnie.

Valamit nem láttam mintának, nem tanultak

meg az emberek, hogy megjár a jó sors,

mindenkinek, aki azért sokat megtett.

Tisztelettel lenni a többi ember felé,

betartani a saját és generációs határt,

kiteljesedni a tehetségében, az megjár.

Lehetne így, egy nagy színes, szíves,

lelkes, gondolkodó tömeg, akik nem

ártanának egymásnak, önmaguknak se.

Mindenki fejlődhetne a saját hozottjának

megfelelően, a maga szintjét elérve, abban

boldogulva, meg is csinálhatná a saját sorsát.

Azzal megalapozhatná, generációsan alapnak,

 amire állva fejlődhetnének, ugyancsak a sarjak.

Egészséges körforgásban, a tapasztaltaknak a

tanácsaira figyelve, elkerülnék a fölöslegeset.

Hiszen egy családon belül elég, ha egy éli át,

s azt mint energiát, adja tovább, hiszen már,

az övé lett, azzal, ahogy átélte, fejlődött attól.

Semmi nem menne pocsékba, nem ismételnék

fölöslegesen, aminek semmi értelme, üresben.

Hiszen egyenként születtünk meg mindannyian,

az ikrek is egymást követve, mert külön, külön,

fejlődhetnénk, a saját életünket élhetnénk meg.

Hiszen az Isten jól meglátta, az összefüggéseket is

alaposan megalkotta, hogy mindenki jól érezhesse

magát, legyen motivációja, lelkileg is a fejlődéshez.

Nem gondolnám, nem azt tapasztalom, hogy

lelkesedés nélkül, értelmes, tartalmas lenne.

Bármilyen feladata, hivatása, az emberek nem

üres zörgő bádogdobozok, érzők, értelmesek,

gondolkodók, átlátók, kihallók, intelligensek.

Kérem szépen lehetne, esetleg, hogy jól

maguk köré nézve, meglátnák, nincs ott

semmi, egy szálon, hangulaton múlik.

Amit nélkülözve, jó minőségű életet

élhetne mindenki, aki már tett érte.

Helyette nem lehet betolni senki mást,

mert az ő elért lelkes szintje, adja a jót,

a szépet, az alapban is emberies életet.

Biztosítva a többieket arról, hogy lám

képesek megcsinálni, ha odaadóan ők

is tesznek azért, hogy el ne tévedjenek.

Becsapva, a többieket semminek nézve,

felfuvalkodott körbenézéssel is, annyit mutat,

nincs benne, se tisztelet, sem alázat, pedig az alap.

Amit nem hoztunk tudásként, meg is tanulhatjuk,

az arra igényesek már megkeresik a lehetőségüket.

Kiegészítve azzal a saját tudásukat, fejlődhetnének.

Tökéletes az Isten, de azért mind kiteljesedhetünk.

Helyettünk nem teheti más senki, a mi feladatunk,

tanuljunk, jó minőségű, igényes emberekké válni.

Otthon vagy, amikor a kicsikben már látod magad,

nem mentél sehova és a Világ mégis ott van nálad.

Hatalmas az Isten, gondoskodó szeretete, megérezve,

tudja az ember, nem ő a lényeges, apró, fontos porszem

itt mindenki, külön s együtt alkotva, ezt a szép Hazánkat.

Tisztelet, tolerancia, szeretet, alázat, ne dúljad szét, azt se,

amit, nem te teremtettél, nem a tied, ha elvetted másoktól,

azt még vissza lehetne adni és idejében, ha megszerezted.

Az attól még nem lett a tied, nem tartozik hozzád, mert

nincs benne a verejtéked se, nem a gondolkodó agyaddal

hoztad azt te létre, nem hagyta rád örökül azt senki sem.

Elbirtokolva, minél több az ilyen, annál értelmetlenebb,

lesz az ünneped, hiszen átmegy hétköznapivá minden.

Időnként meg lehetne nyitni, hogy áradjon oda is ahol,

már csak a jónak a hiányával találkoznak, s fejlődnek ők

alaposan, lélekben, szívesen, gondolkodókként gazdagok.

Tanuljanak egymástól is, mindenki azt, amit ő nem hozott.

Megadva egymásnak azt ami által az ő sorsuk körbeérhet,

nem fordulnának el egymástól az emberek, a Hazánk ez.

Belőlünk lett, akik a szépet és jót, ide teremtettük mind.

Amikor azt érzed megvan már mindened, adott a pillanat,

amit átélve rájössz, az összes motiváló energiád odalett.

Szeretettel.