Kedves tiszteltjeim, szeretteim, leendő tanítványaim,
van miből tapasztalva tanulnom és azáltal fejlődöm.
Erre ébredtem, hogy írjam le megint, most is ide.
Lásd, Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube.
Sok éven keresztül történtek, mindezek velem.
Nem véletlenül írom itt és most is megint ezeket,
nem juthatok be oda, ahol elhiszitek amit láttok.
Nem a feltaláltamról szólnak a jól hangzó hírek, nem
én kapom a támogatást, nem tudok róla, hogy volna.
Hol, milyen módon lehetne lehetőségem élni azokkal.
Ideírom most hát, eladnám a Hazámnak ezt a tudást,
eljuthasson az emberekhez, létezik, van már ez is.
Emberies, segítő, tartásos lett belőlem, általatok, a
szinteteket megtanulni, megtartani, tiszteltek meg.
Megtartom, az emberi méltóságom a nehézben.
Ne csússzatok bele a könnyűnek látszókba ti se,
ha meg mégis megtörtént és még lehetséges is,
a tanulás a megoldás, kerüljetek a szintetekre.
Megelőzés, megelőzés, megelőzés, amíg lehet.
A sorsotokat magatok rendezzétek, honnan is
tudná bárki más jól megoldani azt helyettetek.
Ne féljetek megtapasztalni újabb dolgokat, a
tapasztalások sűrűjében megoldások vannak.
Már többen, akik messziről jöttek, szóltak,
nézzek körül az interneten, mert vannak a
szülővárosomból naponta látogatott helyek.
Időnként feljött bennem a hírek kapcsán, csak
nem él valaki, az ellopott igazolványaimmal.
Azt mondták, csak menekülni lehet velük,
az tudja milyen érzés, aki élt már ilyenben.
Így akik rákerestek ott a, Julamami névre,
az várta őket ami, ahogy “rongálhattak”.
Jöttek levelek, idegeneknek ide címezve,
nem vettük át, de elgondolkodtatók ezek.
Ne csodálkozzak azon, ha csak a régiek
jönnek, újakat azok után, ne is várjak.
24. év azalatt biza, sokan értek ide.
Bejelentkeztem oda, megláttam,
leírtam, hogy itt vagyok, hát hajrá
akkor beszéljünk most, nyilvánosan.
Hosszú szünet, csend lett ott azonnal,
azóta ott nem jártam, a rendszergazda
is szembesült vele, gondolom elrendezte.
Majd időnként azért még visszanézek oda,
de a sok jó ember is szól majd, ha látnák.
Azért megjönnek azok a hírek onnan
is, ahova most már kijárok,
mert itt lakom,
erős a lelkem.
Éltem is benne,
sok jót és szépet
teremtettem bele.
Nem is magamtól
döntöttem el, hanem
megüzenték, hogy ne
menjek ki az utcára se.
Megirigyelték tettek is
róla, hogy lejárassanak,
sikeresen jól dolgoztak.
Bárki sikeressel ugyanez
megtörténhet másképp is.
Amikor megüzenték vele,
költözzek el innen, mert
megérkezett az utódom.
Másik városból jött ide,
meg is mutatta magát,
két autónyi tanítványa
kísérte, kint várakozva.
Ez egy módszer lehetett,
nyugodtan tehették meg.
Itt senki nem pisszentette
le őket azokon a helyeken.
Sőt igen tetszhetett, mert
nagyon sokan lettek, nagy
bátran telefonálgattak.
Mintha hivatalos helyről
hívtak volna, szórakoztak.
Nagyon sok rosszat tettek
ellenem, hogy ne jöjjenek el
hozzám a helyiek, nem is jönnek.
Évek óta, nem tette be ide senki sem
a lábát a szülőhelyemről, nem tudom
miért és lett-e ennek számukra előnye.
Nem lenne jó a helyükben lennem akkor,
ha elkezd dogozni a lelkiismeretük értük.
Túléltük, mindent vittek, lerombolták azt,
amit éltem és amit a helyiekért tettem.
Mindaz, nem volt benne a sorsunkban,
komoly hátránnyal élünk itt, igen sikerült.
Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,
Különös oktatás, nevelés, Julamamival eladó.
Számoljon mindenki el önmagával, mert
ha az elszabadult itt, hát bárki így járhat.
Sokat tapasztaltan van emberismeretem,
oktatom, családokat segítek a neveléssel.
Nem haragszom, fejlődést hozott nekem,
segítve magamon, Amerikáig szaladtam el.
Éppen azóta vándorlok, az online Világban,
most több országban, a két lábamon állva.
Sorsommá lett, amit már meg is élek, sokat
ártottak nekem, vegetálok 10 éve e helyen.
Gondolom nem mondta nekik azt senki sem,
hogyha ennyire rosszat akaróan cselekszenek,
azt bizony rögzítették maguknak törlesztésnek.
A múlt elmúlt, élek a mának a bugyrában, abban
amit magam teremtettem magamnak sorsomnak.
Közben még nagyon igyekeztek ártani, feltaláltam
és megtaláltam az emberek sorsában, a generációs
feladataikat, sajnálom, hogy nem nevesíthetem vele
a szülőhelyemet, sok mások töltötték be a helyemet.
Remélem hasznára váltak a szülőhelyemnek mindazok.
Nem költöztem el, maradok, megvárom azt a sok szépet
s jót, amit ide teremtettem életemben, megszenvedtem.
Most már kimegyek és beszélgetünk mint régen, akikkel
éppen találkozom ott ahova megyek, nem hitték el, nem
is hallottak a sok pocsékságról, amit terjesztettek rólam.
Célirányosan nagyon igyekeztek, egész magasra eljuttatva,
a valamikori jó, emberies valójukat alaposan lejáratva azzal.
Nem járnak olyan helyekre, inkább mennek a templomba,
ami őket is megvigasztalja, ha ártottak nekik, az Isten háza.
Bocsánat ha megbántódott volna valaki aki ártott nekem.
Nem venném a lelkemre, hogy megint nekiveselkedjen.
Gondolom őt is érték közben jók, amikből meríthetne,
hátha megváltozott, rájött ah, sokaknak sokat ártott.
Gondolom önmagának, mindazokért megbocsátott.
Három éve a jó energiákban vagyunk, átfordultunk.
Lehet nyomni a megszokott módon, csak az a gond,
hogy már önmaga ellen teszi mindenki aki azt teszi.
Mert látszik már ami látható, a tekinteten átható.
Sokat segített, amikor rájöttem, segíts magadon,
s akkor az Isten is megsegít, hát így éltem túl ezt.
Nem lehet mondani, hogy aki nem tudja az tanítja,
tapasztalva oktató, nevelő lettem naponta teszem.
Várom a jelentkezőket, szombatonként 10 órától,
13-ig oktatás, a generációs feladatok ismerete.
A tájékoztatáshoz hívjatok fel 36 30 2470 589.
A családokban legyen egy ember aki tudja majd,
segíteni a többieket, hogy ne kontrollálatlanhoz
forduljanak, éljék meg a generációs feladatukat.
A kulcsszavak, kérem, alázat, bocsánat, tisztelet.
Aki nem készül fel, nem veszi fel a saját ritmusát,
behozhatatlanul utána kullog csak, lemaradhat.
Ne bágyasszon a múlt, vedd tudomásul, elmúlt,
éld meg a jelent, ha megteheted, alapja lehet a te
jövőképednek, a holnap a küszöbödön úgy is megvár.
Nem szalad el előled a sorsod, ismerd meg a generációs
jeled, hogy legyen kulcsod a jövőképedhez, legyen szép a
napod, a generációs feladatod, tartást, méltóságot hozott.
Szeretettel.