Kérem ne olvassa el, ha nem tartja fontosnak a valóságot.

Előre, kérek, bocsánatot, hogy ne bántódjon meg senki.

Emberies jelnyelvnek mondanám, a nyelvezetét annak,

ahogy írok, ne, töröljék, le, ha, kérhetem, anélkül, hogy

belelátnának, értelmezni tudnák, mit is írtam éppen le.

Megsérteni senkit sem szeretnék, de megsérülni sem.

Ahhoz van a gyakorlatban tapasztaló, naponta, tanuló

életemben, a jó, öreg, alázatom, elfogadásom, hinnye.

25. éves a tapasztaló tudásom, tízenéves az oktató és

nevelő, kicsiben próbálkozásom, beérett az is már.

Tudom, az idén aktuális elfogadtatnom, a tartást,

méltóságot adó, általam feltalált, megrajzoltat.

Apró, pici, fontos, porszemek, vagyunk, mind,

 már tudom, a hivatásom gyakorlásából adott.

A lelkes, szíves, gondolkodó énemmel, most

fontos, kiállni a feltaláltam mellett.

Nem azért kaptam,

hogy elkallódni

hagyjam.

Meg és

feltaláltam,

valamit, amiről,

szerintem fontos

lenne tudnia, azoknak, akik

 most, az útkereső szinten vannak.

Jártuk a vallásos közösségeket, amikor,

a nagyanyámat, meghívták, harmonikázni.

Csodálatosan játszott, a hatalmas harmonikájával.

Együtt játszottam, azokon a helyszíneken, a különböző

vallásos csoportok gyermekeivel, öt félével,

így hát, nem ismeretlenek számomra.

Felnőtt voltam, sőt gyakorló anya, amikor,

a rangdidős gyermekemmel, elmentünk és

segítettünk egy táborban, innen nem messze.

Ő palacsintát sütött nekik, én meg, mosogattam.

A hovatartozás fontos minden embernek, nem mindenkinek,

adatik meg, hogy ahova születik, ott megkapja az útravalóját is.

Minden családban, vannak vallásosak és akik tagadásban vannak.

Amikor megint mások eldöntötték, hogy legyen felettünk, kerestem,

a lehetőségeket, nem eshettem kétségbe, háromszoros anya voltam.

Nem volt segítségem, a hogyan továbbot, ki kellett, találjam, akkor

jöttem ki, az online világba, más, megoldás, nem, látszott, hirtelen.

Az emberektől nem várható, hogy kiálljanak, valaki mellett, most,

viszont, valamiért, ah. Ami jót tenne a családoknak generációsan,

azon, jó lenne, ha elgondolkodnának, sokan, 68 éves vagyok.

Miután eladtam, a feltaláltamat, betanítanék, arra már,

érett emberségeseket, sokat, hogy minél előbb,

átmenjen, oda ahol most a legszükségesebb.

A tudás öt éve már, hogy fontos lenne, most,

azoknak írom, akik értik, a tartás, méltóság,

emberies tulajdonság, megjár mindenkinek.

A „most” szót, használom az oktatás közben,

nem tegnap és nem a jövő héten, akkor minek.

Ne várja senki sem tőlem, hogy kuncsorogjak,

kommunikálni nevelek és oktatással, segítek.

Az emberségesekhez vagyok edződve, bár,

az első években megtanultam túléli, azt is,

amikor, csak hallgattam, mert dőlt minden.

H Nagy Júliának hívtak akkor még,

sokat jártam fel, a gyorsjáratossal,

a nagyfaluba, szolgáltattam, oktattam,

előadásokat tartottam, nívós helyeken.

Rengeteg embert ismerhettem ott meg.

Megtanultam hallgatni, hallgat, nem beszél,

egyedül dolgozza fel, hangzik el, az oktatásomon.

Tapasztaltan tudom, ha kibeszéli, az adott energiát,

amit a feldolgozásához kapott, elgyengülhet tőle.

Ez persze nem vonatkozik mindenkire, ezt azért,

írom, hogy a kiragadóknak, semlegesítsem azt,

a bevált szokásukat, használják a hatásosat.

Az sem zavarja őket, hogy a Julamami védjegy.

Bocsánatot kérek, mert magyarázkodás helyett,

az érveléshez szoktam, megyek és főzök egy jó

ebédet, s amikor már nélkülem is fő, jövök és

folytatom az írásomat, ma van mit leírnom.

Amikor elhagytad a házat ahol születtél,

s mások Hazája az, ahol kinőttél, van

még dolgod, el ne feledd.

Addig önmagadat, csak keresed, amíg,

nem találod meg, a saját Hazádban, a

nagyságodnak megfelelően a helyed.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél.