Kérem tisztelettel, ez itt a valóságról szól.

Tisztelettel szólnék, én nem politizálok,

nem értek hozzá, így inkább azt teszem,

amihez, értek, bocsánat, hátha még ez,

időben lenne, ne értsék félre kérem.

Tervezed-e még a jót és a szépet,

megéltél-e, a sorsod

szerint, minden

olyat,

amit

terveztél.

Vagy hagyod,

a terveidet,

halogatod.

Éled azt, ami,

megadatott,

ha nincs más,

nem is akarod.

Ugyan ki tudhatná,

azt, mi a te sorsod,

egyedül, te magad.

Hiszen a lelkes, szíves,

gondolkodó éned, áthat.

Jelzi, mire vagy képes és mit

tervezzél későbbre, mert a

kettőt nem bírod el egyszerre.

Van amikor ásznak mondom, azt

a „többsorsos” jelet, ami azért van,

mert generációsan nem csinálták

meg az elődei, megmaradt neki.

Több dolga van, mint másoknak,

hiszen motiválja a lelkes, szíves,

gondolkodó énje, érjen a sikerbe.

A lényege az, tartozol magadnak,

az elégedettség érzésével. Hiszen,

abból a sok kicsi érzésből áll össze,

az, amit sikernek nevezünk, hinnye.

Ha előszőr, boldogulni tanulnának,

a zsengék, tudnák mi az, ami elég.

Önmagukhoz képest terveznének,

ha a sorsukat, ismerhetnék időben.

Aztán mondjad, segítettél-e valakinek,

úgy, hogy átérezted, mi az, ami neked semmi.

Neki meg, jól jönne, hiszen, már látod azt is, amit,

ő még nem biztos, hogy látja, kérdezd meg szeretné-e.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni, hinnye.

Készítek egy oldalon belül, többféle lehetőséget,

hátha, megjön a kedve, az embereknek.

Nem adhatom fel, benne van,

a sorsomban, az, ha nekem

jó csak, azzal mit kezdjek.

Szinten maradni akkor, ha

váltani, lenne, fontos, na, az

meg kinek jó. Ha nem élik meg,

 az emberek a saját sorukat, ah.

Egy sorsszerűségről van szó,

ami megadja, a jó érzéseket,

akkor is, ha nem tárgyiasítható.

Ebből kiindulva, szeretném, ah,

ha rájönnének, az emberek,

még, mennyi, mindent, lehetne.

Vagy az is lehet, hogy már régen,

megcsinálták, ami benne van a

sorsukban, generációs jeleikben.

Az elégedettség, érezéséről, írok,

ha azt, nem kontrolláljuk, olyan, mintha,

nem is létezne, pedig nagyon fontos, hinnye.

Teljesíteni, magunk szerint és generációsan,

megadni az alapokat a következőknek, hinnye.

Szembesülni, azzal, hogy mások is, léteznek,

adni születtünk, mind, jó azt tudni, időben.

Felszabadul a lélek, a szív, a gondokodó

agy, teljes érzésnek neveztem el, azt.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj meg,

ha a hátát látod már csak, az embereknek,

akkor valószínűleg, eltávolodtál, fontos tudni.

Ismerve a sorsunkat, megkeresni a lehetőségeket,

nem vagy kevesebb senki másnál, amit elértél már,

abban jó minőségben is élhetnél, tervezve éljél.

Azon belül, amin most lehet, ne másokhoz

mérjed, kérlek szépen, mert elmegy a

kedved. Ha azt látod neki simán

megy minden, ami neked nem.

Generációs jeleknek hívom,

ha észreveszik időben, könnyebben

élik meg, a generációs feladataikat. Ami adja,

a lelkesedést, motivációt a következő feladatnak.

Belőlünk indul ki, minden jó és szép, meg kéne élni,

ismerem mint a tenyeremet, én igen, oktatnám is,

szívesen, kicsiben teszem, nagyban szeretném.

Beértem már arra, hogy megéljem, boldogulnak,

az emberiesek, a saját sorukban, generációsan.

Várom a lehetőségemet, nem adom fel, hinnye.

Most kérek bocsánatot, legyen szép a napotok.

Magyarországról Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami