Gyermekként, kérdezhettél-e eleget… 2019.05.24. http://julamami.com

Bocsánat ez itt a valóság, kérem, ne írja át, ha nem kérdezte,

szeretném-e. Gyermekként kérdezhettél-e eleget, vagy csak,

tudomásul vetted, nem értetted, mit beszélnek körülötted.

Amit, mások megalkottak, legyártottak, teszik, azt, amit, a

 tehetségük, szerint, szeretnének, tenni és meg is élnék, ah.

Tolerancia, jó embernek, nevezem a középső ujjat, hinnye.

Tessék mondani, miért nem tudok itt most szerkeszteni.

Miért bírálja felül, az írásomat, úgy tudom, ezt itt,

egyedül szerkesztem, a julamami védjegy.

Ha az Isten, nem tudta volna, kit mire

teremtett, akkor jöhetnének szóba,

az önmagukat, előre, túltoló, önjelöltek.

Ha nem ismered a sorsod, sem a generációs

feladatod, akkor mire alapozod, honnan tudod,

mi a te dolgod, generációsan, van-e fontos most.

Amíg a többieket, gátolod a sorsuk megélésében,

azzal, a saját sorsodat, alaposan megrongálod.

Nem tudom, rájöttél-e már, hogy nem az a,

tehetséged, amit éppen tevékenyen teszel.

Azért még teheted úgy, hogy a jövődhöz,

tapasztalsz éppen. Szélesedik általa, a

látóköröd, tapasztaltabbá válsz vele.

Azt, fontos lenne tudnod, hogy ami

most, azt hiszed, a te szinted lett,

az állandót látod benne, tévedés.

Valami akkor a tied, rólad szóló, ha,

az a sorsod, generációs feladatod.

Van aki tudja, más meg megtudja,

a hatalom az Istené, nála marad.

Mindenki tanulhat mindenkitől,

jót és rosszat is. Nekünk fontos

eldöntenünk, merre szükséges,

haladnunk, ahhoz, hogy a sorsunk,

a generációs feladatunk megoldhatóvá

váljon, általunk. Az óvódában, a dadus tudta,

ha megfáztunk az úton odafele télen, hát a kezünket,

megmelengette, a miénkhez képest nagy kezeivel, azt a.

Azt is tudta, megfürdettek-e bennünket, előtte este, mert

amikor magához ölelt, a karjába vett, biza, azt is megérezte.

Adni születtünk, mindannyian, ha nem gyakoroltuk azt már,

gyermekkorunkban, később, csak nagyobbra nőtt az igény.

Tévedés, hogy róluk szóljon mindíg, minden, azt a, hinnye.

Hiszen, nem tapasztalták, az adni tudás, belső tartást,

javító, fennkölt érzését, nem igényelték az ismétlést.

Nehezen ér össze, az adok – kapoknak, az egészséges,

körforgása, két oldalunk van, ismernünk fontos, ah.

A belső kontrollunk, jelez időben, mire vágyunk,

mit szeretnénk, miben, lenne fontos az, ami,

az előző lépéseinknek, a folytatása lehetne.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat.

A sorsunk tekintetében, fontos lépés,

az, amire építkezhetnek a következő

generációk. Nem az ismétlés visz

előre, az már, alapja lehetne, egy

működő belső kontrollnak. Amiből,

úgy meríthetne, az adott helyzetben,

hogy van mire alapozni. Mert szerinte,

általa, készült el, a saját kútfőjéből jött,

a gondolata. Amit megelőzőtt a lelkes,

szíves énjének, a gondolkodó agyához,

küldött impulzusa, várva a döntésére.

Belőled indul és érted és a generációs

feladataidról szólna, az egész életed.

Persze, ha tudnál róla, hogy vannak

a miértek, mint generációs jelek.

Ha a punnyadás motivál, az már

mindegy, fent vagy lent, hinnye.

Nem fejlődik, a lelkes, a szíves,

gondolkodó éned, kapni akarsz.

Viszont, mehetsz mások után,

ha abból ki tudsz venni,

olyan történéshez,

lehetőséget.

Amivel,

magad is

boldogulsz,

ha beértél rá.

Várni is lehet, arra,

hogy majd valaki, talán

megoldja. Meg is történhet,

az is, ha kérdezik azokat, akik,

valóban, értenek, már, ahhoz is.

Tapasztaltan jó emberismerők, ah.

Sokat árthat, az átható, üres beszéd,

ha nem merik megkérdezni, mit jelentenek,

azok a szavak, amikre, alapozták mindazokat.

Nehogy, butáknak tűnjenek, inkább követik azt,

jó nagy üresség lehet annak a következménye, ah.

Kérdezzen, kérdezzen, kérdezzen, kommunikáljon,

ha, nem érti a választ, akkor nem róla szól mindaz.

Ha nincs kéznél olyan, aki hitelesen válaszolhatna.

Ami, hathatósan van kitalálva, a mögöttes lenne,

a lényegesen fontos, mert később már, nincs idő,

annak a kérdezésére, hiszen rábólintottak sokan.

Ah, meg nem értésben fogunk élni majd mindanyian,

egy szinten az elértnél lejjebb, a meghatározottban.

Felelősen éljél, önmagadért és generációsan tegyél,

utána, már mindegy, mit szerettél volna. Nem tettél,

érte semmit amit, nélküled nem tehetnek mások úgy.

Ha a szépet és jót szeretnéd megélni már, akkor is, ah,

ha hozzászoktál, hogy megmondják. Ah, a gyermeked,

lehet, náladnál fejlettebb, adj neki legalább lehetőséget.

Ah, az ismeretlen, mögöttes szövegeket nem ismerve,

fordítókra lenne szükség, hogy érthető legyen az.

Jól gondold meg, mit kívánsz most, mert abban,

fogod élni az életedet, mindvégig. Nem is az,

az igazán a fontos, hiszen a saját döntésed.

Leginkább az, hogy a családodért teszel-e,

azzal, ha csak magad szerint döntesz.

Összefügg minden mindennel, egy

aprócska lépésed, jövőt jelenthet.

Az ami nem mindegy, a népnek se, a

 gyakorlati életünkben működik-e.

Vagy csak néhányakról szól az,

hiszen, miért tenne másokért,

ha nem ahhoz szokott, hinnye.

Bocsánatot is kérek, most is,

nekem már az jól megy,

hozzászoktam.

Ha másoknak

még, nem megy, a

 fordítók jól jönnének.

Óriási nagyok a különbségek,

sok okos, intelligens, emberséges,

várja a jó döntéseket. Lehet az, ők nem,

nyomhatnak a latba, nem politizálhatnak.

Beszélgetni azért még tudnának, hinnye.

Mert az is, egy szakma, ha jól csinálják,

azok, akik azt, felelősen felvállalták, ah.

Akkor mindenkinek az életére jól hat.

Nagyon mást értenek a szavak

mögött az emberek, még az,

egy szinten lévőknél is,

gyakran tapasztalható.

Kérem szépen, szükség

lenne rá, hogy legyen sok-

sok, fordító, ah,  hogy ne legyen “ordító”.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél, hogy

azt is kapjad. Ne mások helyett, értünk is tegyél jót.

Ha a tehetséged miatt vállaltad azt, már úgyis tudod,

összefüggésében látva, az minden érintettről szólhatna.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a jót és szépet, mind,

innen várjuk, mindazokat, ha majd szükséges, meglegyen.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami