Nem tudom, milyen érzés, győztesnek lenni, nem ismerem,

nem voltam versenyben, nem vállaltam olyat, ismeretlen.

A hétköznapi sikernek, az érzését, viszont igen jól ismerem.

Bocsánat, ha olyat fejtegetek, amit oktatok, általa nevelek, s

 esetleg nem értenék, kérem tanulják meg, úgy könnyebb lesz.

Azt mondják, a tudás hatalom, ha nem látszik a mögöttes,

akkor, attól, az Isten, minden, intelligens embert, óvjon meg.

Tapasztalatom szerint, ők tudatosan, nem ártanának senkinek,

legfeljebb hangot adnak, elvárnák az emberies viselkedéseket.

A párkapcsolatokban is, ha tudnák, az emberek, hogy mennyire,

különböznek egymástól, ah, na meg, a generációs feladataik által.

Prevenciós vagyok, annyi tiszteletet várok, amennyit adok, hinnye.

Az ötvenezer alatti nyugdíjammal, ugyanígy kelle legyen, beleadtam,

a közösbe, azt gondoltam, úgy helyes, ha onnan várom és ugyanazt.

Helyette nettóból, attól a naptól, abban a sávban, vagy ki tudja, ah.

Ah, a szívességek, nem egészségesek, ha közben, megváltozott,

egyiküknek, az élethelyzete, már tovább is lépett, hinnye.

Ha kinőtt, az amit felvállaltál, nem látod át, mennyit árt,

ha nem az egy szinten lévőkkel, osztozol a sikereidben.

A szavak is, mást jelentenek, különböző szinteken,

hát még, feljebb élni a megérdemeltnél, ah, hinnye.

Mikor kérdezték meg tőled, őszintén, hogy vagy és

te mikor tetted fel, őszintén, hogy valóban,

tudni szeretted volna, másokról.

Mikor jöttél rá, hogy

mit hoztál,

feladatnak.

Ki vagy te,

ahhoz

képest,

akivé,

vagy

amivé

váltál.

Van-e őszinte,

tükröd neked,

vagy csak a

saját magadról,

felállított, önképed.

Mit jelent neked őszintének lenni,

nekem azt jelenti, nem befolyásolva.

A kulcsa, a jó öreg alázatom nekem,

nem vitatkozom. Gyermekkoromban

megtanultam, hogy sem így, se úgy,

nem jó. Ha bármi szépet és

szerintem jónak látszót,

csináltam,

nem volt jó.

Nem kaptam

dícséretet érte.

Apám éreztette

velem, elvárta,

a pontos

érkezésem.

Nem volt, más

kapaszkodóm,

ah, a képzőig.

Ebből indult ki, a

mihez képest.

Ha, csak, azt

közvetíted, a

 környezetedre,

mit akarsz elérni.

Azt várod el, nem adsz,

nem láthat, ah, egy másik,

lehetőséget is. Pedig benne,

a lelkében, vannak érzések.

Azzal kapcsolatban, mi a jó,

mi lenne, a tartásos, a helyes.

Jelezget az igaz valója, hóha,

állj meg, gondolkodjál el, ne,

csak, magad szerint nézzed.

Árthat-e, az a másiknak, ami

neked jó, mennyire más, az a,

feladat, amit generációsan hozott.

 Ahogy tapasztalom, van, a következő

generáció szülöttei között, mindig,

egy, két, ember, minden családban.

Akik jó minták, a legfőbb feladatuk,

megmaradni, minden körülmények

között, emberségesnek, hinnye.

Amikor, nem láthat mást,

ugyanolyan, egyforma,

a hatás, elhiszi,

nincs is más.

Szoktam

mondani,

a legnagyobb

dolog, amit adni

tudsz, a szeretteidnek.

Megtanítani boldogulni a

 nagybetűs életben. Ne érjék,

váratlanul, azok a helyzetek,

amikkel nem találkozott még.

Nincs benne az egészséges

belső kontrollja, ha,

ki lett, nevelve.

 Le lett

egyszerűsítve,

egyféle hatás érte csak.

Milyen lehet a hatása annak,

amire, nem számíthat, mert,

nem tudja, hogy létezhet.

A kiszolgáltatottság

 érzése, a hirtelen jött,

üresség hatással párosulva,

maga, a belső védelmünk.

Megrázó élmény, értünk,

önmagunktól, nekünk.

Üresre váltunk, várjuk,

a következő hatást.

Amíg eljut valaki,

a bizalomig, az

egy folyamat.

Ha nem érte

még másik

hatás, bele

is csúszhat.

Kijózanító az,

amikor rájüvünk,

a belső kontrollunk

működik, ah. Adja, azt az

impulzust, amire rásegíteni igyekszik,

a szívből jövő életritmusunk, a sajátunk.

Ha a két hatás találkozik harmóniában van,

a gondolkodó agyunk, már dönt is boldogan.

Belső kontrollnak, belső hármasnak mondom.

Erre építtetem fel, a megrajzoltam által, oktatom,

hiszen sokféle embertől, sokféle szinten fordultam

meg, miközben, magam is, tapasztalva segítettem.

Az tett, a helyemre, a sokat tapasztalás közben,

hogy gyakran észleltem, hol vannak a határaim.

Nem volt ez, felhőtlen tapasztalás, meglett,

mindennek a következménye, feltétlen.

Amikor már tudtam, hogy miért úgy,

teszem, amit teszek, magamhoz,

nagyon szigorú lettem, hinnye.

Rájöttem, ah, abban vagyok

tehetséges, amiről, azok,

akik, tapasztalatlanok

maradnak, nem tudnak.

Két emberies oldalunk van.

Tartást, méltóságot adott,

anélkül, hogy látszatra,

valami változott volna.

Jó nagy adag alázattal

járt, amikor, felfogtam.

Kevesekkel találkoztam, addig,

akik, értették volna, a sorsukat.

Pedig végiggondolva, sokakkal,

úgy, akik nyitottak lennének már.

Arra, hogy tudják, merre van,

az előre, mikor érkeznek meg.

Igen, tudom, tudomásul vettem,

nem fontos, amit meg és feltaláltam, azt a.

Nem lehet elmondanom, a jeleket lerajzolnom

nagyban, hogy másoknak is legyen, ilyen tudása.

Akkor, lesz ahhoz is alázatom, hogy megtartsam.

Majd kifestem, mert az megmarad utána is, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi jóból, akkor és annyit,

ami személy szerint, a legjobb nektek, hinnye.

Julamami