A csoda… 2021.09.26. – 2016.05.19. https://julamami.com,

tíz éve, hogy naponta  weben írom a reggeli gondolatom.

Harmadik országban időzöm, org, com, várom, hu, hogy

végre hazaérhessek, most 70. az éveimnek a száma.

Amiről eddig írtam már azt élik nagyon sokan.

Fordítókat is oktathattam volna időben,

az oktatók, a nevelők szintén sokat

fejlődhettek volna a feltaláltam

által azóta, az emberismeretükkel.

Hiszen mostanra az egy anyanyelvet

beszélők érthetnék már egymást

 és azt is, hogy addig miért volt az,

amiért gyakran akkor úgy elbeszéltek

egymás mellett. Hiszen mindannyian a

 sorsunkban, a generációs feladatunk által,

mind  különbözünk most is egymástól.

Emberséges jelnyelvnek

neveztem  el, egy napon,

egy ritmusban rajzoltam azt meg.

A személyiségükhöz alkalmazva oktatom,

azzal építik fel önmagukat közben, ébresztik az

önértékelésüket, amikor oktatom a feltaláltamat.

Kinél miben, hogyan történik a rajzos oktatásom

közben, az önmagunkra ébredés, felismerjük,

mindazt a tudást, amivel megszülettünk.

Elrendezi mindazt, amiben  elhagyva a

 belső kontrollt, annak szerencsére

van a helyeshez igazítandó ereje.

Jöhet hát, a kezd el még egyszer,

ami közben megjön a megoldás is.

Nem lehet ezt megtanulni akkor,

ha csak az akarat van még.

A csoda könyvemben,

a belső megéléseket

fogalmaztam meg,

a történeteimben.

2021.09.26. –

2016.09.26.

A jó érzéseket, amik

akkor szabadulnak fel,

amikor a helyes időben,

jól cselekszünk, magunk

szerint tesszük a dolgunk.

Ne ártsunk, hiszen azzal mi

magunknak is ártottunk, akik

 nem tudják, megtapasztalják.

Sokfélén látszik már az, hogy

telítettek lettek az energiák.

A megelőzés még nem divat,

pedig nagyon nagy a szükség,

arra, hogy átláthassa, kihallja és

megérezze, amikor szükséges az.

Nem egyforma a lelki szintünk,

különbözünk, mind, mindenben.

Ha nem fejlődsz fel a sorsodhoz,

akkor bizony a fölösleges köreidet

rovod, elfáradsz, de meg nem oldod.

Van amit hoztunk mint tehetséget,

s vannak amit meg kell tanulnunk,

ahhoz, hogy a lehetőségeinket meg is

 lássuk és időben érjünk a sorsunkig .

Fejlődjünk, haladjunk, megoldjunk

olyat is, amit, mások nem tudnának,

mert azt nekünk adta az Isten a mienk,

mindenki hozott tehetséget valamiben.

Lehetőséget, lehetőséget, lehetőséget,

ha te nem érted, bízzad másra kérlek.

Nagyon kérlek téged, a hamis szót,

hagyd magadban,

kipördül az

mindenhonnan,

nem illik az bele sehova.

Három éve megfestettem,

A csoda fedlapján lévőt,

azt éreztem, hogy én

az év átfordulását

festettem meg.

Azóta gyors

pörgésben

vagyunk.

A múlt

elmúlt,

a most az

fontos lett,

éld meg a

pillanatot

kérlek

téged,

mert

hiányos

lesz az érzés

benned, ahhoz,

hogy legyen

jövőképed.

Múlt nélkül

nincs jövő,

ezért

jó

lenne,

ha tudnád,

honnan jöttél és

miért születtél oda.

 Mennyit segíthetne az

neked, neked és neked is,

ha felismernéd a

számodra

fontos

jeleket a

 tenyeredben.

Nem véletlenül

írta bele azt ott,

oda az Isten, neked

szól az is elsősorban,

neked és értetek, ha

már értenéd mindezt.

S elmúlt újra három év,

 most a kommunikációról

szólna, de nagyon sokan még

mindig másokra hagyjátok azt,

ami nektek a legfontosabb lenne.

Tudjál kommunikálni, tudjál te is

ha szükséges, szintet is váltani,

úgy, hogy ne sértődjön meg senki.

A saját életedet azért kaptad te és

nem más, hogy intézd, tervezd, lásd át,

érezd meg, halljad ki azt is, mi a fontos.

Elbeszélnek az emberek egymás mellett,

kibeszélnek olyat, amit egyedül kellene

feldolgozni, hogy maradjon bennük hozzá

az energiája, mert az Isten azt is odarakja.

Ha kibeszéled azt, amit azért kaptál, hogy

végig tudjad vinni, azt az időszakot is vele,

hát várhatsz, amíg, újra leszel hozzá töltve.

Mert megkapod, még egyszer, még egyszer,

még egyszer, ez a gyakorlati tapasztalatom,

a lehetőséged háromszor adott, ahhoz, hogy

ne maradjon meg, hogy el is végezd. A számodra

jó időben, jó helyen helyett, a sarjadnak teher ám.

Átláttunk, megéreztünk, kihallani is tudtunk,

amikor megszülettünk, a neveltetésünk, a

ránk figyelés, a szülőben még meglévő,

természetesség, sokat segíthetett

volna, ha a meglévő idejét ránk

is szánja, a már akkor ezt értő.

Tapasztalom, a sors megvan, az

Isten,  mindenkinek megadja,

azt az időszakot, amikor ezek

meg is valósulhatnak, mindent

idejében, biztosan hallottad már.

Kinek már gyermekkorában adva

van a helyes hozzáállás, kinek meg,

bizony csak később van rá idő, hogy

azt együttgondolkodással átlássák.

A szintelérés az első fázisa a sorsnak,

nem a mit hozott, ki mivel pakolódott,

aki egyedül kellett, hogy megoldja, az

 már szinte bölcs a gyermekkorában.

Később lehet, hogy nagyon nehéz neki,

mert olyan sokat hozott törlesztésként,

de elbírja, kibírja, megcsinálja az életét.

S vannak akiket, a túlzottan jóban is

kikímélnek, hogy ne legyen semmi

olyan, ami által azt egyedül kell,

megoldania, háttérből kísérik őt.

Azt gondolják, hogy jobb ha az a

gyermek, gyermekien éli azt meg,

s nem látják át, hogy haladni tudna,

ha a segítséget adnák neki meg és

nem helyette tennék, oldanák meg.

Egyedül, egyedül, egyedül, biztosan

hallotta már, minden szülő ezeket.

Ha nem tanulják meg időben azokat

a helyzeteket kezelni, amik várnak

rájuk felnőttként, bizony akkor az is

lehet, hogy sokszor sérülnek majd.

Míg a tapasztalt gyermek mondaná

a szülőnek, hogy hahó, ott a kánya,

patával nem járhatunk be a bálba.

Így előfordul gyakran, hogy a sarja,

bölcsebben látja azokat is, amiket a

szülő ejha, akkor még csak tanulna.

A gyermek csak kicsi és nem gügye,

gyakran van, hogy tanulhatnál tőle.

Amikor rámarad a gyermekekre a

generációsan el nem végzett teher,

akkor bizony,  gyakran konfliktusok

forrása lehet az is, különösen akkor,

ha nem a vér szerinti szülők nevelik.

Mert ott hiányzik az a bő kapocs ami az

 érzelmi szálakkal segíti, hogy átmenjen,

nehezebb ugyan, de eredményes lehet.

Viszont, ha az egyik szülő nem azonos

lelki hullámhosszon törleszt éppen,

a sarjával, hanem még a nehezében,

 sűrűjében küzdi a napjait önmagáért,

nem találják meg a hangot egymáshoz.

Mert nehezen fogja fel a korkülönbség

miatt a szülő és a gyermek, közöttük a

megszokott viszony helyett, másabb a

 kezelhető közeledési forma, a sorsuk.

Ilyenkor tudok segíteni, tolmácsolok,

átsegítem a szavaikat a buckákon ott.

Ismerem mint a tenyeremet tréning.

Ne aggódjatok, nem szállt el az a

pillanat, ami arra van, hogy

tisztázódjon a szülők-

gyermekek közötti

sorsfeladat, nem

késhet az el,

nyugi, nyugi,

meg lesz az

idejében és

mindenkinek.

Gondolkodjunk,

milyen egyforma

lenne mindenkinek

a sorsa, ha egy időben,

mindenkinek, ugyanúgy,

zajlana minden az életében.

A megcsináltam állapotok azok,

amikor átéljük a sikereink pillanatát,

csupán annyi a kulcs ehhez, hogy az

azt is jelentené, hogy engedd át azt,

magadon mint érzést, sikerélmény

lesz belőle, a lelked, szíved, agyad,

segít neked helyretenni magadban.

Persze ehhez tudni is szükséges azt,

hogy ki mikor mit érez, él éppen át.

Én a megelőzésben találtam meg a

helyes utamat 27 éve, azóta így élek,

s azzal segíthetem a hozzám fordulókat,

hogy leolvasom a tenyereikből a képleteket.

Azt ami ott van, csak leolvasom, nem teszek

hozzá és nem hallgatom el a neki fontosakat.

Online oktatom, hogy ismerd meg a tenyeredet,

ne mások mondják meg, ott van az neked és a

legpontosabb jelhalmaz, amit, ha összeolvasol

látod a történések mögöttit, mint egy képletet.

Győzz meg legyőznöd könnyű engemet, nem

harcolnék ellened sem, a megelőzésben hiszek,

ide is, most éppen, tájékoztatni, oktatni jöttem.

Adjon az Isten minden földi jót, mindenből azt és

annyit, ami mindannyiótoknak, éppen a legjobb.