Tiszteletem. Ez a szó nem jelent mást, mint azt. Tiszteletem.

Ugyan, hogyan mondjam el neked, aki érintett lehetsz abban, hogy ne csináljak magamnak, nagyobb gondot ezzel.  Ezt a ( balhét) is elviszem, mert nekem könnyebb felvállalnom, van elég alázatom. Olyan nagy lett, az életem és a sorsom közötti szintkülönbségem, az ismertségemhez és a tudásomhoz képest, hogy már nem jelentkeznek az oktatásomra, így hát, nincsen bevételem. Igen tudom, felelősségét a sorsomnak, generációs feladataimnak, a hivatásomnak, emberségemnek, felvállalom. Gondolom, egyszerű a dolgom, oldjam meg, azon vagyok,12 éve, leginkább, egy – egy hónap kivételével, csak túlélek. Most éppen eltartanak, nem jó érzés ez, egy olyan embernek mint, aki értően vagyok. Hiányzik sok dolog, ami azt

gondoltam, majd érettebb koromra már megoldódik. Mert sok jót és szépet teremtettem, az elmúlt 28 évben, a tudásommal, a Világban ismertségemmel, a Hazánkhoz adódott ez is, mint emberséges élet.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az oktatásomra jelentkezőkhöz, akkor éppen oda.

Gondolom nemcsak egyedül vagyok ezzel így, a saját Hazánkban.

Valamiért elfelejtették tán, mit vállaltak fel, hogy mi itt voltunk

akkor is, amikor a váltás megtörtént, mi vagyunk a Hazánkban a Nép.

Ha már tudják tisztelni önmagukat,

azzal is jár, hogy

megtanulják tisztelni mindazokat,

akik a döntéseik által érintetten élünk itt, a Népet.

Rájöttem a sok év alatt, hogy mindenki másképp rezeg,

a saját szintjének, hozott feladatainak megfelelően szeretne élni.

Ha ezt a döntő emberek nem értik, esetleg fejlődni sem szeretnének,

úgy a saját életritmusuknak megfelelően döntenek, hát közben, tán

sokan úgy érzik, hogy reményvesztettek lettek. Nem várhatom,

hogy sokan megértik, mire várok, hát arra, hogy időben,

megjön a vevője, annak amit feltaláltam és kitűnően működhet ott,

ahol arra már éretten, a saját sorsukat, generációs feladatukat élik.

S oktathatom majd a csoportokat és mindazokat, akik úgy döntenek,

hogy mint hasonlóan rezegve élők, megértik mit ad a tudásom nekik.

Általános műveltséget növelő ( Tenyérolvasó), online önismeret, a

sorsod, a saját tenyereidből. Oktatom, emberismeretet ad, az

önbecsülésünkért, az egészséges körforgásunk miatt.

Nem várhatok arra, hogy (megjön az esze),

a saját sorsához

mindazoknak,  akik

felvállalták a vezetés energiáit, anélkül, hogy emberismeretük lenne.

A várakozás végtelen, üresítő érzésébe nem süppednek az emberek,

akik feltételezték, hogy jön a lehetőségük és meg tudják oldani, már

haladhatnak tovább. Mert tudják, hogy a sorsukat teljesíteni nem

tudja helyettük senki más, sem a hétköznapjaikat betölteni

értelmesen. Mindenkinek más, a mihez képest, hol tart,

most és mi viszi előre, a tervezhetetlen holnaphoz.

Elég erősnek látszani, vagy erős lelkűvé válni,

nem ugyanaz, az erősödő lelked, tartást ad.

Mert veled ébred minden reggel a remény

és észlelni tudod, hogy van miért, megint

és újra lépjél. Járni tanuljál, most ebben,

ami számodra adott, abban amiben vagy.

Ne várjad, hogy mások késztessenek, azt

éld meg, ami éppen adott,

abban amiben vagy, ne mások életét nézd.

Hiszen ők más sorsokat hoztak,

mindenki saját sorsot kapott, azt

szükséges megélnie, hogy a következő

generációjának legyen talaj a talpa alatt.

Ha megtaláltad a hivatásodat, akkor könnyebb,

ha még keresed, akkor is,

úgy szükséges megélned, hogy ne sérülj.

Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok,

erre figyeljél hát, nem tudhatja senki más, mi az amit

a belső kontrollod jelez neked, a saját gondolkodó

agyad, segít. Hiszen hol az egyik oldaladhoz

szükséges adnod, hol a másik éned,

várja tegyed meg a belső

kontrollod szerint,

biztos lépésedet.

Én mos tanulom,

azt, hogy a

 racionális

oldalam,

mit vár el.

Tőlem, úgy,

hogy közben,

a Hazámat nem

hagytam el, a talaj

itt adott. Azon tanulok

hát járni, mások sokkal

előrébb vannak nálam.

Nem az életkornak a

függvénye az sem,

ki hol tart, a saját

sorsa teljesítésében.

Párhuzamosan halad,

vagy várakozik, ki hogyan,

egy családon belül is így van.

Hetente, vagy naponta, 30 perc agytorna, a feltaláltammal.

Csupán eszközül van számodra a tudásom, mint egy kísérő, ha van

mit, hogy meg ne rekedj menet közben, ott vagyok és mondom és

mondom. Azt ami ott adott, nem mindig azt hallod, amit szeretnél, de

megállunk és megérted, átbeszéljük, összefüggésében megérted

úgy. Nem lehet se lemásolni, sem a magad által feltalálthoz,

hozzá venni, mint a sajátodat, mert más a rezgése, az

idén felszínen lesz, mindaz, amit nem te teremtettél.

Hiszen mindenki másképp rezeg, úgy mint a sorsa,

és  mint a szülőföldje, a Hazája, az Isten így alkotta.