Miért nem tanulod,

ha annyira akarod,

végezd hozzáértéssel.

Figyelj a részletekre is,

de különös legyen fontos,

az emberies, tőle tanulhatsz.

Mert azzal született és ki sem

kopott belőle azóta, sőt ahhoz

tanulja, amit hozott, hogy tudja.

Ne vedd túl komolyan magadat

abban amit rád aggattak, hiszen

nem a te utad az, csak elcsakliztad.

Nem jól csinálod, csak a látszatosat.

S amikor az első jól sikerült, azonnal

rápakoltál még, hogy bebizonyítsad,

benned az „akarom” mennyire mély.

Aztán egyre távolabb kerültél minden

olyantól ami emberies volt benned, úgy

döntöttél, hát a jót, a szépet elkerülted.

Helyette választottad a hamisat, a homályt

és a csillogást kecsegtetőt, a téged felemelőt.

Mire ráébredtél, bevittek téged is a szutyokba,

már mindegy az ott, volt rá összeszedett és álságos,

de olyan remekül megoldották, hogy kibúvó nem volt.

Kérjél az Istentől bocsánatot, menj be az Isten Házába,

imádkozd körbe az összes szenteket, mindenkitől megint

bocsánatot kérve, tedd le a lelked elbírhatatlan terhét oda.

Tán találsz valami feloldást utána, ha mégsem keresd meg az

Isten felszentelt emberét, aki csak a szent hivatását gyakorolja,

nem vevő semmiféle, hozzá képest úri kiváltságokra, vagyonra.

Van aki megmarad a nagyszerűben is egyszerűen, a hivatása az.

Megbocsátó az Isten minden teremtményével, jó irányba menj.

Ha körbeért és nem tudsz továbblépni abban, elfogyott az oda

rászánt energia, tovább kellene haladjál, egy ismeretlen új útra.

De nagyon nézz körül, mert túl sok már, azoknak a száma, akik

nagyon várják, mikor kerülsz már te az útjukba, a csapdájukba.

Igen – igen éhesek, a minden és mindenki feletti hatalomra.

Jó szerencsét jó emberek, egymásra is figyelve könnyebb,

hol neked, hol meg másokra, új és újabb feladatok várnak.

Tisztelettel, szeretetben élni jó, jó embereknek való.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.