A hely, ahova letetted, először,

mezítlábaidat, megjegyzi a

lépted súlyát.

Visszavár,

telített

energiákkal.

Az érintésed,

hozzáadódik a

helyhez, több lett általad.

Attól kezdve együtt rezeg veled.

A hely, ahol élsz, általad, érted is lesz.

Olyan is, mint te magad, ha a tehetségedet,

oda bele, hozzáadhattad. A hely te magad

is vagy, minősít téged és általa, magadat.

Miért fontos, hogy ott maradj, vagy, ha

nem adja meg a lehetőséged, menj el.

Aztán térj vissza, oda, amikor már, a

 lehetőségedet, másutt megkaptad.

Talán bátorságpróba az is, mint,

sok minden más, az életedben.

Ki abban, ki meg másban kapja,

a nagy feladatát, mert hozza.

Nehéz teher is lehet az, ha

nem ismeri fel, az igazi

énjét. Próbálkozik,

mindenféle

módon,

élni.

Mert

érzi,

hogy

fontos,

a belső

tartása

jelzi.

Ha

nem

ismeri

fel időben,

össze – vissza

kapkod majd.

Amikor, rászól

a lelkiismerete,

 éljen jól, hinnye.

Átlátni, az megelőzés,

abban, hogy mellé ne menjen.

Ah, félreérthető cselekményekbe

bonyolódva, súlytalannak látnák, ah.

Azzal, mert nem vette észre időben,

mibe bonyolódhatott bele. Mindazzal,

hogy tapasztalatlanul, kontroll nélkül,

elhitte, amit, elé tálaltak, a gödre lett.

Generációsan is, ismétlésbe kerülhet,

ha ugyanazokat követi, amit elvárnak.

A jóérzése által, adni szeretne, hinnye.

Nem mond, időben nemet, arra, ami

ellentmond, a belső kontrolljának.

Azt hiszi el, amit láttatnak ott, vagy,

nem akarja elhinni, hogy olyan lehet.

Eltúlzott, ha helyette csinálják meg.

A legjobb szándékuk szerint, hatnak,

pedig azzal, tapasztalni nem hagyják.

Generációsan, megrekesztő lesz az is.

Ismétlésbe bocsátkozik, alacsonyabb

szintre terelik, mert azt hiszik, ha

nekik jó volt, neki is megfelelő.

Ha nem tervezel, ugyan,

majd miben végzel,

úgy, hogy elégedett

lehetsz, önmagaddal.

Ha elértél egy állomáshoz

az életedben, magad szerint,

fontos döntened, nem tévedhetsz.

Tanuld meg a lelkes, szíves, gondolkodó

éned érted jelez, ne pocsékold az idődet.

Te magad fogod megoldani azt, hinnye,

először, a saját dolgod lássad el rendesen.

Az egészséges körforgású, a belső tartásod

szerinti életviteledet. Belehelyezkedve abba,

ami éppen helyes, kiteljesedni, magad szerint.

Nem ártok, nem bántok, magamra is vigyázok.

A környezetemre is hatok azzal, ha jól vagyok,

viszont az is hat rám. Megint az visz előre, ami

életszerűen jó minőségű és igényesen teremtő.

Megtanulni jól megélni a tehetségedből, hinnye,

ne várjad mások jóindulatát, magukra gondolnak.

Ah, megtolod a szekerüket, akkor is, ha nem vagy

még a szinteden. Az életminőséged, a tehetséged,

még nincs megélhető magasságban, ne másoktól

várjad, magad szerint, magadért csináljad először.

Adni, akkor lehet jól, ha van, megteremtetted, az

számodra nem a megélhetésedről szól, többlet az.

A lehetőségünk azt jelenti, jó minőségű életet élni,

abból ami a tehetségünk, hiszen ide teremtettünk.

A vezetés nemcsak rólad szól, tán, a felvállaltakról,

ha túl nagy a feladat, nem látod át, ne vállald, hinnye.

Bocsánatot is kérek, csak halkan, csendben mondom,

sokan vagyunk akik bár korosodunk, lehetőséget várunk.

Szeretnénk jó minőséget adni, generációsan is teljesíteni.

Látszatra nyugdíjasok vagyunk, megélni abból nem tudunk,

hát, addig élünk, a saját életminőségünkben, amíg dolgozunk.

Negatív minták lehetnénk, oda ahol kitalálják, a nettó szerintit.

 Az életünket végigdolgoztuk, ők maguk, sosem tapasztalták tán.

Leminősítve érezzük magunkat, pedig nem úgy dolgoztunk, ah.

Érvekkel győzz meg, legyőzni könnyű engemet. Nem harcolok,

sem veled, se ellenedre, oktatnám, a fontosat, amit feltaláltam.

A kölcsönös tiszteletre nevelésben is segíthetnék vele, hinnye.

Hát, most adok, egy jól ható bocsánatot, szép napot kívánok.