Kinek mi az iskola…2019.09.01. https://julamami.com, www.szeretetbenelni.com, www.web-mutter.com,www.julamami.hu

Van aki, amit elképzelt megvalósította, mások

meg, nem járhatnak megfelelő iskolákba.

Hát nem úgy gondolták, se át nem

látták, hogy a megfelelő jó,

mindenkinek

megjár.

Ha úgy tartja

 kedve, fordít

egyet rajta,

nem kérdez.

Bár látjuk és

nem tehetünk

semmit, fordul ki

a talpunk alól

a talajt adó

Hazánk, nahát.

Újratervezés.

Hiszen járni

tanultunk,

szállni nem

tudhatunk.

Sokadik voltam,

a lejtőre állítva

elengedtek. Egy

kerekeken guruló,

amibe kapaszkodtam

mert a lejtőn múlott, ha

gyorsabban haladtam.

Fölfelé a karjukon

hoztak, aztán

újra és megint,

lefelé szedtem

az apró talpaimat.

Előre a tehetségemmel,

haladok, a fölfelé utat,

nem ismerem, hiszen, azt

 nem gyakoroltatták velem.

Azt gondolom,

a Haza az olyan,

mint az édesanya.

A legnagyobb

ügyét, hogy a sarjai,

önmaguknak

megfelelően nőjenek,

jól megcsinálja, amiért

az anyaságot vállalta.

Ha gyermeke nincsen,

lehet, hogy a

többieket, jó felé vivő

feladatot adott neki, a

 teremtő Isten, hinnye.

Mögötte fontos biztos talajon állnia, a

 a gondolkodó férfiakra jellemző megelőző erőnek.

Egymás mellett és egymást előre

engedően, a Hazánkért tevően.

Mintegy karjait kitáró apányi erő,

nem harcolni vágyó, gondolkodó.

Na meg vannak a sorsok és a

generációs feladatok,

férfiak és nők

tekintetében is.

Mindannyiunknak

adott az Isten,

a boldogulásáról

szóló tehetséget ám.

Keresse meg, a számára

legjobb lehetőségeket.

Aki átlátja mindezeket,

 nem is gátol a jóban való

 sikerében, másokat se.

Senki sem született,

fölöslegesnek, hinnye.

A megcsináltam állapota,

az eddigi legnagyobb érzés,

amivel találkoztam életemben.

Most is ilyen előtt, várakozva

vagyok, nem rajtam múlik

sajnos, mert akkor

már érezhető lenne.

Sok embernek, aki

rájönne a tapasztalása

közben, hogy ezt az érzést

másban nem lelte még.

Jó szerencsét

kívánok,

minden

jóravaló embernek.

Nézeget hátrafelé,

vagy előre hord,

a jól látó szeme.

Vagy kidüllesztve

sem veszi észre,

amit lát, azzal

neki dolga

lenne.

Akinek

nem lehetett

semmije, tán megnőtt

a túlzó irigység benne.

Amikor aztán

úgy érezte

megteheti,

az örömérzetét

növelte, minden

olyat birtokolni

akart, amit

meglátott

a két szeme.

Mások meg, ha nem

kaphatták meg a tárgyakat,

hát kitalálták a helyettesítésüket.

Más módon örültek, amikor egy-

egy helyettesítőt megteremtettek.

Rájöttek, a lelkes, szíves, gondolkodó

énjük, igyekszik tudatosítani bennük.

Így vagy úgy, meglehet nekik is, az

elégedettség érzése, tárgyak nélkül.

Eszükbe sem jutott, rátelepedni a

gyengékre, segítés helyett,

kiszolgáltatottakká tenni őket.

Fontos alapja a jó életünknek az, a

 tartásunk, méltóságunk meglegyen.

Mindenki más sorsot hozott, vannak

akik nem is tudják, hogy létezik a sorsuk.

Mások meg megtalálták a generációs jelüket,

boldogulnak benne, akkor is ha már a tárgyak

nem érdeklik őket, generációsan hazaérnek.

Az emberek élhetnének egymást segítve,

vagy legalább nem hátráltatva, hinnye.

Szoktam mondani, nem szeretnék,

a bőrében lenni annak, aki nem

gondolta végig, amikor ártott.

Megpakolja általa a sajátjait,

pedig ők nem tettek volna olyat.

Kommunikálni, jól kommunikálni,

az emberi kapcsolatokban el lehet

a kitűnőig menni. Ha nem azt nézik,

nem azt hallják mindig másoktól,

ne engedjen beleszólni senkit.

Pedig szükséges lenne az

egészséges körforgásra,

hogy felmérhesse általa,

hol tart a fejlődésben, hinnye.

Ne menjen pocsékba, ami sok-

sok, szorgalmas, okos, tanult,

intelligens embernek hasznára

lehetne, ha neki is lenne belőle.

Elzárhatják az információt,

akkor is, ha dolguk lenne,

együtt esetleg. Így aztán

elmegy az élet és nem

tudhatja meg a lényegeset.

Minden megvolt hozzá, csak

nem tudott róla, neki is lehetne.

Vagy ne ismételje, fölöslegesen,

amiről fontos tudnia, mert az ő dolga

volna, továbbvinni jó minőségben mindazt.

Adni születtünk és mindannyian, ki hogyan

tudja megvalósítani, ha a gátak tengernyiek.

Van-e türelme a tehetségéhez a lehetőséget

egészséges lélekkel kivárni és továbbadni.

Azt, amit neki szánt az Isten fejlődésül.

Legalább ne árts, senkit se bánts,

magadra is jól vigyázz, téged

sem pótolhatna más.

Bocsánatot kérek,

bocsánatokkal

fűszerezve, hinnye.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami