Kérem ne olvassa, ha nem a valóságra vágyna.

Legyünk őszinték, valljuk be, ah, szenvedünk

attól, ha nem kapjuk meg a tiszteletet, a

 megbecsülést a tudásunkhoz mérve.

Kiket, milyen szinten, hogyan

érint az üresedés. Nyomja,

ameddig el nem éri azt,

amit betervezett.

Aki igazodni

képes ehhez,

fejlődhet tőle,

na nem úgy,

mint aki a saját

sorsát végigviszi.

Elfogyhat a

lelkesedés, ha

nincs szívesség,

csak agyalás, ah.

Nem tud megállni,

mindent akar,

amit meglát a

szeme, hinnye.

Hahó, hahó, hahó,

összefüggésében

látja-e valaki, ah.

Ha nem becsülik

meg azt ami van,

mire alapozzák azt,

ami még pénzt hozhat.

Az intelligensek bizony,

alkalmazkodnak, az

 adott helyzetekhez.

A megmaradás a

legfontosabb és

a tehetség még,

ami hozott.

Aki nem tud

alkalmazkodni,

kő keményen

végigviszi,

egészen az

ürességbe érve.

Ha nem becsülik

meg a tehetségeket,

az intelligenseket,

a segítésre

születetteket.

Magukra számíthatnak

csak, nem lesz akit

megkérdezzenek.

Hát úgy is lehet,

hogy lesz ami lesz.

Ugyanoda érnek el,

mintha Isten hívők

lennének, csak

a matériába

tették a

hitüket.

Nem lenne

gond ezzel sem,

ha nem az üresedők

mozgatnák a szálakat.

Mert olyan erős a rájuk

tapadt kapaszkodók

áradata, hogy

„ember”

kell,

ahhoz,

hogy elbírja, ah.

Nem engedhetem,

hogy elgyengülésbe

menjenek át, azok

akik eldöntötték,

 megtisztelnek

és meg is érkeznek.

A szintje alatt, mindenki

kiszolgáltatott lehetne.

Nekem az a dolgom,

erősítsem meg

abban, a

jóban,

szépben ami

a legjobb nekik.

Azután már tudnak,

szintet is

váltani.

Amikor

megláttam,

a magzati szakaszt,

már láthattam a miérteket is.

A generációs összefüggéseket.

Ne csodálkozz rajta kérlek,

nekem ez, a hivatásommá lett.

Benne van ah, a tapasztaló 25 évem,

ki – be jártak rajta, az éppen aktuálisak,

nyugodtan belenézhettek, vihették, ha az

kellett. Lehet, hogy nem számoltak azzal,

hogy ami az én felfedezésem, az nekik

nem működhet, mint a sajátjuk.

Védtelenné nem válok,

van az Isten és

 a tudás

megvéd.

Akik már

hallották, a

honnan a hova.

Elment tíz év úgy,

mintha az idő

elfáradt volna,

vánszorog, akkor, ha

 átadnám már a tudást.

Eladnám, egy értőnek,

betanítanék oktatókat,

nevelőket, hogy értők legyenek,

oktassák, tanítsák, neveljenek általa.

A megélésekre utal, a tervezésre terel,

valamiről meg elfeledkezett,

hol van a sorsokhoz

az elődök által

megteremtett,

a talpalatnyi talaj.

A hozzáértő tudja,

mire építkezzen, a

 sorsok különböznek.

Az emberek egyenként

születtek, az anyjukkal

voltak összekötve.

A férfiaknak más

a feladatuk,

hinnye, azt a.

Kérem ne erőlködjön,

aki ezt nem tehetségként hozta.

Nem lehet csak úgy a hivatása, ah,

mert azt mondja, attól nincs tudása.

Tízezernél több férfi ült és hallgatta,

amit leolvastam a tenyeréből.

Biztosan nem beszélnek

arról, hogy miben

volt a segítségükre,

amit elmondtam, ah.

Hallgat, nem beszél,

egyedül dolgozza fel,

 a tartásra, méltóságra

utaló mondatom ez.

Csoportos oktatást

indítok, az arra igényes férfiaknak, ah

és külön a nőknek, azután, akiknek arra

van igénye, egy csoportban lesznek.

Önismereti oktatás a címoldala.

Ha befizettek az

oktatásomra,

az alázat is

velejárója.

Tartás,

méltóság, nem,

térünk el tőle.

Mert ezzel még,

nem elfogadóak, ah.

Az időhöz igazodóan

lesz a fejlettségük, ah.

Azon vagyok,

legyen otthon,

minden

családban

ez a tudás is,

a férfiaknak is.

Prevenciós vagyok,

alkalmazkodni tudok.

Ketté vált már ez is,

feltisztulttá lett,

az emberismeret,

csak leolvassuk.

Várakozom

tíz éve már.

Aki átlátja,

nem lehet

gondja sem,

akkor se, ha

a családjában

felüti a fejét,

az üresedés.

Jót tesz

az ismerete,

az üzleti életben is,

azoknak, akik lelkileg

nem szívesen bádogosodnának.

Mert, hát, törik, szakad, a lelkesedés, ah,

 ha arra nem gondoltak, az ember nem gép.

Legyen ez a nap is szép, kívánok, jó szerencsét.