Nem tudom, látottak-e olyat, sokfélék, a hétköznapi életüket élő

emberek. Lassan hetven leszek, de nem hetvenkedhetek,

hiszen nem vettem észre időben. Nem fontos,

a döntőknek, mi jó a hétköznapjainkban.

Vagy működőképes-e, az amit

jól kitaláltak üzleti szempontból.

Szerintem mindegy milyen úton,

ugyanoda jut minden jóakaratú.

Most tényleg, úgy működik ez,

hogy vannak a megmondók

és aszerint fogunk élni mindannyian.

Úgy hallottam a már hitelesítettektől,

hatalmas a tudás és a tisztelet ereje.

Vicces lenne, még elképzelni is, hinnye,

 hozzám hatalmaskodó eljönne tanácsért, ah.

Ugyan mivel érvelne, miért nincs annyi nyugdíjam,

hogyha már nem tudom gyakorolni a hivatásomat,

abból meg tudjak majd, szerényen élni, hinnye.

Ahol kezdte oda ér vissza, a nem intelligens energia,

bekerülni nem tud oda, ahol a tisztán adni tudók vannak.

Biztosan van annak is mondvacsináltja, vagy leginkább

már beleszületnek az emberek abba, hogy mindent lehet.

Nem változtatnak rajta, mert ha jól bevált, hát minek, aközben

meg a saját kínjaiktól fejlődnek az emberek. Remélem, hogy azt

azért elmondják ott, ahonnan a megmondóknak megmondják.

Ahova születtünk, emberségesre nevelkedjünk, ott tanuljuk meg

először a saját alapjainkat, hiszen úgy rezgünk mint a Hazánk.

Jó életminőségben élni jöttünk mind, alázatra van szükség a

fontos feladatunkhoz, tudatosan emberségesnek maradni.

Két oldalt tapasztalok, életszerű, bal és jobb oldalunk is van.

Amit naponta látok, a hétköznapi hivatásom gyakorlása közben,

az megmutatja, hogy a bal csuklónál van az apai, a jobbnál az anyai.

Generációs jeleknek neveztem el, mivel kapcsolódik ahhoz, ahol a

magzati szakaszt találtam meg, gondoltam összeolvasom, sikerült.

Folyamatosan kapok felfedezni valókat, mint a képletek olyanok.

Van a védjegyes formája az oktatásomnak, az alapja a továbbiaknak.

Már megvannak a magyarázatai annak, hogy ki milyen ágról hozta a

sorsát, generációs feladatát, sok mindent megmagyaráznak a jelek.

Nekem ezt adta sorsomul az Isten, hogy leolvasva az emberek

csuklóján, tenyerén lévőt, segítségükre legyen a sorsuk értésében.

Miért is annyira más, még az egypetéjű ikreknél is a lelkes, a szívesen

gondolkodó kontrolljuk, ah. Megengedő a teremtő, naponta kapok

összefüggéseket, jeleket, meg is köszönöm, amikor lehet mindezt.

Gyermekként láttam, megtanultam, a felnőttnek mindig igaza van.

Azt is hagyom, hogy gyereknek nézzenek, majd rájönnek,

magukat csapták be, a mindenáron szerezni vágyukkal.

Körbeért a sorsom, átadnám a tudásomat, igényeseknek,

jó lenne látni, jól boldogulnak a saját szintjükön az emberek.

20 éve, annak is már, megtaláltam azt ahol tanulhatnék még.

Amikor már megéltem, amit lehetett, rájöttem kevés a tudásom.

Tanultam hát, amit magamhoz vehettem és volt rá maradék pénzem.

Mert nem az volt az első, hanem a végére hagytam, hiszen akkor már

tudtam, felelős vagyok azokért, akik általam teremtődtek meg, ah.

Nem értem miért nem engedik be információként a hatalmasok,

azt ami hétköznapi, életszerű. Sokan vagyunk egyszerűek,

lehetne esetleg, hogy nekünk is végigmehessen a

sorsunk. Megtettünk érte mindent, amit

emberileg tudtunk, a pénzhez nem értünk.

Máshoz értünk, másban van a tehetségünk.

A jobb oldalon helyezkedik el az anyai ágról

hozott sors, a magzati szakaszokat onnan.

Egy családon belül is változatos a felállás,

ha nem ismeri az ember az eredőjét,

nincs magyarázata, elkallódhat,

ha nincs mibe kapaszkodnia.

Miért gondolja a másik másképp.

Hát mert az a sorsa, generációs

feladata, vigye tovább a jót és a szépet.

Erősítse meg a belső tartását, kontrolláljon

mindent amit döntésként odatett a sorsa, ah.

Ha ismernék az emberek a családtagjaiknak a

hozott sorsát, megértenék a miérteket, hinnye.

Az idén már nagyon várom azt az emberségest,

aki megveszi tőlem, hogy nekem is legyen pénzem.

Ha már egyszer így találták ki a fontosak, hogy a

tehetséges nem egyformán fontos, a pénzessel, ah.

Nem adhatom ajándékba, nem adtam át azt ami nem

tartozik még oda, ahol csak a sikert hajszolnák általa.

Először az alázatot fontos megtanulni hozzá, hogy

úgy olvassa le a sorsokat, hogy építő legyen az.

Megelőzésben fogalmazva oktatom, ezért

vannak benne esetleg nem igazán érthető

szavak, kifejezések, védelmemül szántam.

Nélkülem nem tudják alkalmazni, néhányan

már mondták, hogy egy idő után visszafordultak a

 kezdetekhez. Nem tudják a tudásomat használni,

nélkülem nem megy, az Isten nekem szánta ezt.

Akikben nincs elég alázat ahhoz, hogy mások

sorsát is tiszteletben tartva, haladjanak a saját

maguk által kapott sorsukban maradva, hinnye.

A saját döntésük, viseljék azt amivel az járhat.

A kezd el még egyszer már sokaknak bevált.

Nem lehet elvenni, kihasználni sem,

tiszta a forrása, az emberek sorsa.

A lelkük azonnal jelzi, ha érintetteknek.

Felelősségtudat van a belső tartásunkban,

motiválja erősen, ha valaki el akarna térni tőle.

Nem lehet a lelkes, a szívesen, gondolkodó énünket

becsapni se, na meg ki az aki még magát is becsapja.

Van egy nagyon jól látható jele a nem egyenesnek.

Nehezen veszik rá magukat az emberek, hogy

megismerjék a saját tenyerüket, pedig van

a mondás, ismerem mint a tenyeremet.

Ha magamat nem ismerem, tisztelem,

ugyan, hogyan tehetném azt másokkal.

Sok évre volt szükségem nekem, hogy ezt

fontosnak tartsam, tapasztaltam hát tudom.

Érvelni tanulj meg, ahhoz viszont szükséges a

feltisztult saját tudásod, hiába biflázod be a másét.

Tanulj, tedd le vizsgákat, azért mert, ez az elvárás, az

 ad egy magadhoz mérhető belső tartást és méltóságot.

Hasznára váltam már sok – sok embernek, a tudásommal.

Addig van lehetősége megtanulni, az arra már igényeseknek,

amíg ebben, a jó minőségben tudom átadni, ahogy szeretném.

Nem hiszem, hogy ne lenne egy értő ember, aki megérti, a most

fontos része a sorsunknak, hogy generációsan jó alapot adjunk.

Sorstalanná ne váljunk, azért, mert nem értették, mit vállaltak.

Ha alázat benned nincsen, kezed inkább csak legyintsen,

jobb legyintéshez szokni, mint megalázó kezeket fogni.

Legyen ez a nap szerencsét hozó minden emberségesnek.