Ha te mindent látsz és mindent hallasz, helyettem szerkeszted azt
amit írok, az jelenik meg, amit gondolsz, akkor te én vagyok.
Ki van kiért, vagy kinek előnyös az, hogy nem azt
csinálok, amit szeretnék,
hanem amit
megengedsz.
Most akkor, ha
megengeded,
azt gondolom,
ez végre
értem
van.
Na
meg
azt is,
micsoda
kegy ez
nekem.
Értem szól,
nehogy olyat
írjak, ami nem
férhet bele a
napi hangulatba.
Védjegy az van odaírva,
ez lenne az, hogy fogják és
megvédenek attól, hogy azt
adjam át szó szerint ami jött.
Miért nem lehet az, hogy mielőtt
meghalnék ebben az összevisszaságban
úgy érezzem, nekem is volt olyan ami értem.
Minél lejjebb, annál feljebb, a biztos talajt keresi
a lába mindenkinek, ez a hely ahova születtünk, a
Hazánk nekünk. Hol érezzük magunkat úgy, hogy
otthon vagyunk, ha nem ahol a születési helyünk.
Máskor védett kornak számított az életkorom,
most csaknem egy fölösleges gond vagyok.
Édes Hazám Csodaszép, kérlek ne
menj még, hiszen a széppel a
jóval, amit ide teremtettünk
nekünk még meg sem jöttél.
Csak van jó megoldás arra,
hogy ne ilyeneket írjak,
talán jól is lehetne
magamat éreznem.
A magam egyszerű
életében, nagyszerűen,
ahogy sok évig így volt.
Olyan nyugdíjam lenne,
amiből meg lehetne élni.
Nem hívnák fel a figyelmemet,
hogy költözzek el, mert megjött
valaki ide helyettem, na ez milyen.
Netán a feltört autónkból ellopott
igazolványaimmal lehet itt élni, ah.
Azóta már csak itt lakom, hinnye.
Mindent megtettek, hogy a tervük
sikerüljön, a legegyszerűbb módját
választották, önmaguk szerint.
No lám, itt a bizonyíték,
ha nem egy szinten
van a lelkes „én”,
úgy intézik,
hogy igazuk
legyen és kész.
Miért is tanulnának,
ha mindent megvehetnek.
Csupán azt nem gondolják,
hogy attól még, hogy nagyon
előreszaladtak, magukhoz
képest kiemelkedtek.
Azáltal, alaposan
betartottak
maguknak,
mert azok
akik tettek
a fejlődésükért,
természetes módon
mellettük elhaladtak rég.
Azt tapasztaltam, hogy amikor
az egyik feladatunkat teljesítettük,
lehet felfejlődni ahhoz, hogy a másik
oldalunk is jól érezze magát a bőrében.
Észre sem vették menet közben kikopott
a fék, elszaladt a szekér és száguld össze-
vissza kacskaringózva, most már olyan
a ritmusa, amit a természet neki hagy.
A gondolkodó ember, lelkesen, szíves,
hiszen önmagának kerekíti a napját,
azon belül amin lehet, talán ennyit
hagyhatna a többieknek is, hinnye.
Nem költözöm el innen, csak akkor
ha jó körülmények közé kerül a
családom, mert megvették
az oktatási anyagomat.
A lakhatás itt marad,
generációs ház ez.
Hiszen nekünk ez a
vagyonunk. Nincs
se autóm, se hajóm
és sorolhatnám még.
Ugyan minek, ezek közül
egy autóra vágytam, de nem
jelentett semmi túl nehezet,
hogy többet érjen az, amit
a tenyerekben, meg és
feltaláltam.
Hiszen
segítőnek
születtem,
hagyják, hát,
élném az életemet.
Tiszteletet adj, hogy
majd talán, azt is kapj,
hiszen szeretetből vagy.
.