Régen nem fontos, hogy miért nincs igazam,
hiszen tudom, másoknak még igaza kell legyen, ah.
Ki hol tart emberileg, ki most is a sablonokat
gyártatja, mert ha abba beleférnének sokan, no lám,
hinnye, neki megint igaza van. Szenvedhetett eleget,
adott helyzetekben, már rá is figyelnek. Ha még nem,
hát tesz érte, hogy arra terelődjenek, nincs más út.
Időben észleltem, az intelligencia rezgése hasonló,
mint a túlzásokat sokszorozóknak az energiája,
megtévesztő a hatása, a tapasztalatlanokra.
Pedig csak a szerzésre irányulnak, hinnye.
Jól kitalálta, ah, nem gondolt arra, az emberek,
nem tárgyak, gondolkodva élnek, hinnye.
Remélik egyszer eljön az ideje
annak, hogy boldogulhatnak.
Abban amit mások hagynak,
élettérnek, életminőségnek.
Vannak akik nem hisznek,
abban, hogy van következő
lehetőség, vagy másik élet.
Ezért aztán gondolkodnak
azon, mivel hogyan lehet,
megélni a saját életüket.
Nehéz lenne úgy élniük,
hogy másokra bízzák,
azt amit sorsuknak
tudnak, megélik.
Vagy
generációs
feladatuknak,
azt is teljesítik.
Ezért úgy élnek,
hogy legalább ne
ártsanak, magukra
is jól vigyáznak.
Tudják, hogy
adni tudni,
vagy
megtanulni,
a valóságban, a
jelenben élni.
A tudásuk
által érvelnek,
megtanulják mit
jelent számukra
az üzletmenet.
Megigazítják
a tartásukat,
az emberi
méltóságuk
megmarad.
Saját életet élnek,
ami által fejlődhetnek.
Nem hagyják hátra a
következőknek a terheket.
Alapokat adnak a családjuknak,
hogy ők is felépíthessék a saját életüket.
Nem helyettük értük tesznek, minden olyat,
ami benne van a sorsukban, megoldanak ám.
Tartásos az emberséges, nem a könnyű felé
megy, nem azt nézi, hol csaphatja be a
többieket, mellettük haladva él.
Ha nem kérdezik a valóságról ír.
A régi sablonok elkoptak, akik
nem vették észre még,
az üres keretükben,
szoronganak.
Hát, meg ne
lássák a többiek,
elfogytak már,
ötleteik sincsenek.
Önismereti oktatás.
Tanuljad meg a jelenben
megélni a saját
sorsodat, ah le ne maradj.
Tudás, tisztelet, alázat a kulcsa
a boldogulásunknak, hinnye.
