Ismerem mint a tenyeremet, a tudásod is lehetne.
Önismereti oktatás, igényesen, azt a, hinnye, kivé,
vagy mivé lettél aközben, hogy magadra, a belső
tartásod terhelhetőségére nem figyeltél.
Most ebben a túl gyors pörgésben oda
lehet az is, amit megteremtettél.
Nem adtál, csak vettél, vittél,
a nem lévő, elvárható
tartásodból veszítettél.
Az egészséges körforgásod
helyett, másokra figyeltél,
elvitt a káprázatos huzat.
S közben önmagadhoz
képest kinőttél,
s túl nőtt
rajtad
az
amit,
már
régen se
teremtettél.
S ott állsz, nézel ki
a fejedből, amikor rájöttél,
neked, a túlon túl is óperenciás van.
Miközben másoknak már az alapok is
elvesznek, hiába teremtettünk a Hazánkba,
ha nem élhetjük azt az életminőséget meg.
Kérem a bruttóból kiszámolt nyugdíjamat, nincs
hova fordulni, ne másoktól halljam magyarázni.
A nagy habzsi – dőzsibe, nem vetted észre,
a lehetőségeidtől milyen messze vagy.
A nagy kapkodásban,
vagy éppen a várakozásban
nem észlelted még időben,
a működőképes belső
jelzéseidet. S egyszer csak rád mordult a
lelkiismereted, s a visszautat nem ismered.
Ne keseregj, hátha időben van még, ismerjed
meg a sorsodat, hol mit várna el még tőled.
S mikor már van arra megfelelően jó időd,
hogy teljesítsed amit addig nem tettél meg, a
lelkes éned szerint. A méltóságod maradásáért,
ah, még megigazgathatnád az emberségedet,
vagy felvállalod, hogy szépen lassan,
esetleg hirtelen, ki is üresedhetsz, hinnye.
A saját döntésed mind a két megoldás. Észleled-e,
hogy nem kaptad meg a neked járó tisztségedet,
ah, aztán nyugodtan dőlj hátra, arra a kis időre.
Amikor úgy látszik, nincs döntési lehetőséged,
akkor azt még azért eldönthetnéd, neked hol
van azon belül amit megszereztél, a lelkesedés.
Hiszen a lelkes, a szíves,
a gondolkodó éned
érted lenne,
a racionális oldaladdal együtt.
Érted szólna, mutatná a jó utadat.
Ahogy a járásnál egyik lábad a másik után
rakod, mert ha eltévesztetted, amikor kicsi voltál, gyakran estél hasra hinnye. Az ismétléssel nem mindig jár együtt a tudás mélysége se, azt a.
Van, amikor csak a
könnyebbség miatt gyakorlod
ugyanazt, ah mert már várod, hogy
megmondják merre van az előre neked.
Hiszen vesztes még nem voltál sohasem,
megtaláltad azt az utat ahol csak kaphatsz.
Mivel mindannyian adni születtünk elsősorban,
van akinek már teljesítettek az elődei, hinnye,
ah, hát fölöslegesen ne bonyolódjon ismétlésbe.
Aki meg csak a könnyűt kedveli, ugyan honnan tudná, merre van a megmondás nélküli előre.
Nézz le a lábaid fejeire,
az ujjaid mutatják az utat,
a gondolkodó agyad mozgatja az egészet, az nem
mindegy, elhiszed-e gondolkodni születtünk mind.
Ha bármilyen magasságokat érhettél is el, nézzél
vissza oda, ahonnan indultál, havonta is csináld meg a napi mérlegedet, a saját tartásod miatt.
Ah, ne felejtsd, abban fogsz élni, amit teremtettél,
attól, hogy azt sem tudtad, miért úgy döntöttél.
Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek tiszta tükre, mindannyian így érkeztünk le, hinnye.