Ismerem mint a tenyeremet, a tudásod is lehetne.

Önismereti oktatás, igényesen, azt a, hinnye, kivé,

vagy mivé lettél aközben, hogy magadra, a belső

tartásod  terhelhetőségére nem  figyeltél.

Most ebben a túl gyors pörgésben oda

lehet az is, amit megteremtettél.

Nem adtál, csak vettél, vittél,

a nem lévő, elvárható

tartásodból veszítettél.

Az egészséges körforgásod

helyett, másokra figyeltél,

elvitt a káprázatos huzat.

S közben önmagadhoz

képest kinőttél,

s túl nőtt

rajtad

az

amit,

már

régen se

teremtettél.

S ott állsz, nézel ki

a  fejedből, amikor rájöttél,

neked, a túlon túl is óperenciás van.

Miközben másoknak már az alapok is

elvesznek, hiába teremtettünk a Hazánkba,

ha nem élhetjük azt az életminőséget meg.

Kérem a bruttóból kiszámolt nyugdíjamat, nincs

hova fordulni, ne  másoktól halljam magyarázni.

 A nagy habzsi – dőzsibe, nem vetted  észre,

a lehetőségeidtől milyen messze vagy.

A nagy kapkodásban,

vagy éppen a várakozásban

nem észlelted még időben,

a működőképes belső

jelzéseidet. S egyszer csak rád mordult a

lelkiismereted, s a visszautat nem ismered.

Ne keseregj, hátha időben van még, ismerjed

meg a sorsodat, hol mit várna el még tőled.

S mikor már van arra megfelelően jó időd,

hogy teljesítsed amit addig nem tettél meg, a

lelkes éned szerint. A méltóságod maradásáért,

ah, még megigazgathatnád az emberségedet,

vagy felvállalod, hogy szépen lassan,

esetleg hirtelen, ki is üresedhetsz, hinnye.

A saját döntésed mind a két megoldás. Észleled-e,

hogy nem kaptad meg a neked járó tisztségedet,

 ah, aztán nyugodtan dőlj  hátra, arra a kis időre.

Amikor úgy látszik, nincs döntési lehetőséged,

akkor azt még azért eldönthetnéd, neked hol

van azon belül amit megszereztél, a lelkesedés.

Hiszen a lelkes, a szíves,

a gondolkodó éned

érted lenne,

a racionális oldaladdal együtt.

Érted szólna, mutatná a jó utadat.

Ahogy a járásnál egyik lábad a másik után

rakod, mert ha eltévesztetted, amikor kicsi voltál, gyakran estél hasra hinnye. Az ismétléssel nem mindig jár együtt a tudás mélysége se, azt a.

Van, amikor csak a

 könnyebbség miatt gyakorlod

ugyanazt, ah mert már  várod, hogy

 megmondják merre van az előre neked.

Hiszen vesztes még nem voltál sohasem,

megtaláltad azt az utat ahol csak  kaphatsz.

Mivel mindannyian adni születtünk elsősorban,

van akinek már teljesítettek az elődei,  hinnye,

ah, hát fölöslegesen ne bonyolódjon ismétlésbe.

Aki meg csak a könnyűt kedveli, ugyan honnan tudná, merre van a megmondás nélküli előre.

Nézz le a lábaid fejeire,

az ujjaid  mutatják az utat,

a gondolkodó agyad mozgatja az egészet, az nem

mindegy, elhiszed-e gondolkodni születtünk mind.

Ha bármilyen magasságokat érhettél is el, nézzél

vissza oda, ahonnan indultál,  havonta is csináld meg a napi  mérlegedet, a saját tartásod miatt.

Ah, ne felejtsd, abban fogsz élni, amit teremtettél,

attól, hogy azt sem tudtad, miért úgy döntöttél.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek tiszta tükre, mindannyian így érkeztünk le, hinnye.