Mit is mondhatnék, hiszen magam is csak tapasztalva oktató volnék, hinnye.
Sokakat kértem, de nem állt
velem érdemben szóba senki sem.
A hivatalos nevemen adtam ki, erre volt
engedélyem, hibásnak találtam selejt lett.
Nesze semmi fogd meg jól, ez jellemzi mindazt
ami történik velem, hiszen talán „megtűrtnek”,
bélyegeztek meg, valahol valakik, megtehették.
Olyan magasságokat érhettek el a pénzükkel,
hogy el is hitték, mindent megtehetnek már, az
idén a tudásra szükség van abban amit felvállaltál.
Ah, különben ott ragadsz azon a szinten ahova elcsábultál, mert mindenben túlzásra vágytál már.
Szerintem írom, ne vedd komolyan ha nem érted
az itt leírt miérteket, egyszer majd megérted ezt.
Sok éve megérintett a pillanata annak, amit akkor
mások ránk raktak, remélték, nem kell megéljék.
Azóta már megélik azt is, amit megteremtettek.
Az élet élni szeret, mindent el is követ azért, ah,
élhető életet teremtsen, minden érintettnek.
Figyelj rá mit kívánsz, mert ha megadatik az,
abban fogsz élni magad is, mint mindannyian.
Apró fontos porszemként élve, van alázatom,
minden olyanhoz, ami a tehetségemben adott.
Igen, jó lenne tudni, az emberséges öregek, nem
szenvedik túlzottan meg, a máshol újra kezdést.
Gondolom vannak mások is, akik azt érzik most,
semmi nem biztos, reggelre megváltozhat, ami
tegnap még úgy volt jó, a megmondók szerint.
A csoda című könyvem, az emberséges létet
igyekszik érzékeltetni, megsiratta azokat,
akik éltek már valami hasonlóban egyszer.
Valószínűleg az lehet a gond, hogy a saját
magam nevelése által megtanultam azt,
mire valamibe belekezdek, előtte ott
van már, a tudás ahhoz bennem.
Azt már tudom, nem szenvedni
születtem. Bár egyszer egy
nagy nevetéstől, megszakadt
valami bennem, nagy betege
lettem annak, azóta óvatosan
nevetek, vigyázva magamra.
Nem várhatok semmi olyat,
ami arról szólna, magamhoz,
a feltaláltamhoz képest, jó
minőségű életem legyen.
Nem tudom milyen az,
hiszen magamhoz
képest az még nem
volt a gyakorlatban.
A megcsináltam állapot,
számomra azt jelenti, készen
van az, szép kerek, működőképes.
Összefüggésében látás az, amit már
tíz éve oktatok online azoknak, akik
megértették azáltal azt, hogy addig,
mit nem értettek meg a sorsukkal,
a velük történtekkel kapcsolatban.
Boldognak éreztem magamat
akkor, amikor magamhoz
képest elértem oda,
amit beterveztem.
Szerencsém volt,
hogy értettem
már, hogy mi
történik ott,
akkor velem.
A sorsomnak a
megismerésének
a következménye
az a jó érzésem.
A sok, a fontos, a
felszínen jól látható,
a lényegesek alatta
vannak, léteznek.
Ha kapkodsz és
csak villanások
maradnak meg
benned, nyugi,
majd előjön az
ahhoz megadott
folytatás. Lehet,
hogy teljesen
másképpen,
látod meg az
életed értelmét.
Nem tartozom sem ide,
se oda, tartozom az online
megtisztelő hívóhoz,
akkor pont, éppen oda.
Nem mások szerint,
a magam tapasztalt
módján gyakorlom
a hivatásomat, ah.
A feltaláltam tanulható,
azt érteti meg az oktatásomon
jelen lévőkkel, hogy ki mit hozott
és ahhoz képest hol tart épp akkor.
Maga rendezi a sorsát, önmagának
megfelelően, általam kapja hozzá,
azt a 152 oldal tapasztalt tudást.
Persze lehet élni bele abba is ami
éppen valakik szerint kitaláltan
ott van feltálalva, csipegethetsz belőle.
Túlléptél, átugrottad, megugrottad és még tengernyi sok változata annak, amiben nem
lehetsz biztos, hogy elérted a „megcsináltad”
állapotodat, akkor bizony nem rólad szól az.
Valószínűleg belehuppantál, a tutinak vélt,
másoknak jól működő helyzetekbe, azt a.
Várhatóan a sok pénzt céloztad meg vele,
valakiknek lesz is belőle bizonyosan.
Mindannyian hoztuk a tehetségünket,
amíg nem ismered fel a sajátodat, biza
tolod a szekerét a jól kitaláltaknak.
A saját tehetségedet nem ismerve,
tudod-e ki vagy és mit tudnál elérni,
ha a saját szekeredet tolhatnád, ah.
A nagy loholásban elhagytad azt,
ami előtte fontos volt számodra.
Mindenáron bizonyítva, hogy
különb vagy mindenkinél,
ugyan ne bánkódjál, ah,
lesz sok szerzett javad,
majd veszel magadnak,
mondjuk, barátokat.
Aztán tudod-e azt, a
mostani önmagadhoz
a sorsodban hol tartasz.
Isten óvjon engem attól,
hogy bárki megmondónak
úgy tartsak tükröt, hinnye,
hogy még nem érti azt, hogy az
most számára a legfontosabb lenne.
Eljutottam oda mára, hogy sikerült azt
megértenem, mekkora jót tettek velem,
néhányan, akik megtartották maguknak
azt, ami egykor nekem járt volna, hinnye.