Mit is mondhatnék, hiszen magam is csak tapasztalva oktató volnék,  hinnye.

Sokakat kértem, de nem állt

velem érdemben szóba senki sem.

A hivatalos nevemen adtam ki, erre volt

engedélyem, hibásnak  találtam selejt lett.

Nesze semmi fogd meg jól, ez jellemzi mindazt

ami történik velem, hiszen talán „megtűrtnek”,

bélyegeztek meg, valahol valakik, megtehették.

Olyan  magasságokat érhettek el a pénzükkel,

hogy el is hitték, mindent megtehetnek már, az

idén a tudásra szükség van abban amit felvállaltál.

Ah, különben ott ragadsz azon a szinten ahova elcsábultál, mert mindenben túlzásra vágytál már.

Szerintem írom, ne vedd komolyan ha nem érted

az itt leírt miérteket, egyszer majd megérted ezt.

Sok éve megérintett a pillanata annak, amit akkor

mások ránk raktak, remélték, nem kell megéljék.

Azóta már megélik azt is, amit megteremtettek.

Az élet élni szeret, mindent el is követ azért, ah,

  élhető életet teremtsen, minden érintettnek.

Figyelj  rá mit kívánsz, mert ha megadatik  az,

abban fogsz élni magad is, mint mindannyian.

Apró fontos porszemként élve, van alázatom,

minden olyanhoz, ami a tehetségemben adott.

Igen,  jó lenne tudni, az emberséges öregek, nem

szenvedik túlzottan meg, a máshol újra kezdést.

Gondolom vannak mások is, akik azt érzik most,

semmi nem biztos, reggelre megváltozhat, ami

tegnap még úgy volt jó, a megmondók szerint.

A csoda című könyvem, az emberséges létet

igyekszik  érzékeltetni,  megsiratta azokat,

akik éltek már valami hasonlóban egyszer.

Valószínűleg az lehet a gond, hogy a saját

magam nevelése által megtanultam azt,

mire valamibe belekezdek, előtte ott

van már, a tudás ahhoz bennem.

Azt már tudom, nem szenvedni

születtem. Bár egyszer egy

nagy nevetéstől, megszakadt

valami bennem, nagy betege

lettem annak, azóta óvatosan

nevetek, vigyázva magamra.

Nem  várhatok semmi olyat,

ami arról szólna, magamhoz,

a feltaláltamhoz képest, jó

minőségű életem legyen.

Nem tudom milyen az,

hiszen magamhoz

képest az még nem

volt a gyakorlatban.

A megcsináltam állapot,

számomra azt jelenti, készen

van az, szép kerek, működőképes.

Összefüggésében látás az, amit már

tíz éve oktatok online azoknak, akik

megértették azáltal azt,  hogy addig,

mit nem  értettek meg a sorsukkal,

a velük történtekkel kapcsolatban.

Boldognak éreztem  magamat

akkor, amikor magamhoz

képest elértem oda,

amit beterveztem.

Szerencsém volt,

hogy értettem

már, hogy mi

történik ott,

akkor velem.

A sorsomnak a

megismerésének

a következménye

az a jó érzésem.

A sok, a fontos, a

felszínen jól látható,

a lényegesek alatta

vannak, léteznek.

Ha kapkodsz és

csak villanások

maradnak meg

benned, nyugi,

majd előjön az

ahhoz megadott

folytatás. Lehet,

hogy teljesen

másképpen,

látod meg az

életed értelmét.

Nem tartozom sem ide,

  se oda, tartozom az online

 megtisztelő hívóhoz,

akkor pont, éppen oda.

Nem mások szerint,

a magam tapasztalt

módján gyakorlom

a  hivatásomat, ah.

A feltaláltam  tanulható,

azt érteti meg az oktatásomon

jelen lévőkkel,  hogy ki mit hozott

és ahhoz képest hol tart épp akkor.

Maga rendezi a sorsát, önmagának

megfelelően, általam kapja hozzá,

azt a 152 oldal tapasztalt tudást.

Persze lehet élni bele abba is ami

éppen valakik szerint kitaláltan

ott van feltálalva, csipegethetsz belőle.

Túlléptél, átugrottad, megugrottad és még tengernyi sok változata annak,  amiben nem

lehetsz biztos,  hogy elérted a „megcsináltad”

állapotodat, akkor bizony nem rólad szól az.

Valószínűleg belehuppantál, a tutinak vélt,

másoknak jól működő helyzetekbe, azt a.

Várhatóan a sok pénzt céloztad meg vele,

valakiknek lesz is belőle bizonyosan.

Mindannyian hoztuk a tehetségünket,

amíg nem ismered fel a sajátodat, biza

tolod a szekerét a jól kitaláltaknak.

A saját tehetségedet nem ismerve,

tudod-e ki vagy és mit tudnál elérni,

ha a saját szekeredet tolhatnád, ah.

A nagy loholásban elhagytad azt,

ami előtte fontos volt számodra.

Mindenáron bizonyítva, hogy

különb vagy mindenkinél,

ugyan ne bánkódjál, ah,

lesz sok szerzett javad,

majd veszel magadnak,

mondjuk,  barátokat.

Aztán tudod-e azt, a

 mostani önmagadhoz

a sorsodban hol tartasz.

Isten óvjon engem attól,

hogy bárki megmondónak

úgy tartsak tükröt, hinnye,

hogy még  nem érti azt, hogy az

most számára a legfontosabb lenne.

Eljutottam oda mára, hogy sikerült  azt

megértenem, mekkora jót tettek velem,

 néhányan,  akik megtartották maguknak

azt, ami egykor nekem járt volna, hinnye.