Tíz év telt el és rengeteg hátrányt okozott nekem és az érintetteknek mindenkinek, valaki kitalálta, hogy behív máshonnan helyettem, arra, hogy őket kiszolgálja. Tudták, hogy rám nem számíthattak. Nem fordulhattam sehova, ahova elmentem ott tudtak róla. Nem kért érte senki sem elnézést, se nem kérdezte meg, mennyi
kárt okozott az, hogy azóta csak itt élek és nem érezhetem a sajátomnak is, a születési helyemet.
Nem hittem el, amikor azt mondta, vele üzenték,
meg, hogy költözzek el, mert ő megérkezett, a
következő üzenet már az volt, hogy nem menjek
ki az utcára, hogy ne lássam mi történik ott kint.
Azóta Paksról talán, ha tíz ember tisztelt meg, jó
ha nem is tudom, miket hordtak össze rólam, ah.
A végeredménye a Julamami védjegy lett, ami
által boldogultam az ellopott igazolványaim után, hogy ne tudjanak újabb ártásokat kitalálni.
Nem kértem volna ezt, nem is érdemeltem meg,
bárkivel megtörténhetnek mindezek. Nemcsak az én kiváltságom, a szeretet szó miatt volt mindez.
Nyilván nem szűntek meg az ártások, viszont
megtaláltam a helyemet, az online világában.
Szerencsémre, voltak akik akkor megtanítottak az internet világában való tájékozottságra,
azóta online szolgáltatok és oktatok
és olvassák az írásaimat már sok országban.
Mások által változott az életem akkor, nem
tervezhettem, hát magamat mentettem meg, ah,
akkor azzal, hogy megtanultam amit nem tudtam.
Köszönöm, a megértő oktatásokat, hogy magamhoz vehettem akkor, általuk, a józan paraszti hétköznapi, általam befogadni képes tudást. Tisztelettel köszönöm, azzal haladtam tovább, hogy emberségesen adni tudtak,
úgy, hogy azzal az emberségemben
meg nem bántottak, köszönöm.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.
Volt egy időszak amikor sokat játszottam malom
játékkal, hát gondolkodva játszottam,
régen voltam már gyermek.
Sokat tanultam ott, a
gyermekkorúaktól, a
fékezésemet is érezték.
Sokukat vezettem haza,
csak voltam megértőként,
könnyebb volt már azáltal
otthon elmondaniuk.
Aztán, máshol, hogy
jól menjen ott az idő,
már mielőtt kigondoltam
volna, hogyan lépjem meg
az első lépésemet, már
nem is volt miért.
Láthattam, azt az
elégedettséget,
ami nem múlt
el, megmaradt.
A vesztes érzését
éltem át, akkor azáltal,
a ki nem fejezhető nézésnek
a kíséretével, ah. Ami átmenetnek
látszott az üresedésbe, a sikere helyett.
Mint aki nem vetett, csak mindent learat.
26. éve tapasztalva gyakorlom a hivatásomat,
alkalmazkodva haladtam, ah, mert hatások bizony
a már értők felé, mindenhol és bőven vannak.
Nem mondhatják, hogy aki nem tudja tanítja,
hiszen a napi gyakorlat megmaradt, online
megtisztelnek. Bizony,
nincs miért irigyeljen, ha
bárki arra gondolna. Az, hogy ismert lettem,
nem egyenlő a bevételem növekedésével.
Viszont, én ezt már megértettem, hinnye,
ah, akiken ez múlna, miért nem akarják ezt
megismerni, hiszen úgy az nincs is, azt a.
Ugyan miért
tisztelnék, a feltalálttal együtt,
az ő tudásukkal járó adni tudást,
ugyan miért, ha nincs elismerve.
A fontos az, ami a saját érdeküket
szolgálja, azt láthatja mindenki.
Ha minden össze kutyulódik,
nem marad meg az értékes,
ami bizony nem mindig látható,
azért érdemben a munka folyik.
Más bőrébe bújva, önmagaként
nem megnyilvánulva, megmutatja
azt, amit felvállalni tán nem tudna.
Hatodik éve a múlt elmúlt, lehet
nyugodtan nyomni a semmit, az
értékeket tudók, nem hivalkodnak,
inkább gyakorolják a hivatásukat.
Azt a, ah, hinnye, bocsánatot
is írok és rögvest ide, át is élve,
mert én már tudom miért teszem.
Jó szerencsét, minden jó
érzésű emberségesnek.
Tiszteletem.