Egyszer volt, megmaradt… 2020.05.12. https://julamami.com

Tíz év telt el és rengeteg hátrányt okozott nekem és az érintetteknek mindenkinek, valaki kitalálta, hogy behív máshonnan helyettem, arra, hogy őket kiszolgálja. Tudták, hogy rám nem számíthattak. Nem fordulhattam sehova, ahova elmentem ott tudtak róla. Nem kért érte senki sem elnézést, se nem kérdezte meg, mennyi

 kárt okozott az, hogy azóta csak itt élek és nem érezhetem a sajátomnak is, a születési helyemet.

Nem hittem el, amikor azt mondta, vele üzenték,

meg, hogy költözzek  el, mert ő megérkezett, a

következő üzenet már az volt, hogy nem menjek

ki az utcára,  hogy ne lássam mi történik ott kint.

Azóta Paksról talán, ha tíz ember tisztelt meg, jó

ha nem is tudom, miket hordtak össze  rólam, ah.

A végeredménye a Julamami védjegy lett, ami

által boldogultam  az ellopott igazolványaim  után, hogy ne tudjanak újabb ártásokat kitalálni.

Nem kértem volna ezt, nem is érdemeltem meg,

bárkivel megtörténhetnek mindezek. Nemcsak az én kiváltságom, a szeretet szó miatt volt mindez.

Nyilván nem szűntek meg az ártások, viszont

megtaláltam a helyemet, az online világában.

Szerencsémre, voltak akik akkor megtanítottak az internet világában való tájékozottságra,

azóta online szolgáltatok és  oktatok

és olvassák az írásaimat már sok országban.

Mások által változott az életem akkor, nem

tervezhettem, hát magamat mentettem meg, ah,

akkor azzal, hogy megtanultam amit nem tudtam.

Köszönöm, a megértő oktatásokat, hogy magamhoz vehettem akkor, általuk, a józan paraszti hétköznapi, általam  befogadni képes tudást. Tisztelettel köszönöm, azzal haladtam tovább, hogy emberségesen adni tudtak,

úgy, hogy azzal az emberségemben

meg nem bántottak, köszönöm.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Volt egy időszak amikor sokat játszottam malom

játékkal, hát gondolkodva játszottam,

régen voltam már gyermek.

Sokat tanultam ott, a

gyermekkorúaktól, a

 fékezésemet is érezték.

Sokukat vezettem haza,

csak voltam megértőként,

könnyebb volt már azáltal

 otthon elmondaniuk.

Aztán, máshol, hogy

jól menjen ott az idő,

már mielőtt kigondoltam

volna, hogyan lépjem meg

az első lépésemet, már

nem  is volt miért.

Láthattam, azt az

elégedettséget,

ami nem múlt

el, megmaradt.

A vesztes érzését

éltem át, akkor azáltal,

a ki nem fejezhető nézésnek

a kíséretével, ah. Ami átmenetnek

látszott az üresedésbe, a sikere helyett.

Mint aki nem vetett, csak mindent learat.

26. éve tapasztalva gyakorlom a hivatásomat,

alkalmazkodva haladtam, ah, mert hatások bizony

a már értők felé, mindenhol és bőven vannak.

Nem mondhatják, hogy aki nem tudja tanítja,

hiszen a napi gyakorlat megmaradt, online

megtisztelnek. Bizony,

nincs miért irigyeljen, ha

bárki arra gondolna. Az, hogy ismert lettem,

nem egyenlő a bevételem növekedésével.

Viszont, én ezt már megértettem, hinnye,

ah, akiken ez múlna, miért nem akarják ezt

megismerni, hiszen úgy az nincs is, azt a.

Ugyan miért

tisztelnék, a feltalálttal együtt,

az ő tudásukkal járó adni tudást,

ugyan miért, ha nincs elismerve.

A fontos az, ami a saját érdeküket

szolgálja, azt láthatja mindenki.

Ha minden össze kutyulódik,

nem marad meg az értékes,

ami bizony nem mindig látható,

azért érdemben a munka folyik.

Más bőrébe bújva, önmagaként

nem  megnyilvánulva, megmutatja

azt, amit felvállalni tán nem tudna.

Hatodik éve a múlt elmúlt, lehet

nyugodtan nyomni a semmit, az

 értékeket tudók, nem hivalkodnak,

inkább gyakorolják a hivatásukat.

Azt a, ah, hinnye,  bocsánatot

is írok és rögvest ide, át is élve,

mert én már tudom miért teszem.

Jó szerencsét, minden jó

érzésű emberségesnek.

Tiszteletem.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.  Műhely, a megelőzésért e.v. Skype Árpádné Heringes, +36302470589, heringesarpadne@gmail.com, Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen. Online sorsolvasás, szeretettel.