Hahó,  tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó,

vigyázzunk rá, hogy betőlhesse az életünket a

szép és a jó, hahó.

Amikor elértél  oda, ahol már felismerted a

feladatodat, nem más mondja meg azt. Benned

van a lelkes, szíves, gondolkodó éned érezteti

veled, hol vannak a saját határaid, ah túl ne

vállaljad magadat. Hiszen akkor kezdheted

      elölről az egészet, mondjuk nem árthat,  se

 pocsékba nem megy, tapasztaltabb leszel általa.

Ameddig nem veszed észre a belső határaidat,

futod a sajátos köreidet csak, visz és nem ad az.

Ha nem jöttél rá időben, hogy adni születtünk

mindannyian, az élet megtanít adni, többször

is felkínálja a lehetőséget, hogy önmagadban

tegyél rendet. Ne másokra hárítsad azt amit

azért kaptál feladatnak, hogy fejlődjél fel,

oda ahol a saját szinteden jól élhetnél.

Ah, ha nem emlékeznél rá, mennyire

vágytál a jólét után, s mások által

olyan magasra jutottál, ah, hogy azt

kontrollálni nem tudhatod, hol van

a felső határod, a visszájára váltottál.

Adni nem tudtál, hát kapod azt amit

észre sem vettél és mindannak,

amivel nem törődtél ott a hozadéka.

Neked már nem hisz más, csak az a szint,

a többiek teszik azt, amire képesek,

közben emberileg is fejlődnek, ah.

Nem mondhatod, hogy elég, mert azt

a szótáradból kitöröltetted, ah, de kár.

Adhattál volna abból alapot a sarjaidnak

a fejlődéshez, mivel nem történt az meg,

bizonyára tőlük csak kritikát kapsz már.

Ha minden egy, egy minden, az azért

nem  arra utal, hogy birtokoljad el.

Mert ha unatkozik az agy, biza

kitalál a saját szórakoztatására

olyat is, ami nem előre visz majd,

bevihet a kerengetőbe, hinnye.

Attól függ mi az erősebb hatás,

azt jól  utánozni hiába akarnád,

ha önmagadon nagyon túl mégy,

bizony nevetségessé válhatsz.

Kiment a divatból a hamis,

láthatod  azt magad is, a

jó energiák már hatnak.

Az intelligens sokaság

felett a teremtő áll,

így gondolta jónak.

Nem ártanának

egymásnak, se

másoknak,

nem azért

születtek,

kihasználni

nem hagyják

magukat.

Amikor

valaki a saját

igazának mindent alárendelve

túlmehetett a túlon, hinnye.

Azért, sokan látják  ám

már azt is, hinnye,

amiért azt

csak a saját

igazának

tudhatja.

Ha túl sokszor

igazítja helyre,

bekerülhet általa

a hiteltelenbe.

Van annak is

egy fontos

jele, az adott

tenyerekből

leolvasható.

Ha időben van,

akár meg is

fordítható.

Elég az ha

gondolkodnak,

azáltal születnek

a biztonságot nyújtó

kezdő és további lépések.

Az összeadott tudás, emelt

hatású lehet, ha mind hiteles.

Igazíts meg a belső tartásodat,

ha nem teszed meg és az adotthoz

nem igazodsz, kimaradsz, lemaradsz.

Vagy a saját kútfőd által haladsz,

betartva, a biztonságos belső

kontrollodnak is megfelelő utadat.

Vigyázva, hogy ne sérüljél attól sem,

ha úgy néz ki, a jóban rád nem gondoltak,

a túlzásokba bonyolódva nagyon akarnak.

Nem szeretném  másképp írni, ezt adta

a teremtő feladatomnak, aki az oktatásra

még időben bejön, majd megtudja miért van.

Tisztelhető maradj, szeretet, szerencse legyen

bőven a zsebedben, hogy adni tudjál amikor lehet.

Ne várjad meg a beszűkülő szükséget, mindennek

megvan a maga ideje, ha elkésel, nem jár tisztelet.

Ha bármilyen magasságokba is értél, ha ott már

beindult az üresedés, helyette adjál  jót és szépet.

Tanuljál emberismeretet, a jót, szépet felismerve

se várjál dicséretet, nem nevelődtek arra még

rá az emberek, maradj a határaidon belül.

Gyere velem, jó öreg bocsánat, újra kérlek,

amíg nem értik, megtanulni nem tervezik,

még több fékezést megélni nem szeretnék.

Oktatnám már az erre igényes és a többletüket

felismerőknek, nincsenek egyedül, ah, hinnye.

Szép napot kívánok emberségesek, azért

önmagatokról se feledkezzetek meg, mások

helyett nem tehettek, tán jó minták lehettek, ha

túlzásokba nem estek, se mellé nem mentek, ah.