Hahó, tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó,
vigyázzunk rá, hogy betőlhesse az életünket a
szép és a jó, hahó.
Amikor elértél oda, ahol már felismerted a
feladatodat, nem más mondja meg azt. Benned
van a lelkes, szíves, gondolkodó éned érezteti
veled, hol vannak a saját határaid, ah túl ne
vállaljad magadat. Hiszen akkor kezdheted
elölről az egészet, mondjuk nem árthat, se
pocsékba nem megy, tapasztaltabb leszel általa.
Ameddig nem veszed észre a belső határaidat,
futod a sajátos köreidet csak, visz és nem ad az.
Ha nem jöttél rá időben, hogy adni születtünk
mindannyian, az élet megtanít adni, többször
is felkínálja a lehetőséget, hogy önmagadban
tegyél rendet. Ne másokra hárítsad azt amit
azért kaptál feladatnak, hogy fejlődjél fel,
oda ahol a saját szinteden jól élhetnél.
Ah, ha nem emlékeznél rá, mennyire
vágytál a jólét után, s mások által
olyan magasra jutottál, ah, hogy azt
kontrollálni nem tudhatod, hol van
a felső határod, a visszájára váltottál.
Adni nem tudtál, hát kapod azt amit
észre sem vettél és mindannak,
amivel nem törődtél ott a hozadéka.
Neked már nem hisz más, csak az a szint,
a többiek teszik azt, amire képesek,
közben emberileg is fejlődnek, ah.
Nem mondhatod, hogy elég, mert azt
a szótáradból kitöröltetted, ah, de kár.
Adhattál volna abból alapot a sarjaidnak
a fejlődéshez, mivel nem történt az meg,
bizonyára tőlük csak kritikát kapsz már.
Ha minden egy, egy minden, az azért
nem arra utal, hogy birtokoljad el.
Mert ha unatkozik az agy, biza
kitalál a saját szórakoztatására
olyat is, ami nem előre visz majd,
bevihet a kerengetőbe, hinnye.
Attól függ mi az erősebb hatás,
azt jól utánozni hiába akarnád,
ha önmagadon nagyon túl mégy,
bizony nevetségessé válhatsz.
Kiment a divatból a hamis,
láthatod azt magad is, a
jó energiák már hatnak.
Az intelligens sokaság
felett a teremtő áll,
így gondolta jónak.
Nem ártanának
egymásnak, se
másoknak,
nem azért
születtek,
kihasználni
nem hagyják
magukat.
Amikor
valaki a saját
igazának mindent alárendelve
túlmehetett a túlon, hinnye.
Azért, sokan látják ám
már azt is, hinnye,
amiért azt
csak a saját
igazának
tudhatja.
Ha túl sokszor
igazítja helyre,
bekerülhet általa
a hiteltelenbe.
Van annak is
egy fontos
jele, az adott
tenyerekből
leolvasható.
Ha időben van,
akár meg is
fordítható.
Elég az ha
gondolkodnak,
azáltal születnek
a biztonságot nyújtó
kezdő és további lépések.
Az összeadott tudás, emelt
hatású lehet, ha mind hiteles.
Igazíts meg a belső tartásodat,
ha nem teszed meg és az adotthoz
nem igazodsz, kimaradsz, lemaradsz.
Vagy a saját kútfőd által haladsz,
betartva, a biztonságos belső
kontrollodnak is megfelelő utadat.
Vigyázva, hogy ne sérüljél attól sem,
ha úgy néz ki, a jóban rád nem gondoltak,
a túlzásokba bonyolódva nagyon akarnak.
Nem szeretném másképp írni, ezt adta
a teremtő feladatomnak, aki az oktatásra
még időben bejön, majd megtudja miért van.
Tisztelhető maradj, szeretet, szerencse legyen
bőven a zsebedben, hogy adni tudjál amikor lehet.
Ne várjad meg a beszűkülő szükséget, mindennek
megvan a maga ideje, ha elkésel, nem jár tisztelet.
Ha bármilyen magasságokba is értél, ha ott már
beindult az üresedés, helyette adjál jót és szépet.
Tanuljál emberismeretet, a jót, szépet felismerve
se várjál dicséretet, nem nevelődtek arra még
rá az emberek, maradj a határaidon belül.
Gyere velem, jó öreg bocsánat, újra kérlek,
amíg nem értik, megtanulni nem tervezik,
még több fékezést megélni nem szeretnék.
Oktatnám már az erre igényes és a többletüket
felismerőknek, nincsenek egyedül, ah, hinnye.
Szép napot kívánok emberségesek, azért
önmagatokról se feledkezzetek meg, mások
helyett nem tehettek, tán jó minták lehettek, ha
túlzásokba nem estek, se mellé nem mentek, ah.