Látod, látod, szánod, bánod, magadra vetted, magad vagy már nem bízol a többiekben, bizony ellenőrzöd már magadat is, mint másokat. Nincs aki a tiszta tükröt tartsa, kinőtted, elhagytad, lenézted, az addigi jó barátaidat, ah. Elértél amit megcéloztál, már mindenféle magasságot, megéled azt is, amire emberileg nem lettél elég érett, amit nem neked szánt tán a jó sorsod sem. Nézegeted már óvatosan, hogy észre ne vegyék, visszanéznek-e rád úgy jó érzéssel még, mint annak idején, az egyszerűben, talán nem is olyan régen volt az még.
Nem a magad felelősségének tudod be azt se,
nem úgy ítéled meg,
hogy másképp is lehetett volna, ah, tán, a
másik utat a saját sorsodat is választhattad volna.
S együtt párhuzamosan is haladhatnál, hinnye,
van rá életszerű példa, gyakori a párhuzamos megélése
azoknak, mindent idejében teljesíteni, jó oda az a mondat.
Ha ismered a sorsodat, s a generációs feladataidat,
azon igyekszel majd, hogy azt vedd sorra, ami éppen,
abban jelzi, hogy ideje lenne akkor foglalkoznod vele.
Nagy volt a csábító ereje a hirtelen jövő kecsegtetőknek,
azon a szinten talán az üzleti barátság a leglényegesebb, hinnye.
Nagyon halkan, óvatosan, csendben mondanám, ha megkérdeznéd,
elhagyhatná a számat, ha eszedbe jutna talán a múltbéli emberséges
oldalad, azt engedd meg magadnak, talán már,
hinnye, ah, sutba ne dobjad.
Emberségesen, szépen és jól simogasd el a múltat,
senkit meg ne
bántsál azzal se, hogy többre tartod magadat annál a szintnél, ahol
még jól működött a tartásos, az emberséges, a megbízhatóság, azt a.
Ah, bocsánat, remélem,
ezzel most meg nem bántottalak, nem ártanék másoknak,
a megelőzésben megtaláltam a hivatásomat. Bizony, meg
kellett tanulnom, hogy ugyanúgy eközben magamra is gondoljak.