Látod, látod, szánod, bánod, magadra vetted, magad vagy már nem bízol a többiekben, bizony ellenőrzöd már magadat is, mint másokat. Nincs aki a tiszta tükröt tartsa, kinőtted, elhagytad, lenézted, az addigi jó barátaidat, ah. Elértél amit megcéloztál, már mindenféle magasságot, megéled azt is, amire emberileg nem lettél elég érett, amit nem neked szánt tán a jó sorsod sem. Nézegeted már óvatosan, hogy észre ne vegyék, visszanéznek-e rád úgy  jó érzéssel még, mint annak idején, az egyszerűben, talán nem is olyan régen volt az még.

Nem a magad felelősségének tudod be azt se,

nem úgy ítéled meg,

hogy  másképp is lehetett volna, ah, tán, a

másik utat a saját sorsodat is választhattad volna.

S együtt párhuzamosan is haladhatnál, hinnye,

van rá  életszerű példa, gyakori a párhuzamos megélése

azoknak, mindent idejében teljesíteni, jó oda az a mondat.

Ha ismered a sorsodat, s a generációs feladataidat,

azon igyekszel majd, hogy azt vedd sorra, ami éppen,

abban jelzi, hogy ideje lenne  akkor foglalkoznod vele.

Nagy volt a csábító ereje a hirtelen jövő kecsegtetőknek,

azon a szinten talán az üzleti barátság a leglényegesebb, hinnye.

Nagyon halkan, óvatosan, csendben mondanám, ha megkérdeznéd,

elhagyhatná a számat, ha eszedbe jutna talán a múltbéli emberséges

oldalad, azt engedd meg magadnak, talán már,

hinnye, ah, sutba ne dobjad.

Emberségesen, szépen és jól simogasd el a múltat,

senkit meg ne

bántsál azzal se, hogy többre tartod magadat annál a szintnél, ahol

még jól  működött a tartásos, az emberséges, a megbízhatóság, azt a.

Ah, bocsánat, remélem,

ezzel most meg  nem bántottalak, nem ártanék másoknak,

a megelőzésben megtaláltam  a hivatásomat. Bizony,  meg

kellett tanulnom, hogy ugyanúgy eközben magamra is gondoljak.