Állítsátok meg, hinnye, bármit

megérint, az biztos ganevá válik,

csak a nagyravágyás hajtja.

Minél magasabbra

vágyik, annál

lejjebb kerül

minden amit érint,

 nincs építő energiája, a

másokét használja, azt a.

2011.01.18. írtam.

Ah, csak  el ne felejtsenek,

ha  sokáig  nem láthatnak,

időnként mutasd meg  magad,

 létezel és, hogy  a legfontosabb vagy,

szeretet nélkül kiüresedik a létezés is.

Amikor már elég érettnek láthatnak,

csak a magam nevében ígérhetem,

hogy én kiállok melletted,

pedig mennyit kaptam érted.

A magam erejével meg  is védelek,

tisztelet, szeretet, tisztelet, szeretet,

mondjátok gyakran, rögzítse a sejtetek.

Hinnye, felerősíteni segítelek téged a sikeresekben,

hogy megérdemelten erősek legyenek az  útjukon a sorsukhoz.

A kiteljesedésük közben, az emberi irigység durva hatását is elbírva,

tiszta maradjon a lélek, megérdemelten éljenek, ki ne üresedjenek.

Mindig hittem benned, ez a nehéz időkben sokat segített.

Tán már megtanultam báni veled és élni is általad.

Megláttalak az emberek orcáján.

Kézfogásán és a mozgásán.

Megéreztem a rezgésedet.

Éltem benned,

a szívembe,

lelkembe engedtelek.

Jó volt tudni,

 itt vagy velem.

Nem hagytál el végleg,

csak néha,

picit, átmenetileg.

Oda bújhattam a melegedhez,

ha fáztam.

Akkor is, ha csak, a

 tekintetemmel körbe  – körbe jártam.

S védtelenül,  egyedül

álltam, a sötét,

hűvös,

„fösvény gőgtől gőzös”,

áramlások hatásában.

Nem jártam soha nálad,

nem láttam a portád,

a házad.

Birtokolni nem tudnálak,

nem ismerem,

az erre utaló vágyat.

Remélem sokan elférnek nálad.

Kérlek engedd meg nekem,

hogy csendesen,

rendesen,

 a magam alázatával,

követ lehessek nálad.

Sokan várnak,

rád várnak.

Melletted

sohasem,  a

 nagyravágyók állnak.

Alázattal,

kitartóan,

szeretetedre szomjazva,

régóta, sokan sorban állnak.

Nézz ki kérlek,

hogy láthasd.

A tekinteteddel,

a reszketőket áthasd.

Szépen kérlek, a  jól

 megérdemelteket,

sokáig már ne várasd.

Ah, fordulsz, egyet,

kettőt,

tán hármat.

S már újra áradsz.

Tartást kapsz, s

 ők a kérdéseikre választ.

A támaszra várók támaszt.

Áldjon meg az Isten ugye még látlak?

Már nem magam miatt várlak,

hiszen bennem rezeg a lenyomat.

Egy pici hangulat, járni tanul az

áramlat, s amíg ez így hat,

nem múlik el, megmarad.

Minden jó embernek mondom,

el ne  felejtsed, szeretetből vagy.

Ne félj minél többen várnak,

annál nagyobb áramlásban járhatsz.

Bekerülsz a körforgásba,

otthon leszel,

nála és nála és nála.

Áramlik vissza a részed a hála,

s a hála is bekerül a körforgásba.

Azzal majd az emberek tartását formálja.

Szeretet meg hála, nem ítéltetett senki magányra.

Megízleli, nem idegen tőle az íze, a rezgése se,

 azt veszi észre, ott maradt belőle nála.

Bekerülhet hát a körforgásba.

Istennek hála, tiszta

 „szeretetet” hozhatna a Világra.

Emberségesnek születtél,

lelkesen, szívesen is élhetsz,

a legfontosabb az, hogy

működik az intelligens agyad.

Ha bármilyen,

magasságokba érsz is el,

minden körülmények között,

emberséges maradj,

hiszen te is szeretetből vagy.

Kellemes időtöltést kívánok emberek,

áldjon meg az Isten minden földi jóval benneteket.

Igényes oktatás, nevelés, Julamami. Emberismeret,

lelkiismeret, tolerancia, generációs jelek és

még  sokféle felismerés nektek.