Gondolkodj…2021.02.23. – 2016.09.20. https:// julamami.com

Julamami védjegy

Heringes Árpádné

tulajdona.

Megelőzésként jó minőségben

oktatom tíz éve szinte naponta.

Amikor még nem

mentél túl azon,

ahol a saját

határaid

vannak.

Vagy ha nem

szeretnéd megélni azt se,

hogy úgy billenjél ki ah,

hogy  ne tudjad

visszarendezni,

egyensúlyba

helyezni

önmagadat.

Íme itt van, a

feltaláltam.

A 153 oldalt,

egy ritmusban

rajzoltam le,

 tananyag lett.

Emberi nyelven,

aminek neveztem,

megfordítom a szót,

hogy ne negatívan,

segítően szóljon.

Ugyanazzal

dolgozom, de

a  személyükre

igazítva is oktatom.

Minden vonala, jele,

a saját felfedezésem.

Egy rajzos belső utazás,

ami láthatóan helyére teszi

a hovatartozásunkat. Így saját

magunkat, a különbözőségünket

is megismerjük, toleranciánkat,

emberiességünket is mérjük.

Az életünket a sorunkba

illeszteni igyekszünk.

Gondolkodtál-e el

már azon, hogy

 neked miből,

honnan van,

 felismered-e a

  belső tartásodat.

Mit hoztál mint a

sorsod, hogyan éled.

Vagy te nem azt éled,

csak azt, amit lehet,

s a vágy a sorsod

után ott van

benned,

benned,

benned.

Amikor

rájöttem

mi a saját

sorsom és

mi az ami a

generációs

feladatom.

Nagyon

nehéz

érzés

volt nekem azt

feldolgoznom,

de azzal én

egyben meg is

könnyebbültem.

Hiszen meg is

magyarázódott,

azzal is, minden

olyan nehézség,

amit addig nem

 értettem még.

Tudod-e ha a saját

sarjaidat szidod,

a negatívjaiddal

jól megpakolod.

Azon fog igyekezni,

hogy legyen képes

úgy eltávolodni, ne

 kelljen neki azt,

meg se hallani.

Mihez képest,

hol tartottam

a sorsomban,

amikor azt,

átélve már

tudtam, hogy

megcsináltam.

Megnyugtató

érzés volt az,

ott belül a

lelkemben,

megszűnt

az ami,

addig

arra

késztetett,

hogy menjek

és csináljam meg.

Nagyon nehéz

egy családon

belül tudatni,

hogy mi a

sajátod,

mint a

feladatod.

Ami

nem

tartozik

senki másra,

csak magamra.

Nincs is mit

mondani

olyankor,

végig kell

vinni azt,

amire ott

nincs kifele

magyarázat.

Belül kell azt

megélni, csak

önmagamért,

hogy érezzem,

a felszabadult

érzést, hogy

már értem.

Mi is a

dolgom

nekem a

 Világban.

Pedig ki sem

tettem a lábam.

Na attól fogva,

beállva a

nemlétező

sorba, mehet

a menet, mert

nincsenek belül

hiányok bennem.

Megerősödve a

következőkhöz

jöhetnek a

feladatok,

van hozzá

tartásom,

méltóságom,

hogy felvegyem

a ritmusát annak is

 amit nem terveztem.

Így kerek a Világ nekem,

s úgy kerek, neked, neked

és mindenkinek másképp,

vagy valamiben hasonlóan.

Nem hallottam még olyan

beszélgetést én sem, hogy

arról társalognának az

emberek, hogyan,

mi módon

csinálták

meg a

saját

sorsukat ők.

Ez megfelelne-e a

 most állapotának,

hiszen haladunk

előre, a sorsok

meg nem

látszik,

hogy

velünk,

értünk is

haladnának.

Így mi lesz a

sarjakkal, mikor

csinálják meg azt,

amit ők is hoztak,

törleszteni, saját

 feladataiknak.

Nézd meg a

gyermekeidet,

boldogulnak-e

nélkületek, vagy

csal lógtok rajtuk,

mint egy biztos

pont, ami pont

a gátlói annak,

amit ők akarnak.

Meddig tartott a saját

feladatotok a sarjaitokkal,

s mitől kezdve már az övét

kellene csinálnia, akkor is

ha nem szaladgálnak el

nagyon messzire, mert

nem szükséges, az a

távolság, hiszen így

is megvan a saját

kiteljesedő élete.

Időben kellene

rájönnie még

mindenkinek,

mikor szükséges

elengednie a sarjat,

ahhoz, hogy azt úgy

élje meg, hogy ő dönt

és nem mások őfelette.

Nem élheti a ti életeteket,

amikor a sajátját szeretné,

de ha nem csináltátok meg

a saját feladatotokat, akkor

bizony az vissza-vissza hat.

Rávetülhet az, amiben vagy,

ha megoldás nélkül marad.,

Szeretne már előrelépni ő,

de valami visszahúzza oda,

nincs meg számára az a jó

érzése, hogy ő már szabad.

Nem folytathatja azt, amit

te nem csináltál meg csak

mondogatod, tervezed,

s magadat a semmibe

simán beágyazod,

nem csinálod.

S akkor ő jön

az ötleteivel,

téged meg az

irritál nagyon,

hogy lehet az,

túllépett rajtad.

S nem tudsz mit

elszámolni magaddal,

azt kell észlelned neked,

túllépett lélekben rajtad

a saját sarjad,

na azzal meg

mit kezdjél te.

Hát erről szól

az amit találtam

megtaláltam, fel is

találtam a sorsokban.

Különös oktatás, nevelés,

Julamami Magyaros Agyalósa,

a generációs jeleink, feladatok

tréningek. Azon érdeklődőknek,

akik már keresik a fejlődésüket,

de nem a pénztárcájuk tekintetében.

Kiegészítése lesz annak amit az életük

során már ők megcsináltak, elcsitul az,

ami addig fortyogott és megértetlenül,

nem maradhatnak, azok az emberek sem,

akik szétszéledtek, pedig összetartoznak.

Tiszteletem. Jó egészséget kívánok.

Magyarországról, Paksról

a Hergál Házból

 Online, ha bárhol

éltek most a Világban.

+36309003272

Logo

Szeretettel. Julamami

A sorsod-e az amit élsz …2021.02.22. – 2016.09.19. https://julamami.com

 

 

 

A madár
Átfordulltunk, aki felfogta boldogulhat, már a jó felé haladhat. Julamami

A sorsodat ismered-e,

amit eléd tesz az élet

azt is megéled-e.

A sorsod körbeér,

ne tegyél olyat,

amit ellenedre,

te sem szeretnél.

Amivel te nem

születtél,

azt meg is

tanulhatnád.

Viszont előbb,

jobb lenne, ha

teljesítenéd

a feladatod.

Tegyél hát

magadért,

azzal is

felnőve,

amikor

már

tudsz,

tegyél te is

másokért.

Beállsz a

sorba, azt

sem tudod,

hogy hova.

Nem ehhez

vagy te sem

szokva,

nem

látod

át azt,

 sem, amivel

kecsegtet az,

 aki feléd sem

jószándékkal,

csak önmagáért,

a sikeréért van.

Vagy gondtalan,

csak úgy

élsz

bele

éppen

most

abba,

ami van.

Amiért

nem

kell

tenned,

semmit se,

ha ott van,

önkritika

hiányában

 megéled csak.

Miért is tennél

valamit önmagadért,

ha könnyen is élhetsz,

hiszen most azt látod,

neked jól megy.

Nem gondolsz

arra, hogy mi

van ha holnap

 megint

mást hord oda

majd a szeles és

nem azt amit

vártál, nem

rólad szól az.

Saját tartásod,

méltóságod,

generációs

feladatod is,

van-e neked.

Nem érinthet

meg más téged se,

mint amit terveztél

végig is tudjad vinni,

a sorsodat megélni.

Nem látsz mást,

csak a sajátod,

nem a te

dolgod,

mondod

arra.

Ami

bizony,

abban a

magasságban,

ott  már, a felelősség a

 Népért az is szükséges

lenne, ha értené mit

várna el az a

a feladat,

a  2021.

évben

tőle.

Elhiszed

az érzést,

hogy isteni

feladatra

teremtődtél,

erőt adsz,

azoknak

akiknek

nincsen.

Hiszen te a

 jót megéled a

 Nép helyett, nekik

honnan lenne,

sikerélménye.

Minta lehet

belőle is,

könnyű

elérni,

ezt látja,

csili-csala

csalafinta,

minek a

tehetség,

miért is

dolgozna ő,

készen kapja.

Ugyan minek is

gondolkodna,

az nem se az ő

dolga, na, de

nem lehet

talaj a lába

alatt neki se.

Ha nem időben

teremtette meg

és nincs hozzá

való esze, hát

mindene oda,

sokan vannak

arra ráállva.

Miről beszél,

ha ő maga

nem is

úgy él.

Megemelt

érzések ezek,

magad fölé is

emeltek,

már látható

a jele, át vagy

teljesen ahhoz

szellemülve.

Észre sem

veszed,

hányan

vannak

így most és

ugyanabban.

Önmaguk fölé

emelkedtek fel,

nem azért, mert

átlátni igyekeznek,

hátha úgy jobban megy.

Hanem, hogy látasság azt,

látványosan is, megadják

a módját. A hiszem ha

látom mondatának

bedőlve, bedöltek.

Mint a lufi, lebegve,

szállva, csak a jóra várva,

hiszen elhitted azt, hogy neked,

előrehozottan jó életed lesz itt mára.

Amiből megélnem nekem sem lehetne,

nyugdíj helyett 60 sincs, a szégyenük,

úgy emlékszem dolgoztam én egész

életemben még most is.

Teszem szorgalmasan

azt, amit éppen adott a feladat,

a hivatásomat naponta gyakorolva.

A racionális oldalamat igyekszem

megismerni, hátha adott az Isten

megélhetési lehetőséget,

abból a sokból, ami

a tehetségem

által készült tíz évig.

Felnevelődtünk mi egyritmusban itt.

Nem mondta nekem, azt senki sem, hogy a

 nevemet azt örökölni kell, ne igyekezzek mert,

ha el is értem a sikereimet, a jólétem nem az

 én teljesítményemnek következtében lesz.

Mond amikor felveszed a jólét részedet,

 mert elhitted tapasztalatlanul, mindig jól megy

 és abban, tehetség, tudás nélkül is sikeres lehetsz.

Majd nem várja el senki sem tőled, hogy tudjad, nem

is tudod mi az, amit tudásként elvárhatnak tőled. Mond

átérezted-e már annak, a felelősségét is, hogy mennyire

fontos lehetne az a feladat ah, ha értőkként tehetnék.

Ha a jólét részében vagy, elhiszed azt megjár neked,

ott a látványosában, a kiemelt helyzetedben, jó

vezetője lennél-e a szeretett Hazánknak,

abban a nagy magasságban.

Mond tudod-e mit vállaltál,

mit kell tenned értünk is majd.

Itt élünk mi a Nép gyermekeiként,

korosodókként is, várjuk a jó életet.

Mondta-e azt neked valaha valaki,

hogy van neked is, tán tehetséged is.

Azt meg azért adta az Isten neked is,

hogy kiteljesedni próbáljál abban is.

haladjál és lépésről – lépésre, azt a

feladatot végezve, amire születtél.

Tapasztaljál, hogy a feladatodhoz

fel is nőjél, mert ha hirtelen,

huppansz a jólétbe, ugyan

mi lesz az, amiért teszel

is, belső késztetésedre.

Ha elfogyott a motiváló,

a megszokod a semmiért

valamit, azt érzed megjár.

Onnan könnyen vagy te is

kritikusa már azoknak az

emberségeseknek, akik a

feladatukat el is végzik,

mert abban tehetségesek.

Legalább maradnál csendben,

ott a számodra túlzóan sokban.

S mi lesz veled, ha hirtelen más

lesz a kegyeltje annak a jólétnek.

Ugyan, hogyan és honnan veszed

ahhoz a tudást elő, vagy csak,

nézegeted magadat a saját

tükrödben, s látod, oh mily

előkelőnek állított be az

életedet már az átrendező.

Nem is észlelted az örömben,

hogy aki meg arra született meg,

már ő is elment, hogy megélhessen.

Vagytok jó páran ott, akik hoztátok

azt, amiben igyekeztek, araszoltok,

 benneteket láthatóvá nem tesznek,

hogy a tehetségeteknek megfelelően,

a teljesítésetekkel ti is nevesedjetek.

S mit lát a Világ a Hazánkból, nahát,

mily szép és jó itt, ejha azt a mindenit.

Vagyunk, akik itt megélni igyekszünk,

amíg élünk dolgozunk, addig élünk amíg

dolgozni tudunk. Erre gondoltál e te és te,

amikor a jól megfizetett feladat nélkülibe,

huppantál bele, egy Haza ez csak egy, mi itt

élünk, bár már egyre kevesebben vagyunk.

Mi lennénk a múltja ennek a szép Hazánknak,

akik ide teremtettünk, a szépet a jókat, s tettük

azért, hogy majd ha elérünk oda, vissza is kapjuk.

Valamit megalapoztunk az emberies adni tudást

beletéve, másokat is észrevéve, hiszen mi lenne,

ha csak egyféle lenne, ej de unalmas is lenne az.

Amit teszel önmagadért a Hazánkat segíted vele,

amit teszel másokért, a sajátjaidat is segíted vele,

hogy tartalmas, szíves, értelmes, lelkes élet legyen.

Ne pusztuljon ki a lélek az emberekből, gondolkodva,

szívesen tegyék azt, ami a hivatásuk nekik. S ne azon

törjék a fejüket, hogyan vehetnék el a többiekét,

hogy ők magukat, a jóért nem téve kiemelhessék.

Nem születtél te sem fölöslegesre, mind – mind,

fontos porszemek vagyunk ebben a förgetegesben.

Nem különb senki sem a másiknál, az életvitele lenne

az ami kifelé is megmutathatná, az igaz valóját neki is.

Ne a könnyűt éljed, ah, leépül tőle a lelkiismereted.

Építsd magadat, tegyél azért, hogy oda el

is juthass, ahova áhítva vágyakozol majd.

Mert mit kezdesz ott tudatlanul, ha úgy is

néz ki mintha vezetnél, de megvezetnek.

A tudás hiánya mögé már nem bújhatsz,

látszik már a látszatos, önmagát adja,

minek bújkálna, nagyember, úgy tudja.

Édes Hazám Csodaszép, ah, ne menj még,

hiszen a jóléttel számunkra még meg sem jöttél.

Szeretettel. Julamami