Tisztelni, szeretni, jó úton haladva,
mindig emberiesnek maradva fejlődni.
A hatalmaskodóktól, amilyennek
innen a porból nézve látszik, Isten óvjon,
minden védtelent, amíg észre nem veszik,
kevés a tisztelhető, most az is hibádzik.
Természetesen a bocsánat szavat,
leírom ide, akár néhány százig íme.
Elkezdem, bocsánatot kérek újra és
megint, mások helyett itt, akik még
nem tudják kimondani azt, hinnye.
Akkor kezdődik a tartás, méltóság,
amikor rájön az ember, nem másokat
kellene legyőznie, inkább, önmagát.
Amíg az ember nem találkozik azzal,
az érzéssel, nem tudja, mit veszített,
sok hiábavalóság a várakozás éveiben.
A tudásom a vagyonom, már 10. éve
annak, hogy be nem engednek, sanyargok,
a megtett utamhoz, tudásomhoz képest itt.
Időnként teljesen elzárja az alacsonyhoz és
a túlzott jóléthez szokott. Nem tudja talán
mindenkinek szüksége lenne a pénzbeni
jólétére, mert ide születtünk, itt lenne
fontos a tartásunkat megtartanunk.
Annyit kapjunk vissza, amennyit
hozzáadtunk a Hazánkhoz mind.
Addig írok ide, amíg el nem tudom
adni, a Különös oktatás, nevelést.
Próbálkoztam szorgalmasan, hiába.
Én nem kerülhetek be, még oktatni sem,
oda ahol ezt, az oktatóknak betaníthatnám.
Ők tanítanák tovább, hogy eljusson, ez most
lenne fontos, mert tartás ad és méltóságot.
Akkor már megtettem azt magamért és
az emberiesekért, amit megtehettem.
Ha a nők rájönnének, hogy a motivációt
nekik adta az Isten, amivel a férfiaknak
a jó és működőképes utakat mutathatnák.
Nem elvárni, arról jól kommunikálni tanulni.
Ha csak az egyik oldal erőssége növekszik most,
a másik oldal hatása erősen hiányosnak látszik.
Átbillenve a túlzásokba megmutatja magát ha a
valóság most a felszínre kerül kezelhető lesz-e.
Kicsiben, nagyban ugyanaz a lenyomat van.
Ami éppen van abban lenne szükséges
jól élni, ha megadatott, ahhoz a pénz is.
Vagy nem tudták, hogy az ismeretlenhez
a jó ellátás is szükséges, a várakozásban
meg lehetne tanulni, mihez képest most hol
tarthatnának, a saját szintjüknek megfelelően.
Valamit elvárni és nem láttatni a miértet és a
hogyant, ahhoz, az szint alatti várakoztatás.
A saját Hazánkban is jól lehetne éreznünk,
magunkat, ha már a jókat is megkapnánk.
A hivatásunkat gyakorolva élünk, a
feladatunknak megfelelően teszünk,
az emberségesek mind így is élnek.
Tudják, hogyha a többieknek nem
jó a sorsa, az nekik sem lehet jó.
Emberségesen teszik a dolgukat,
nemcsak az a látszat, de valóban.
Mit jelent a hatalmassá vált most,
A Nép jólétére is költhetne, nem jó
várni a semmire, csak annyit mondhatok.
Nem vágytam oda sohasem, itt lent, az
egyszerűben, a tudásom adta jót teszem.
Ne vedd el a másét, ne rongáld a mások
élethelyzeteit, mert lesz olyan neked is,
a két oldaladból meghozza azt az egyik.
Számomra hatalmas az Isten adta Nép,
hol erre, máskor meg amarra, azt a.
Vannak a kontrollálhatatlanok is,
lelkiismeretük, van ám, nekik is.
Ha az beindul és dolgozik, értük
lesz az is, el ne vesszenek a saját
jól kitalált, irigységüknek a fékeiben.
Tisztelet, becsülhető erő, legyen ottan
bőven, hogy vihessenek kimenőben.
Én jól vagyok már a megelőzésben,
a hivatásommá lett mert tengernyi a
tapasztalatom és a gyümölcse lenne
amit feltaláltam, ha oktathatnám.
Van egy élethelyzet, ami ellen,
lehet prüszkölni, a tapasztaló azt
is megéli. Egyszerűbb lenne
átlátva azt, a lehetőségeiken
belül a megoldást megtalálni.
Ha elavult már valami, azt jól
ki kell találni, ne lehessen ott
sem, a tudás hiányával tévedni.
Ehhez néhány tucat emberséges
is szükséges, aki érti is mindezt.
Ha ismerhetnék az emberek,
a saját élet, sorsfeladatukat,
na meg, hogy generációsan
se, legalább ne ártsanak,
azzal lennének elfoglalva.
Nem ácsingóznának a nekik,
meg nem járó átláthatatlanok után,
hiszen a tudás hatalma az Istennél.
Nem hagynák azt a sarjaikra,
amit ők kaptak feladatul,
teljesítenének a nehézben.
Nem irigykedne senki se,
rájuk, akiknek, a sorsát,
már az előző generáció
a sajátjának betudta és
mindazokat, teljesítette is.
Tudás nélkül már nem megy.
Nem ártva se nem bántva,
a sorsunkra időt is szánva,
haladni, lelkileg is erősödni.
Nemcsak egyoldaluvá válni,
mert az hiányt okoz benned.
Megvárod-e amíg felnő,
aztán meg nézel ki a
fejedből, mivé is lett ő, a
jónak és a szépnek a mintája
nélkül nem nevelhető, hinnye.
Vagy mások szerint intve növő,
fegyelmeződő, nevelődő, sejtelmes.
Sokféle kézen átmennek ők, aztán, ah,
megint nézel ki a fejedből, mi lett, azt a.
Nincs értő kontrollja a történéseknek,
úgy bármi megtörténhet, hiszen,
bekerülhetnek oda, olyanok, akik
önmagukat sem ismerve nevelnek.
Vannak akik hozzák a tehetségüket,
ha a lehetőségük adott, a gyakorlatban már
abban sok mindenféle formája a hivatásukká lett.
Most anélkül, hogy a régi nem működő oktatás
terheit is fölöslegesen magukra vennék még,
talán a gyakorlatukat oda el kellene ismerjék.
Nem működik egy kitalált szinten minden.
Ha túlterhelik a legjobbakat, mert nem
látják még át az emberséges határaikat,
az nem a jót erősíti, nem a helyes út az.
A fokozatosság meghozza mindazokat
a megoldásokat, az értők betanulhatnak
és az intelligensek, kontrollok lehetnének,
a jól beváltak, már bizonyítottan jót adnak.
Mindenki más tehetséget és feladatot hozott,
ha összeadják a tudásukat, építővé válik az.
Mind a két oldal kontrolljára szükség van.
Meg ne bántsak senkit se, vannak akik,
sokat tanultak, de még nem toleránsak, tán
lehetne emberismeretet tanulniuk, nem késő.
Nem tesznek másokért, csak az elvárások
tölti ki a mindennapjukat, ígérgetnek, ah.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,
nem harcolok, se veled, sem ellened.
Feltaláltam valami nagyon fontosat,
ott van a tenyerekben a sajátotok,
mind más, személyesen, csak a tied.
Nem volt hiteles az, ahol megmutatni
kontrollálva lehetett volna, így hát
maradt itt nekem, nincs még vevője.
Mond te mennyire szereted a saját
gyermekedet, azt akarod-e, hogy
olyanná lehessen, mint te magad.
Vagy adsz neki esélyt, megismerni
önmagát, mert akkor már könnyen
nem verhető át, úgy már garantált.
Megnyílni nem mer, elmondani se,
hiszen kiszolgáltatja magát vele.
Befordulhat, mielőtt felnőhetne,
ha nem tanulsz meg kommunikálni.
A gyermekek, fiatalok nyelvén, hát
mit vársz el tőlük, hiteles vagy-e.
A szintek közötti fordítókra
lenne szükség már évek óta.
Általános műveltséget növelő
„Tenyérolvasó” 20 órája, tanulva,
menet közben rájössz mindenre.
Tudod-e már mi a dolgod neked,
mit hoztál tehetségként,
miben lehetsz
a legjobb.
Mert,
amíg
azt
nem
tudod,
csak csinálsz,
valami éppen divatosat,
pedig nem az lenne a dolgod.
Nem ártva, nem bántva haladni,
előre, ahogy azt az Isten,
neked azt is jó mintaként,
a saját utadként odatette.
Sok munkával, megérdemled,
az utadat, végigjárod tapasztalva.
Az eredménye igazán az, hogy ők,
majd megemelik előtted a kalapjukat.
Lesznek közben nagyon bátran, nekik
azt is lehet, kimutatják, a módszereiket.
Gátakat vetnek rutinosan, ahhoz szoktak,
jól kitaláltan, szintjük fölé emelik magukat.
Ebben az évben már maguknak csinálják a bajt.
Minden hamar felszínre kerül, tisztul fel minden.
A bocsánatkérés is egy erős energia, ha nem történik,
nem megy át időben annak a rezgése, a többiek felé se.
Na meg a belső tartáshoz, méltósághoz szükséges az,
hogy átélje, a tökéletes csak az Isten, az embereknek
vannak, jó és gátló határai, jó, ha azt, mind megélik.
Tapasztaló, oktató, nevelőként mondom, van a
tarsolyomban, sok igazmondónak látszó is.
Cinkos aki néma, egy Haza ez csak egy,
tiszteljük és nagyon becsüljük meg.
Ha mindenféle máshonnan jöttek,
hatásai érnek előbb révbe, mint akik
ide születtek, csak a sikerükért jöttek.
Eldöntötték nekik még azt is lehet.
Az elfogadás, a tolerancia és
a többi mind segíti, az azokat
már ismerőket. Becsaphatod
őket, ha mindenáron ártani
akarsz, magadnak csinálsz
azzal jó nagy, kezelhetetlent.
Előjön, meglátszik az is mielőbb.
Mindannyian más és más feladatot
hoztunk családon belül is van a sajátod is.
Hát ne rakjad ránk a terheidet, hogy neked
könnyebb legyen, azzal megoldanod, azt a.
Megint kitaláltak azok a történések,
amik megesnek, mert tudatosan,
előre legyártottak, mint régen.
Az nem jut eszébe senkinek se,
hogy megváltozott a Világ azóta.
A régi dolgok nem működnek már,
haladnak előre, ahogy a Világ hat.
Nem maguk alatt vannak, azok,
akik már észrevették, haladnak.
Akik még nem vették észre és
a régi módon folytatják azokat,
amik régen alaposan kiforgatták.
Ma már nem hatásosak, hiszen az
emberek bölcsebbek lettek, hinnye.
Amit hoztál a sorsoddal, azt csináld,
amit nem azt ne erőltesd, más hozta.
Mindenkinek van ám saját sorsa is, ah.
Nem ártva, nem bántva haladnak előre,
van aki meg nem vette észre és fut bele.
Felismerik benne azt, amivel addig is
lefékezte a tehetségeseket, így aztán,
nem szükséges leolvasni a tenyerüket.
Amikor megismeri az emberies a Haza
szó ízét, a Hazaszeretetnek ritmusát,
akkor már nem téved el, mert saját.
Adjon az Isten minden földi jóból,
annyit és akkor amikor az a legjobb.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel. Julamami