Megelőzésben végzem a feladatomat,
42 évesen rájöttem, az a dolgom,
hogy adjak belőle oda, ahol nincsen,
azt ami bennem van
bőségesen. A megelőzés lehetőségét, felismerem, így
születtem, sok – sok, tapasztalat után, prevenciós lettem.
Sokszor
voltam a
megértés
hiányától
sokaktól
igen távol.
Amikor azt is
megpróbáltam
megmagyarázni
amit nem lehet,
boldogtalannak
éreztem magam.
Amikor rájöttem
mégis csak velem
van a gond abban,
ne várjak, adjak.
Így felszabadultam,
a nyomasztó érzések
már nem voltak rajtam.
Megtanultam mindent
egyedül oldjak meg,
nincs segítségem,
az én dolgom ez.
Miután már jó
alaposan és
sokat vártam,
mások kényelmét
kiszolgáltam, tudtam.
Nem a saját életemnek
a kovácsának születtem.
Hát párhuzamosan azon
igyekeztem, hogy én is
jól érezzem magam
a bőrömben, a siker
magától jött, soha
nem terveztem.
Megismerve a
saját sorsomat,
tudtam honnan
jöttem, merre az
előre nekem, hol
van az amivel saját
magamnak tartozom,
mit adjak generációsan.
Miközben fejlődtem, lett
ellenségem elég rendesen,
nem értették, hogy lehet az,
hogy nincs túlzó pénzem és
mégis boldogulok az életben.
Mások meg nem törődtek a
köztünk lévő nagy különbség,
nem tartotta vissza őket, jöttek.
Igen, fontos volt, hogy én magam
csináljam meg, hiszen tudtam,
az amit látok a tenyeremben,
az a sorsom, csináljam meg.
Amikor kaptam a jeleket rá,
megtanultam azt, amit addig
nem tudtam, azt nem hoztam.
Bepótoltam a hiányosságaimat,
mert egyedül voltam mindenhez,
nem értették, mit miért, így csak
kritikusokat kaptam, igen sokat.
Nem magyarázkodtam hát,
inkább továbbhaladtam.
Az emberektől sokat kaptam,
azzal, hogy megtiszteltek, s adtam
a tudásomból, éppen azt ami ott helyes.
Elértem odáig, hogy el kell gondolkodnom,
hogyan tovább, mert nem hoztam és nem
tanulhattam meg se, nem volt kitől, a pénz
fontosságát, csak a „nincsből” teremteni.
Hát tanulom, beosztani és összerendezni.
Rájöttem időközben arra, ha a nyugdíjam,
44.200.-Ft lett, akkor ők besorolnak vele
valahová, azzal, a számok világában egy
nagyon alacsony szintű jelzés valamire.
Honnan tudnák, az évek száma mögött
ki van, milyen sorsot hozott, vannak-e
ott gátak, vagy megoldják-e helyette azt.
Meg lehetne tanulni ezt legalább azoknak,
akik ott a számokkal foglalkoznak csak, hogy
ne úgy nézzenek bennünket, mint egy halmazt.
Három éve annak, már beértünk a jó energiákba.
Ugye nem álom marad csak, hogy az emberekhez
kellene mindennek itt is igazodnia, ez a Haza.
Miért is, nincsenek ott olyanok is, akik a
hétköznapi életüket gyakorolják még,
nemcsak kiszolgálva osszák az igét.
Arra mindenkinek figyelnie kellene,
hogy a legnagyobb magasságokba érve
is minden körülmények között maradjon
emberies, tudjon a hivatásából ő megélni.
Neki kell intézni, hiszen más nem értheti.
Emberies maradtam, de emberismerő
lettem, feltaláltam a jeleket, amiket
ha tudnák az emberek, jók lennének.
S megtanulnának mindent, amit nem
hoztak mint tudást, azon igyekeznének.
Ezeket naponta gyakorlom, de azt tudom,
hogy nemcsak ennyit ér az én életem, nem
eszerint fogok élni, hiszen, miért fékezne le
a Hazám engem, én már az Istent ismerem.
Hiszek abban, hogy meg tudom csinálni azt
is amihez addig nem értettem, megtanulom.
Összeért hát ez a feltalált tudásom, ami már
bebizonyítottan van sok éve, hogy nem véletlenül,
ajánlották meg a „kitűnő, nemzetközi prevenciós”,
és még sokféle felsorolását azoknak, amihez értek.
Bizonyítottam, sok tízezer ember tisztelt már meg,
nem várom az egyetértésüket, eladnám, vegyék meg.
Ezen tudások által teszem a dolgomat, végzem az én
szeretett munkámat, nap mint nap, hol személyesen,
hol meg az online Világban, nekem a sorsom az életem.
Most azon vagyok, hogy megoldják ők is, akiknek az
a feladata, hogy ezeket megoldja, ha én feltaláltam.
Ami a Hazánkban jól jönne mint tudásforma, egyedi
nem tudja más, csak én magam, oktatok, nevelek.
Valamit, amit a Hazámban az embereknek fontos
lenne tudnia, hiszen ide jöttek, ide hozták a tudást,
azok akik megtiszteltek és a tanácsomért eljöttek.
Vegyék meg a Különös oktatás, nevelés, Julamami
védjegyet és teremtsenek olyan helyzeteket, ahol
oktatni tudom azt amit feltaláltam, már bizonyítottan,
hogy az tartást, méltóságot ad azzal, hogy felismerik az
emberek is önmagukban a jót, a tehetségükre rájönnek.
Minőségi emberekké válnak, mire megtanulják a 20 óra,
éppen elég arra, hogy azt ami szétcsúszott, összerakjuk.
A többit intézik belülről, lelkesen, szívesen, gondolkodva.
Ne kallódjon el ez, amit az Isten itt Magyarországon adott,
itt van rá szüksége az emberek egy részének, hogy tudják
irányítani a saját életüket és adjanak tanácsot a családnak.
66 éves vagyok, 6 éve próbálom tudatosítani, hátha talán
van valaki aki érdemben, tájékoztatja azokat, akiknek ez
a feladata, hogy tudjanak róla, mi van itt a Hazájukban.
Van az emberieseknek is saját sorsa, nem lehetnek ők
se kiszolgáltatva, azoknak, akik nem értik még mit
vállaltak fel, amikor az emberek felett terveznek.
Ma, A Munka Ünnepén a Munkám Gyümölcséről
írok most, eladnám és betanítanék sokakat, akik
erre alkalmasak, neveljenek ők vele tovább,
hogy ingyenes legyen az oktatása már ennek.
Ne az én vállamat nyomja fölöslegesen ez már,
adhassam tovább, érdemben én is gyarapodjak.
Megemelhetné az emberek lelkét, a szívét és a
gondolataikat, jövőképeket láthatnának a
saját sorsukra, a családjukra vonatkozóan.
Tartásos ember lett belőlem, látom, érzem,
kihallom, oda nem fordulok, ahol mindezek
nincsenek alapban se meg, hiszen nem vennék
komolyan, amit már tudniuk kellene olyan régen.
A Sorsom mások kezébe került, a lehetőségeimre
várok, újra és megint, ha ez így is működhetne, akkor
tán 150 évesre lennénk, mi emberek megtervezve.
Legyen időnk kivárni, amíg mások felfogják végre,
mi az amit felvállaltak, miért kell azonosulnunk
azokkal is, akiket eltartottak, vagy nem is
dolgoztak, alkottak, még soha életükben.
Nem a tehetségüket élik a hivatásukban,
csak betöltenek valami fontosat, épp ott.
Látni azokat, akik a hivatásukban tesznek,
eredményesek, önmaguknak megfelelően és,
nem erőltetettek, nem mások mondják azt meg,
lelkesen, szívesen, emberiesen gondolkodnak.
Az én vagyonom a tudásom lett, hát
vegyék meg és legyen hasznomra,
élhessem a minőségi életemet és
az egyszerűben is nagyszerűen,
megdolgoztam, megérdemlem.
Hasznos legyen azoknak, akik adják
át a Hazánknak, az emberieseknek,
hogy oktathassák vele a többieket.
Ismerhessék meg a saját Sorsaikat
az emberiesek, hogy így tervezzék
az életüknek minden részletét meg.
Felismerhessék, hogy generációsan
vannak fontos tennivalóik, akkor is
ha az semmitmondónak tűnik.
S tán visszafordulhatna, ami
a visszáján van, túl régóta,
a sorsok valahol kallódva.
Ha az Isten velem,
velünk,
hát kicsoda ellenem, ellenünk.
Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból.
Szeretettel a Julamami.
