Az emberi méltóság, két fontos pillanata,

a megfogantatás, s az érzés az Anyaság.

Megjárna nekik a tartás, a méltóság,

magadat becsülöd alá, ha nem kapják.

Felfedeztem a csuklókon a magzati szakaszt,

ha tudnátok, hogy szinte mindent megmutat.

Neked mit jelent,

az anya szó.

Szeretetet-e.

Az íze,

a szádban,

édes,

vagy

keserű.

Mond,

te

milyen

anya

leszel,

ha

ilyet

tervezel.

Mond tudod-e,

hogy ma mit jelent az, hogy anya.

Felébredtél-e, felnőttél-e ahhoz,

milyen módon hordozod.

Vigyázol-e magadra,

érte, amíg,

várakoztok.

Vigyáznak-e rátok,

amikor megtörténik az,

aminek a legszentebbnek

kellene lennie kettőtök között.

A várakozási szakasz,

 a kihordási idő,

a magzati szakasz,

ha minden rendben lehet,

lelkileg köztetek, s körülötted,

akkor úgy zajlik mint egy csoda.

Az Isten adta lehetőség,

ahhoz, hogy anya légy.

Ami megfog történni,

amikor eljön az ideje,

s megszületik,

az ember gyermeke,

s megjön vele az anyai érzése.

Együtt élik át, azt a kilenc hónapot,

minden rezdülése bennük nyomot hagyott.

Bennük marad, láthatóan, rendezniük kellene,

azt az alkalmas időben, de csak egymással.

Én megtudtam, rákérdeztem, jól éreztem,

hogy azt addig miért is úgy éreztem.

Megértettem, elfogadtam.

Talán éppen azért is,

sokaknak,

egy ideig,

anyapótlék voltam.

Amíg velük együtt, a számukra jó,

 hazavezető útjukat megtaláltuk.

Valamikor, tán réges régen,

amikor mindezek,

a családokon múltak,

a legszegényebbek is,

megteremtették azokat,

a körülményeket,

ahol tisztán,

meghitten történhetett.

Vagy összehordták,

mint egy szentélyt,

ahol a világra jött,

megszületett,

az ember gyermeke.

Együtt várták, odafigyeltek,

volt rájuk gondjuk, nem hagyták,

egyedül a kérdéseikkel magukra őket,

legalább gondolatban,

 velük voltak,

együttérzők lettek.

Az érzés, ami ott volt,

bennük, köztük,

mint egy láthatatlan fonal.

Nem kötelékkel, nem csomózva,

hogy el ne felejtse, emlékezzen, hanem,

csak úgy emberiesen, megtisztelve,

várták a legnagyobb érzésüket.

Anyának lenni, átélve maga a csoda,

ha nincsenek az anyák akkor, a kérdéseikkel,

a miértekkel, hozzáértők nélkül, válasz nélkül hagyva.

Ha azt érezhetik, hogy az róluk szól, életszerű,

a segítők rájuk figyelnek, arról beszélnek,

s nem minden egyébről, bármi másról.

Egy összetartozó körben, meghitten,

hivatástudatból megtesznek mindent,

amit személyre szabva ott lehetséges.

Az érzéskör ami akkor létrejöhet,

megadja az indulásnál a biztonságot,

az anyának a gyermekének, az embereknek.

Ami megtörténhet velük, róluk szól és értük minden,

nincsenek, akkor, abban különbségek,

mert az emberiestől, a hozzáértő,

emberségesig érnek, a megható érzések.

Emberek ezekről az érzésekről,

kérlek benneteket el ne feledkezzetek.

Az Isten adta, az anya és a gyermeke között,

az összetartozás, a bizalomnak a továbbadása,

az egyetlen ember,

az egyetlen érzés,

ami nem téveszthető össze.

Az anya pocakja, a leendő gyermek temploma,

ami mindvégig védi, az ártóktól megóvja.

Nem rakhatod rá az apára se,

neki teljesen más olyankor az érzése.

Amit tovább visznek generációkon át,

a sejtjeikben mint a legszentebbet, a leánykák.

Hát jól figyelj, ha méltatlan szavak hagyják el a szádat,

ha egy nőről megengedsz, méltatlan kifejezéseket magadnak.

Akkor bizony olyan mintha bemocskolnád, az anyai,

gyermeki, emberies, szülői, rokoni érzést magadban.

Ha nem is a te gyermeked, ha nem is a te anyád,

de valakinek a szeretve nevelt gyermeke,

a valakik által tisztelt, szeretett, másoknak anyja.

Ha csak a profitot nézed, gondolsz-e közben arra,

hogy valakiknek az anyja, mindent a munkában

hagyva, kifáradva, kihasználva, kimerülve megy haza.

Te aki döntő helyzetben vagy, szállj magadba még ma,

mindennek ez a kezdete, mi marad az anyjából,

ha fáradtan, energia hiányosan, kiüresedve ér haza,

ugyan mit kap belőle, a szeretetre éhes gyermeke.

Mire emlékezhet majd, hogy az anyját néha látta nevetni csak.

Ha ma még nem is, de egyszer majd, ha megint tisztelni tudják,

a legtisztább érzéseket, hisz megfordult, hála Isten, újra a Világ.

  S az emberies útján halad, ha még van benned érzés eziránt,

vagy ha már nem is tudsz azonosulni vele,

mert régen másra figyelve élsz, akkor legalább ne gátoljad.

Ne hidd el, az ellenkezőjét, a jól megcsinált látszatosnak,

neki az érdekei diktálják, hogy könnyen bánjon el veled.

Az életet tisztelettel, szeretetben élni szép, az jó,

ha még hallani tudod a lelkedben a csendzenéd.

A sírjára a virágot hordhatod, amíg él,

amikor szüksége lenne rád,

tisztelettel, ha tudod szeretettel,

addig tedd érte, amit tudsz, az a dolgod.

Ne rohangálj, ha törik ha szakad, hogy mindenáron,

még ma odaérj,

egy lelkedből, szívedből jövő gondolatot,

megfogalmaznod, egy jó kapcsolatban az is elég.

Senki sem tökéletes, ne menj bele az ártó csapdájába,

ha áskálódna ellened, ha szutykolni próbálna téged.

Neked tudnod kell, a tisztából kibillenteni szeretne.

Az anyádban mindig ott van feléd az ő ragaszkodása.

Maradj az egyensúlyodban meg, a kulcs a szeretet.

Nem lehet természetes az, ami nem természetes.

Majd szégyenkezhetsz, ha bármikor addig, tévedtél,

eltévedtél, megtévedtél, elfordultál, megtagadtad,

az őserőt, az érzést is elrontottad magadban,

hozd helyre minél előbb, amíg él addig tegyed.

S te anya, ne legyél konok a gyermekeddel,

ne utólag akard nevelni, idejében lehet,

majd neveli magát élete során,

vagy nevelődik, te csak szeresd.

Nagyon fontos, a Világ sorsa mindez!

Ez a legnagyobb érzés, vigyázzatok rá,

nem veheti át a helyét egyetlen gép sem.

Akkor is tedd meg, szépen kérlek téged,

ha viszonzást, megbocsátást nem kapsz,

idő kell ahhoz, kinek mennyi szükséges.

Várd ki az időt, az anya és gyermeke,

között a szeretetszál, nem múlik, örök.

 Tisztelettel minden anya fele, Julamami.