Bocsánat, ha leteszem, amit nem bír el, a vállam.

Nem tudhatom, meddig tervezte az időt, hogy,

mások teremtik meg azt is. Amit talán,

ha hétköznapi szinten is,

tapasztalt

lenne,

hagyná,

letenni,

tartással.

Az emberi

méltóságnak

az érzése, ah.

A fáradtaknak,

kellő időt pihenni.

Vagy, majd, mások,

kipihenik azt is,

mintha, az, a

dolguk lenne.

A generációsan

megteremtetteket,

megalapozottnak látni, azt a.

Ahhoz, hogy jó, minőségű, életet

 éljenek, vidáman teremtsenek, hiszen

mindenki megtette, amit a lehetőségei,

megengedtek, nem vette el, a többiekét.

Generációsan megteremtette az alapot.

Otthon vagy, amikor, a kicsikben, már,

látod magadat, nem mentél sehova, a

 Világ mégis ott van nálad, hinnye.

Nyugtázhatod, a “megcsináltam”

érzést, élheted, a nagyszerűben

is, az egyszerű, életedet, nem

szükséges, kibillenned, azt a.

Ismered-e az érzést, uram

Isten élek, felszabadult,

minden, belső teher.

Önismereti oktatás,

neked, neked, neked.

Aki már érted, a miért,

megszólított, tégedet.

Kölcsönös tisztelet,

oldal, olvasd el

kérlek. Hátha,

pont időben,

érted meg.

Ott tartasz,

hogy váltanod

lenne szükséges.

Adjon az Isten,

minden földi jót, a

tartásos élethez is,

jó szerencsét kívánok.

Hinnye, el ne felejtsük, az

emberi méltóságunkat, azt a.

Van akiknek a fent, másoknak

az, generációsan a lent. azt a.

Amit hoztunk tehetségként,

azzal a helyünkre kerülünk.

Másoktól hozzátanuljuk azt,

amiben ők tehetségesek, ah.

Két lábbal, a földön, teljes

lehetne ám, az életünk, ah.

Magyarországról, Pakson,

Hergál Házból,

szeretettel. Julamami