Édesanyának lenni… 2021.05.07. – 2017.05. 07.

https://julamami.com

Amikor elmegy az idő úgy, hogy várakozik az ember, mást

nem tehet, mint várja azt, amit a Hazájába jót és szépet

beletett.  Rájön, hányan hányféle ígéretet tettek és nem

rajtuk  múlott, hogy az megvalósulhatott-e, csak azt nem

tudta a nagyközönség, hogy mennyiféle az érdek bárhol.

Hazaszeretetet adott nekem a hivatásom, meg a sok- sok

ember aki megtisztelt és hozzám messziről is megérkezett.

Jó vezető akkor vagy, ha mindenki akit érintenek a hozott

 döntéseid, amit az Isten adta Népért hoztál, jól élhetnek

a lehetőségeikkel, a saját szintjüknek megfelelően mind.

Mára eljutottunk oda, hogy nincs se a jelenben, sem a

napi apró terveinkben lehetőségünk,

a sorsunban teljesíteni, se a jó sorunkat elérve élni.

Aki ezt megálmodta, hogy mindenki más csak ostoba,

aki nemcsak a pénzt és a bevételt látja. Nem számít már

a belső tartása, az emberi méltósága, a pénz valóban azt

is helyettesítheti, lehetőleg ne  kelljen érte megdolgoznia.

Túl sok a túlzóan látszatosra alapozott, látszik, nem volt még

olyan amit egyedül a saját kikínlódásod által értél el sikerként.

A munka által lettünk emberségesekké, a munka szeretete, az

 Isten adta jó munka és a dolgozó Nép megbecsülése, hinnye.

Ha már elértél az üresbe, nyomod a gépieset talapasztalatlan,

állj meg nézz körül, az Isten adta Nép emberséges nem gépies.

Akinek nincs benne a sorsában a gazdagság feladatnak, hiába

lett törtető  belőle és minden emberségest hátrahagyva van

csak azon, hogy első legyen mindenképpen és sok az ilyen.

Ugye az nem  lehet, hogy csak azok számítanak akik a

legtöbbet bírtokoltak el, éltek a lehetőségekkel mert

ha másoknak lehet hát nekik is. Pedig nem szabadna,

odáig elmenni, hogy a minden szintre teljesítés helyett

elsunnyogva, ki se mondva azt, jóra ne is számítsunk már.

Hiszen fölösleges kiadások lennének csak, nem hoznánk be a

feltételezett hozadékát annak. Már nyugdíjasként nem termelünk

nekik, akkor meg nincsenek miértek, hiszen csak a pénz számít már.

Biztosan nem hallottak, se nem  láttak olyat, ahol az is ad tartást az

aktuálisan jó vezetőknek, hogyan élnek a különböző szintjükön ide

születetten az emberek. Gondoskodó tisztelettel vannak-e felénk,

még fizetjük az adót azért, hogy dolgozhatunk. Eltartjuk magunkat,

hogy ne kelljen átélnünk azt ami itt éppen most kibontakozni látszik.

Ha nem tiszteled akik a Hazánkba bele teremtették a jót és a szépet,

nem adsz nekik a túlzókból sem megjáró kedvezményeket, magadat

se tiszteled, a saját jövődet is most alapozod, nehéz gépezet ám ez.

Ahhoz képest jól élünk-e, amennyit adtunk a közösbe a Hazánkhoz,

valóban nem fontosak az életszerűséget biztosító reményt adók,

a valóban, nem mondvacsináltan feltalálók. Az idén már a 8. év az

 ami adott, a jó energiákban jól lehetne élnünk mindannyiunknak.

Tudás nélkül, a feltalálók nélkül, jól haladni, a világ ritmusát jól

felvenni és együtt haladni, az emberségesek nélkül nem megy.

Tudom, sok értelmes,  értékes, tartalmas szó kiüresedett a tíz

év alatt és üresek azok amikkel helyettesíteni igyekeznek.

Csupán annyit szeretnék leírni, a lehet az egyáltalán nem

biztos, hogy mindenkinek szabadna élni azzal. Hiszen már

nem gondolnak arra, hogy másokkal mi lesz akkor, ha  nem

a szerzésben tehetségesek, nem megveszik inkább elveszik.

Szegény Hazánk Csodaszép, hova lett a tisztelet feléd, miért

laposkúszós még míndíg  a szeretet, miben nőnek most a

gyermekek. Hát nem azért kaptuk azt a sok közös pénzt,

hogy érezze itthon jól magát, az Isten adta teremtő Nép.

Tiszteletem. Műhely, a megelőzésért. Önismereti oktatás.

Heringes Árpádné e.v.  https://julamami.com

Ma már meg kell tanulni, a gyermekünket megfelelően

tisztelni, szeretni és a teljesítményét is megbecsülni,

intelligens gyermekekből felnőttekké fognak válni.

Most anyának lenni az ennyi, etetni, öltöztetni,

 tisztán tisztelni, becsülni, a szeretetet adni.

Magunk felé is annyi energiát megtartani,

ami egészséges kapcsolatban tud tartani.

Ne önfeláldozással, inkább odaadással,

jó anyának igyekezni, ez fog majd menni.

Hiszen általa az anyaságunkban is tudunk,

éppen ott, a szükségeshez annyit fejlődni.

Jó mintával, megmutatni beilleszkedni, s

úgy élni, legyen miért tiszteletet kapni.

Minden gyermeknek megfelelő időben,

a felnőtté válásához a saját idejében. A

 lépés fokozatosságának a  fontosságát

betartva, a tartásának  erősödéséhez,

a toleránciánkat naponta gyakorolni.

Az életszerűségének megfelelően,

a saját igényéhez érett idejében a

a kezét ha arra érett, elengedni.

Azután a saját

tapasztalását

már kívülről

csendesen

szemlélni.

A kérdéseire

a legjobb tudás

szerint válaszolni.

Ha nem kéri, tanácsot

nem adni, csak válaszolni.

S mindennek az eredményét

anyák napján lehet szemlélni.

S ha nem úgy sikerült, akkor

semmi körülmények között

nem megsértődni, szeretni.

Szeretetet adni, hogy egyszer

majd legyen mit visszakapni.

Megtanítani a miérteket és

hogyanokat, ha szükséges

és már arra érett tovább is

tudja, mindazokat ő is adni.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami