Édesanyának lenni… 2021.05.07. – 2017.05. 07.
https://julamami.com
Amikor elmegy az idő úgy, hogy várakozik az ember, mást
nem tehet, mint várja azt, amit a Hazájába jót és szépet
beletett. Rájön, hányan hányféle ígéretet tettek és nem
rajtuk múlott, hogy az megvalósulhatott-e, csak azt nem
tudta a nagyközönség, hogy mennyiféle az érdek bárhol.
Hazaszeretetet adott nekem a hivatásom, meg a sok- sok
ember aki megtisztelt és hozzám messziről is megérkezett.
Jó vezető akkor vagy, ha mindenki akit érintenek a hozott
döntéseid, amit az Isten adta Népért hoztál, jól élhetnek
a lehetőségeikkel, a saját szintjüknek megfelelően mind.
Mára eljutottunk oda, hogy nincs se a jelenben, sem a
napi apró terveinkben lehetőségünk,
a sorsunban teljesíteni, se a jó sorunkat elérve élni.
Aki ezt megálmodta, hogy mindenki más csak ostoba,
aki nemcsak a pénzt és a bevételt látja. Nem számít már
a belső tartása, az emberi méltósága, a pénz valóban azt
is helyettesítheti, lehetőleg ne kelljen érte megdolgoznia.
Túl sok a túlzóan látszatosra alapozott, látszik, nem volt még
olyan amit egyedül a saját kikínlódásod által értél el sikerként.
A munka által lettünk emberségesekké, a munka szeretete, az
Isten adta jó munka és a dolgozó Nép megbecsülése, hinnye.
Ha már elértél az üresbe, nyomod a gépieset talapasztalatlan,
állj meg nézz körül, az Isten adta Nép emberséges nem gépies.
Akinek nincs benne a sorsában a gazdagság feladatnak, hiába
lett törtető belőle és minden emberségest hátrahagyva van
csak azon, hogy első legyen mindenképpen és sok az ilyen.
Ugye az nem lehet, hogy csak azok számítanak akik a
legtöbbet bírtokoltak el, éltek a lehetőségekkel mert
ha másoknak lehet hát nekik is. Pedig nem szabadna,
odáig elmenni, hogy a minden szintre teljesítés helyett
elsunnyogva, ki se mondva azt, jóra ne is számítsunk már.
Hiszen fölösleges kiadások lennének csak, nem hoznánk be a
feltételezett hozadékát annak. Már nyugdíjasként nem termelünk
nekik, akkor meg nincsenek miértek, hiszen csak a pénz számít már.
Biztosan nem hallottak, se nem láttak olyat, ahol az is ad tartást az
aktuálisan jó vezetőknek, hogyan élnek a különböző szintjükön ide
születetten az emberek. Gondoskodó tisztelettel vannak-e felénk,
még fizetjük az adót azért, hogy dolgozhatunk. Eltartjuk magunkat,
hogy ne kelljen átélnünk azt ami itt éppen most kibontakozni látszik.
Ha nem tiszteled akik a Hazánkba bele teremtették a jót és a szépet,
nem adsz nekik a túlzókból sem megjáró kedvezményeket, magadat
se tiszteled, a saját jövődet is most alapozod, nehéz gépezet ám ez.
Ahhoz képest jól élünk-e, amennyit adtunk a közösbe a Hazánkhoz,
valóban nem fontosak az életszerűséget biztosító reményt adók,
a valóban, nem mondvacsináltan feltalálók. Az idén már a 8. év az
ami adott, a jó energiákban jól lehetne élnünk mindannyiunknak.
Tudás nélkül, a feltalálók nélkül, jól haladni, a világ ritmusát jól
felvenni és együtt haladni, az emberségesek nélkül nem megy.
Tudom, sok értelmes, értékes, tartalmas szó kiüresedett a tíz
év alatt és üresek azok amikkel helyettesíteni igyekeznek.
Csupán annyit szeretnék leírni, a lehet az egyáltalán nem
biztos, hogy mindenkinek szabadna élni azzal. Hiszen már
nem gondolnak arra, hogy másokkal mi lesz akkor, ha nem
a szerzésben tehetségesek, nem megveszik inkább elveszik.
Szegény Hazánk Csodaszép, hova lett a tisztelet feléd, miért
laposkúszós még míndíg a szeretet, miben nőnek most a
gyermekek. Hát nem azért kaptuk azt a sok közös pénzt,
hogy érezze itthon jól magát, az Isten adta teremtő Nép.
Tiszteletem. Műhely, a megelőzésért. Önismereti oktatás.
Heringes Árpádné e.v. https://julamami.com
Ma már meg kell tanulni, a gyermekünket megfelelően
tisztelni, szeretni és a teljesítményét is megbecsülni,
intelligens gyermekekből felnőttekké fognak válni.
Most anyának lenni az ennyi, etetni, öltöztetni,
tisztán tisztelni, becsülni, a szeretetet adni.
Magunk felé is annyi energiát megtartani,
ami egészséges kapcsolatban tud tartani.
Ne önfeláldozással, inkább odaadással,
jó anyának igyekezni, ez fog majd menni.
Hiszen általa az anyaságunkban is tudunk,
éppen ott, a szükségeshez annyit fejlődni.
Jó mintával, megmutatni beilleszkedni, s
úgy élni, legyen miért tiszteletet kapni.
Minden gyermeknek megfelelő időben,
a felnőtté válásához a saját idejében. A
lépés fokozatosságának a fontosságát
betartva, a tartásának erősödéséhez,
a toleránciánkat naponta gyakorolni.
Az életszerűségének megfelelően,
a saját igényéhez érett idejében a
a kezét ha arra érett, elengedni.
Azután a saját
tapasztalását
már kívülről
csendesen
szemlélni.
A kérdéseire
a legjobb tudás
szerint válaszolni.
Ha nem kéri, tanácsot
nem adni, csak válaszolni.
S mindennek az eredményét
anyák napján lehet szemlélni.
S ha nem úgy sikerült, akkor
semmi körülmények között
nem megsértődni, szeretni.
Szeretetet adni, hogy egyszer
majd legyen mit visszakapni.
Megtanítani a miérteket és
hogyanokat, ha szükséges
és már arra érett tovább is
tudja, mindazokat ő is adni.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból, szeretettel.
Julamami