Csoda, ahogy a segítséget odaugatta … 2018.10.06. https://julamami.com

Rajzol a jó öreg, a kis fekete gubanc, a legszebb rajza.

Nagyon ragaszkodtak egymáshoz,

akkor egyszer, érte, a

( kicsi barátja)

életéért

ugatott.

Hívta a

gazdáját,

meg azokat,

 akik kihallották, az

 ugatásából, oda ugatná,

a segítséget, ahogy bírja.

Mert erősebb a vihar nála.

Szomjas lett, a kicsi árva,

megettek mindent, amit

a hirtelen adódott,

szülei odaraktak.

A vakarcs

sós volt,

kívánta

utána,

az oltó vizet.

Kapálni mentek

a felnőttek, sokan

jókedvűen, dolgoztak.

Ment a fiúcska, az érzése,

a loccsanásnak vélt hangok, a

  remélt, szomját oltó után. Az járt

az eszében, az édesanyjával, ha

kapálni voltak, a kertjük végében,

mindig ittak egy jóízűt. A jó munka

örömére,  az (édi), úgy mondta.

Ott tanulta meg, a víznek is van

hangja, hogy azzal, a szomjasat

odacsalogatva, magából itassa.

Ezért sietésre fogja az apró lábait.

Egyre erősebben hallatszott, a

csobbanások hangja, ahogy

a víztömeg csapódott a

folyó partjának.

Szalad a hangok

után, szerencsére,

ahogy odaértek, egy

hozzájuk képest, hatalmasat

csapódott, a víztömeg, a partnak.

Hátrahőköltek, csuromvizesek lettek,

a víz ereje, földobta őket egy bokorhoz,

aminek az alján, egy gödrös rés volt.

Mint egy bölcsőt, tálalta nekik, a

 természet, a védelmükre.

A vizes talajon nem

tudtak kimászni

belőle.

Közelebb

húzódtak hát,

a bokor tövéhez,

mint egy védelemhez.

A két vizes apróság, így hát,

egymás mellett, fáradtak bele,

az életüket megmentő, alvásba.

Belealudtak, a hüppögésbe,

a vacogás, egymáshoz

rendezte, őket.

Nem felejti el

azt az érzést.

Ahogy rázta a hideg,

nagyon fázott, a víz meg,

egyre közelebb csapdosott.

Teljesen ki voltak szolgáltatva, az

 elemeknek, semmit se tehettek.

Amit a szél vágott oda oldalról, az

esőből, csípte a bőrét, szakadt

a könnye. A legerősebb

érzése a szomjúság volt.

Ment volna a víztömeg

után. A kis gubanc meg,

igyekezett nagyon,

tiszta erejéből,

ráugrált, hogy

visszahuppanjon.

Belemélyedt a lába,

 körbefogta az agyagos

talaj, így, talpon maradt.

A még erősen kölyökkutya,

érezte, nagy bajban vannak.

Vicsorogva ugatott, ne menj

oda, ne menj oda, emberi

nyelvre fordítva.

Küzdenek ők

ketten, a kicsi a

vízért, ő meg, az

újdonsült barátjáért.

Eszébe jut, hogyan terelte,

őket az ő anyjuk, amikor, többen,

voltak ők egy falkában, mint amivel,

könnyen elbírt volna. Hangosabbra

váltotta az ugatását, amikor már,

 azt látta, nehezen bír el velük.

Elhagynák, a biztonságos,

 számára még átlátható,

terelhető távolságot.

Átváltott haragosra,

körbejárta a kicsit,

ne menjen sehova.

Ott biztonságban van.

Gyors váltásokkal adta

a tudtára annak aki, kihallja,

egyedül nem bír el, a gonddal.

Megfordult a szél, megmentette

életüket, a kitartó ugatásával, mert

érkezett, a gyapjúszagú, érezte.

Közeledett, nem láttak semmit,

abban, az embertelen viharban, de

 mindketten tudták, megmenekültek.

Tolta magát, előre, az eső, meg az erős,

viharos szél, sem tarthatta vissza.

Sokan keresték már a kicsiket,

hangfoszlányokat hallott a

kicsi eb, rekedten, de ugatott.

Segített megtalálni a gyermeket,

 odaugatta, az életüket mentőt.

A földről felkapta a vállára,

a csupa láz gyermeket.

Amilyen gyorsan lehet,

fordult vissza, segítette őt

már a szél, még az eső

is lendített rajta.

Szólította volna,

a kölyökkutyát, de

 nem volt még neve.

Ó milyen hálátlanok

voltak vele, ugyan,

 hogyan

szólítsa.

Abban a

pillanatban érezte,

az orra hegyét a kutyusnak,

a lábaszárát megérintette vele.

Lenyúlt fölkapta a kicsi árva mellé,

a mellkasára rakta, mindkét karjával,

magához szorította, mindkettőjüket.

Azt érezte, hirtelen, megvan mindene.

Megrogytak a térdei a meghatottságtól,

de nem tudott elesni, mert váll a vállal,

körbefogták. Szinte, maguk mellett,

tartották, tolták előre, mint egy

győztes társaság. Hiszen,

a kicsi emberpalántát,

meg az ember barátját,

a hűségeset, megtalálták.AlternatívMagyarországról,

Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel,

Julamami

 

 

 

Telített energia… 2017.10.06. julamami.com

 

Az intelligens tudja, hát gyakorolja, azt

 átlátva, fejlődik azáltal, a Világ rezgéséhez.

A határait felismerve gyakorolja a hivatását.

Nem sérülhet meg tőle, megvédi a tehetsége,

alkalmas, alkalmazkodni tud, a sorsát ismerve.

Együtt marad az ami összetartozik, változik az

akinek már nincs más dolga, átlátni is tanulja,

tapasztalva, meglátja benne a saját sorsát.

Az ismétlés arra való, abban is elmélyüljél,

mert a sok jó tapasztalat a szintedre emel.

Ha oda takarítod a szutyit, kontroll nélkül,

ahol mások, azon igyekeznének, hogy jó

 minőségben szeretnék élni az életüket,

( hosszútűrőként) is a (megelőzés) vége.

A kezdet, az emberek szívesek, színesen,

egyéniségként szeretnének kiteljesedni,

mert ha a kezdet után jön a vége, akkor

minek születnénk mind emberségesen.

Sikerélmény nélkül, vagy túlzásokban, a

  lélek ugyanúgy elsatnyul, a sorsodat éljed.

Ha valamibe túlontúl sokat raktál bele,

csak azzal foglalkozol és még nem

elég hozzáértéssel gyakorlod.

Mindent beleengedsz oda, a

  környezetedre negatívan

hatva, életszerűtlen az.

Tanuljad folyamatosan,

mellé ne menj, el ne térj.

Telítődhet, ártóvá lenne,

lefékezne téged időben.

Segít a sorsod terel,

az lesz a jó teneked,

amiből tanulni tudsz.

Éld át, tapasztald meg,

ha nem tehetsz épp mást,

viszont legalább ne ártsál és

senkit se bántsál, magadra is

jól vigyázzál, legalább annyi.

Erősödik a belső hármasod,

tartást, méltóságot ad, az

emberséges tudásod.

Az oktatás közben,

beszélünk arról,

kinek, minek,

hol vannak

a határai.

Az ember

a sorsát,

is hozza.

Azon van,

hogy még időben

megvalósíthassa.

Generációsan

megalapozza,

épít rá az alapra,

majd az ő sarjai is.

Mindene van annak,

akinek van működő

szerető családja.

Amit pénzzel

nem lehet

helyettesíteni.

Hiszen teljessé

válhat mindaz,

amit az ahhoz értő,

 lépésenként vezet le.

Mindent idejében,

 jól kontrollálva.

Kiteljesedni,

tapasztalva

teljesíteni,

egészséges,

lelkes, szíves,

gondolkodó lesz.

Nem emberies az,

ha csak nyomja az

elméleti részét és

az nem illeszkedik

sehova, hanem majd

igazodnak kifordítva.

Az a lényege, hogy őt az

már ne zavarja meg, hagyja

nyugodtan a szerzésben.

Addig mondja, mondja,

hátha maga a szövegezés

majd megoldja. Talán nem

látszik, hogy azt sem tudja,

kik kerülnek sanyargásba.

Mint a mesében a varázsló,

a látványos részét felvállalja.

Ami utána történik azokkal akik

annak ki lettek ott szolgáltatva, azt

már nem látja, mert olyan kiterjedésű.

Hát, lehetetlen mindazt egyedül átlátnia,

hogy várnának tőle el, ennyi mindent, ah.

De azért nyomja, nem számít az sem, hogy

kidől annak a fala, majd újra felfalaztatja.

Hol van az emberies, hol vannak azok,

akik nem rongálnak, teljesítenek,

hol van, legalább a látszatra,

a nép felé, a tisztelet.

Sokan vannak, akik

addig sem jutottak

el, hogy bocsánatot

is kérjenek, azért amit

tudják, hogy elrontottak.

Pedig anélkül nem megy,

az nemcsak a szó, hanem egy

működő, embertől emberig érő,

telített energia, kimondani azt, jó.

Az magyarázat arra a helyzetre, amit

nem emberies hozzáértők generáltak.

Túlbillentek, túlzásokba esve lebegnek.

Nem életszerű az, ami ránk vetül azáltal,

olyan, mint amit maradékként odavetnek.

 Álljon meg, fékezzen, ha nem érti, azt se,

 amit felkavart, kérdezze meg a hozzáértőktől.

Az emberiesek jó minőségűek, ők nem alacsony

szinten rezegnek, nem életkor függvénye az sem.

Velünk született, emberies személyiségünk a sorsunk.

 Ah, ha alacsony szinten rezegve így megfogta a matéria

nem tud eltérni, fogva tartja a túlzott jólét, amihez el se

  juthatott volna soha, ha nem lenne jól önmaga fölé tolva.

Vagy nem birtokolta volna el azt, a megérdemeltektől.

Az nem emberies, nem működőképes, se nem életszerű,

nem a kialakult személyiségekre, jó minőségű emberekre

lett tervezve.  Az nem működik, hogy a saját, önhibái miatt,

a jó minőségű emberiesek szenvednek, hahó, van az Isten.

Vannak akik fiatalon is többet tudnak emberségből, mert

azzal, arra a feladatra születtek, ők jó vezetők is lesznek.

Átlátják összefüggésében emberiesként, amit felvállaltak,

hozták generációsan.  A szülők dolga az, csak lenni átlátva,

 hagyni őket, fejlődve felnőni, kiteljesedni a tehetségükben.

Ha valaki nem nőtt fel oda, hogy tudja ő miben tehetséges,

annak túl sok az emberies hiánya, jelzem be is pótolható.

Hiszen tanulni az a jó, addig viszont ne nyúljon emberhez,

amíg a saját hiányosságait, nem rendezte át emberiesre.

Minden energia, az emberiesek intelligensek, tudják azt,

legalább ne ártsanak, megtanulják azt, ahogy addig ők

nem láthatták, hogy átlássák, kihallják, meg is érezzék.

Mi jó az emberieseknek, mert olyan feladatot vállaltak,

ami feltételezné mindenkiről aki ott felelősen kellene

legyen, életszerűen, meg összefüggésében is látja azt.

Ha az emberieshez nem alkalmazkodunk, kimaradunk,

abból amiben, a fejlődni vágyók haladnak, lemaradunk.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), azért,

hogy feleleveníthesse azt, ami születésénél megvolt.

Prevenciósként azon vagyok, működjön a megelőzés,

azt is látom, nincsenek rálátással se, pedig felvállalták.

 Az Isten mindenkinek, belső tartást, méltóságot adott.

Felszínen élni, kikerülni a nekik szóló nehezet, hát, azt is

lehet, de az hiányozni fog. Amikor eljön az idő, amit nem

odázhat el, nem háríthat másokra, neki kell azt megélnie.

Amikor a lelke tisztulása miatt, rámordul a lelkiismerete.

Ebben élünk az idei évben és mindannyian, szükséges

lenne teljesítenie mindazoknak, akik eddig elodázták.

Elnézést, bocsánatot kérni, folyamatosan, ha arra

van szükség, egyértelmű legyen az életszerűsége.

A találmányomnak a lényege, megtalálni, rátalálni,

a sorsunk adott. Teljesíteni úgy, hogy senkire se úgy

vetüljön mindaz, mintha, nem csak a saját sorsa lenne.

Az élet szép, ha hallod már a lelkedben a saját csendzenéd,

szép napot kívánok, a sorsukhoz igyekvőknek is jó szerencsét.

Szeretettel. Julamami