Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,
nem harcolok, sem veled, se ellened.
A feltaláltam oktatása miatt jöttem,
alázatban megélni ezt, könnyebb.
Vajon mi adott akkora erőt,
hogy mindent és
mindenkit
legyőzzön.
Mit is
érezhettek, tán,
az adottal kimenekülni,
igyekeztek ők, abból, ami
nekik ott, nem
volt jó, akkor.
A könnyebbe
bele, mint az
ajándékba, ah.
A saját kultúrát
még nem ismerve,
azt fel sem vállalva,
kerültek, másoknak
a kultúrájukba bele.
Így jó nagy felkavaró.
össze-vissza hatások,
érték őket, amivel, sem
azonosulni nem tudtak,
se nélküli nem boldogultak.
Amikor erre ők rájöttek már,
elégedetlenkedve, de mentették
azt, amit abból látszatra lehetett.
Elvették azt, amit csak ők láttak,
megszerezték, amit mások
nem is gondolhattak.
Elbirtokoltak,
miközben túl
gyorsan
haladtak.
Rákaptak,
s még rakták arra,
még és még a többit.
Megrogyasztva azt, ami
tisztán, révbe ért akkorra,
éppen, jó időben lett volna.
Benne nevelődve, haladva, a
saját sorsának megfelelően, a
generációs feladatát végezve.
Alázat nélkül nem mehet végbe,
megtudja majd azt is, jó időben.
Megrekesztve generációsan is,
magunkhoz mérve, alacsony
szinteken, de van az Isten.
Ha kiugrik és érdemtelen,
a következő generációja
teherként éli majd meg.
Ha azt még sokan nem is
hiszik el, majd megtudják
azt is, tisztán és idejében.
Mások meg, punnyadásban,
benne a semmi bugyrában,
abból a mintából kimenve.
Idő előtt arra éretlenül oda,
meglátták a lehetőségeiket.
Félreértve, hogy nekik lehet.
A messziben, amiről ott szólt, a
fáma hosszan, nem a saját szintjének
vélte, s mindörökre behelyettesítve.
Az erősen rájuk ható környezetükben,
felnéztek rájuk, az aktuálisat meglátva.
Végigviszik, nem rogyik be az ő mintájuk.
Talán, nem mondta, ott soha, senki sem,
másképp kellene a Hazánkat is tisztelve.
Tisztán vinni, a mi saját ritmusunkban,
nemcsak róluk, nekik, a sajátjukként.
Hazát építve nekünk, benne élünk.
Kivárva a mi sorsunkat,
amire felépítettük, az
ami tartja az alapot.
A pillérek is azon
állnak, s arra lett
hirtelen, minden
egyéb pakolva.
Nem nézett
ki senki sem
közben azon
a bűvkörön.
Ami láttatta
volna, el van
szigetelődve.
Nem látszik ki
és nem látnak be.
Nincs aki láttatja,
az értőknek tálalja.
Mehet mindenféle,
nem lehet baj belőle.
Közös érdekük abban,
összetartanak ottan.
Beláthatatlan lehet
mindabból, ami
kiválasztódik.
Generációsan
csak ők fejlődnek,
önmaguk fölé érnek.
Anélkül, hogy az már
természetes lehetne,
mert eljött az ideje.
Úgy aztán megy a
végtelenbe,
megállítva
nem lesz.
Nem
érdeke
az nekik.
S egyre
csak nő, a
hamisságos,
erdők, hegyek.
Tavak, folyók, s
nem veszik azt se,
időben észre, hogy
kilátszanak belőle.
Akkorára nőttek,
hogy azt most
már, titkolni
nem lehet.
A felszínen
látszik minden.
Igyekeznek azt
is eltüntetni.
Mintha nem is
vették volna
még észre.
Nincsen
arra
érv se,
olyan
biztosak is
voltak benne.
A mi Hazánknak
van ám sok,
intelligens
hozadéka.
Amit nem
hozhatott
felszínre,
eddig, s
mutatja.
Pont a
nehézségek
hozzák mindazt
felszínre, egyszerre.
Kiteljesedett energia.
Tökéletes csak az Isten.
Mind, átlátni, kihallani,
megérezni is születtünk.
Gondolkodók vagyunk.
Mivel kommunikálni
nem mindenkor
lehet még.
Keressük
annak is a
lehetőségét.
Hátha átmegy
éppen jókor,
oda ahol
tudják,
tovább
vinni, a
jóhoz való
igényünket.
Nem ugyanazt
és ugyanúgy látjuk,
nem egyenben járunk.
Egyéniségnek születtünk,
ha nem éljük meg azokat.
Tudnunk kell, hogy óvnak.
Amiket feladatként mi
mind mást és másképp
hoztunk, le sem épülünk.
Kiüresedés helyett, azon
jár az agyunk, megoldjuk.
Hiszen sikerélmények
nélkül vegetálnánk.
Nem szeretnénk
úgy lehajtani a
fejünket, hogy
nem mondtuk el.
Nem adhattuk át,
se tovább, azt, amit
összefüggésében látunk.
Különös oktatás, nevelés,
itt alkalmas lehetne most.
A megelőzés fontos.
Mindenkinek, hogy
időben legyen, ennyi
ember ne szenvedje meg.
A szintje alatt, beszorulva
az alacsony szinteken tálalt,
mintha, igaz lenne állapotokba.
Nézz magadban szét, látod, milyen
szép tiszta, a lelkednek, őszinte bugyra.
Tartsd magad mozgásban, a saját ritmusodban,
hogy tovább tudjál lépni, az élhető, minőségi életedbe.
Felelőse vagyunk mind, akik megszültük a gyermekeinket,
nem lehet elgyengülve az, aki még nem érhetett most révbe.
A sorod ismerd meg, magadnak magatokért irányítsad, most.
Így, máskor meg, ahogy éppen lehet, csak ne állj meg kérlek és
ne ártsál senkinek sem. Jó minta lehetsz a szeretteidnek, ha
hagyod haladni őket a saját életritmusuknak megfelelően.
Ez itt az Édes Hazánk, ide születtünk, itt élünk, úgy
becsüljük meg, hogy a sarjainknak is jó legyen.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel, Julamami
