Ha benned tisztelet nincsen,
kezed csak legyintsen.
Jobb legyintéshez
szokni, mint,
megalázó
kezekkel
parolázni.
Sorsszerű,
szoktam
mondani.
Amikor már,
generációsan
odáig eljutott,
hogy semmiről
nem tudott.
S mégis,
hirtelen,
átfordult
a sorsa,
egy
pillanat
tükrében.
Semmi más,
minthogy,
túlment
valamin,
ami az ő,
sorsának
határa
volt.
Adni
jöttünk,
mind, s
mégis
csak
kapni
akarnak,
nagyon
sokan.
Vagy, benne
élnek olyanban,
amihez, nekik,
sorsszerűen
közük
sem
lenne.
Látszik az,
hinnye, ah,
szajkózzák,
betanulták.
Nem
működik,
a kontroll
bennük.
Amit hallani
akarnak, azt,
s nem segítő
szándékkal
mondják.
Eredménye
nem lesz, ah,
csak magukra
gondolnak.
Hát nem is
igyekeznek
megoldani,
azt, amit
nehéznek
a sorsuk
odatesz.
A könnyűt
élik, megjár
úgy gondolják.
Nem számolnak,
azzal, hogy azt,
amit felépítettek
saját sorsukként,
azzal lerombolják.
Magukat a többiek
fölé tolják, hinnye.
Mit is
vesznek
magukra
vele, hinnye.
Szintjük alá
kerülnek,
azáltal,
hogy a
nekik nem
járó, jólétben is,
nyugodtan élnek.
Úgy, hogy nem
végzik el azt,
amit felvállaltak.
Hiába jelzett, ah,
a lelkük, a szívük, a
gondolkodó agyuk.
Mentek mások után,
észre sem vették azt,
hogy ők is belefutottak.
Növelték, a hányaveti
életet, mint mintát, ah.
Nem hallgattak a belső
kontrolljukra, hinnye.
Tartásuk, méltóságuk,
oda, a látszatosok erős,
csapdájába kerültek be.
Annyival többen lettek.
Se kontroll, sem belső
töltés, csak üresedés.
Tudomásuk sincs
róla, hogy mekkora
gondot okoznak, ah.
A következőknek,
akik, ahhoz már
hozzászokva,
nem igyekeznek.
Teljesíteni mindazt,
ami benne van, az
ő törleszteni való
sorsukban, hinnye.
Generációkon át,
ott van a nehezék,
megpakolják vele,
a szeretteiket.
Anélkül, hogy
tudnának róla,
csinálják a
rosszat.
Ismerd
meg a
sorsodat.
Legalább
ne menj
mellé.
Építsd
fel úgy,
hogy
tudod,
mi a
dolgod, ah.
Nem lehet,
becsapni a
lelkedet,
jelez.
Oktatás,
nevelés.
Érted, neked,
azért, hogy te,
gondolkodva
cselekedj.
A 2018. év
emberiesei
szenvedik
meg, azt,
amivel
nekik,
aztán
dolguk
sem lenne.
Hiszen már
az elődeik, ah,
letörlesztettek
mindent, ami volt.
Magukra hagyták,
a segítőket, hinnye.
Ők intelligensek, hát,
teszik azt, amit lehet.
Nem kapkodnak, se
nem sietnek, kivárják
a megfelelő helyzetet.
Összefüggésében látják.
Akik meg, mellé mentek,
hát, ah, rajtuk majd azok
segítenek, akiket, a jó
minőséget biztosítók,
helyett beengedtek.
Fogva tartja őket,
a bizonytalannak
az erős vonzása.
Nagyemberek
szeretnének lenni,
hátha, nem veszik
észre, miért és kik
által kerültek oda.
Jól meg van oldva,
erős a csábító erő.
Nem maradt ott,
„nehezítmény, ah,
ahhoz, a jó sorshoz,
ők még nem érettek.
Elrontanak mindent,
amihez hozzáférnek.
Vajon ki
mondhatja
meg, nekik,
hisz, nem
figyelnek.
Észre sem
veszik, hinnye.
Így aztán,
rengeteg,
oda nem illő,
gondot okoznak.
Tulajdonképpen
azzal önmaguknak,
hogy a saját sorsukra,
sem, a következő,
generációjuk
sorsára,
nem
gondolnak.
Nem mondanak
nemet, hinnye,
hiába jelez a
belső
kontrolljuk,
nem ismerik.
Hiszékenyen
beleszaladnak.
Mély tiszteletem,
jók, emberiesek,
veleszületetten
segítőként élők.
Ismerem mint a
tenyeremet, hinnye.
Általános műveletséget
növelő „Tenyérolvasó”.
Oktatás, nevelés, címszó.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból, szeretettel.
Julamami