Bocsánat lesz-e postásunk, megkapjuk-e időben a leveleinket.

A hétköznapi életem,  igen szürke  lenne, ha  nem lehetnék

megelőzésben. Gyakorlom a túlélést, mindenben győzni

 igyekeznek, a túlzók. Ne aggódjon a mögöttem álló, ah

van  mit ennem, azt is kimondta, vettem, egy,

 csokit 79.- Ft-ért, tisztelettel  élni jó.

Van  nekem is szerető családom.

Egyenként születtünk mind,

saját sorsot hoztunk,

van  generációsan

is dolgunk, hinnye.

A túl sokat birtoklók, a

 valóságtól eltávolodva, a

hétköznapi hatásoktól

mentesen élőket,

nem érdekli,  ah.

Az önérzetünknek

szüksége van arra,

hogy egyedül akarjuk

megoldani, mert hozzá

voltunk szokva életünk

során, nem változunk.

Tudni akarjuk, hogy

nem vagyunk félre

téve mint  fölöslegesek.

Kommunikálni születtünk,

segítők, megelőzők lettünk.

Ne  várjátok, hogy ne  legyen

véleményünk, kimondjuk.

Lassan már csak ott,

ahol talán  nem

hallják  meg,

azt amit a  privát

körünkben mondunk.

Gondolkodókként,  le

szeretnénk aratni azt,

amit egész életünkben, a

 hivatásunkkal elvetettünk.

Akik tisztelnek és talán

szeretettel is vannak

felénk, igy fogadnak  el.

Akik meg, különösen

adnak a látszatra, azt

gondolják, láthatatlanul,

remekül működik az,

amit kitaláltak.

Kívülre jól mutat,

a számok rendben vannak,

mi más érdekelhetné a gépiest.

Elfelejtették, megjárna azért,

mert végig dolgozzuk az

az életünket, hogy

beszámítsanak

minden jót.

Az életszerűeket,

minden hónapot, amit

ledolgoztunk, minden nap

lényeges lenne nekünk.

Vagyunk,  létezünk,

miért csinálnak

gügyésedőket

belőlünk,  hinnye.

Mindannyian

emberségesnek

születtünk, sokan

segítő  hivatást  kaptunk.

Hinnye mióta nem számít

ennyire az emberséges,

a szorgalmas,  a jó

szaki,  a gondolkodó.

Mikor iktatták ki a

lelkiismeretüket, ha

 azt gondolják mindent lehet,

a gyakorlat az, nekünk azt nem lehet.

Ha mi nyugdíjasok,  nem lettünk  volna

szorgalmas,  tevékeny részesei, a

 Hazánknak,  most nem ez lenne.

Rajta  van a  sablon mindenen,

nincs hova fordulnunk,  ha

nem tartozunk se ide,

sem  oda. Akkor

kimondjuk

hangosan, ne

 csodálkozzanak

rajta hinnye, ah.

Ha felvállalták,

hogy mindent

hallanak, azt

nehezen

tolerálja, a

lelkes énjük.

Ha nem értik

mit vállaltak fel,

majd az idő igazolja.

Emberségeseknek

születtünk, mind.

Hova  lett,

 az

emberséges,  jó

 minőségű munkájának az ára.

Ami van sablonos, nem életszerű,

hiába a nagy igyekezet, hinnye, ah.

Emberségestől –  emberségesig ér,

mert a teremtő gondoskodott róla.

Tán túl sok energiát ad és vesz el,

azt a, kimaradnak belőle,  az

emberségesek, hinnye.

A hivatás,  az valami  más,

adok – kapok jól működik.

Sikerélménnyel záródik,

mindenkinek,  hiszen

benne van a tudás,

az emberség is.

A látszatra  sokat

adóban, nincsen  már

tévedési lehetősége, se a

tudásának értékes gyümölcse.

Megy körbe –  körbe,  várva a

 túlteljesítésének, a túl erős

erőltetetten látványos,

ritmustalanságába.

Nincs benne

tévedési

lehetőség,

csak körbe jár azt  a.

Nem is tudhatja, se nem

láthatja  azt senki  más, hinnye.

Rólunk is szólhatna a saját Hazánk,

ha minden érintettnek megfelelően,

szerintünk is jól működhetnének,  ah.

Elvárás lenne, hogy emberségesek

maradjanak,

a döntők.

Elvárás  is

lehetne,  ha

meghallanák,

egymást,  hinnye.

Honnan tudhatnánk,

hogy van-e más módon lehetőségünk,

életszerű összeggé formálni a nyugdíjunkat.

Ha arról még azok se,  akik tájékozottan töltik be a

hivatásukat,  emberségesen működők se tudhatnak.

Gyorsan megvan ám,  elég egy pillanatnak a töredéke,

hogy sokan túllendüljenek, hinnye,  a saját,  egészséges

életritmusukon, vissza se találva, ha belekerülnek

a  belső kontrolljuk nélkül, az kierőltetettekbe.

Mondjad,  miért nincs szüksége ennek a

 kicsi Hazánknak, az emberségesekre.

Na teszek ide, egy bocsánat szót.

Ne okozzak magamnak  se,

olyat ami árthat, hisz, a

 megelőzésre adtam,

az életemet.

Van az Isten,

majd rájön mindenki,

a  saját érettségének

megfelelően, a maga idejében.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból,

Műhely,  a megelőzésért  e.v.  szeretettel.