Bocsánat lesz-e postásunk, megkapjuk-e időben a leveleinket.
A hétköznapi életem, igen szürke lenne, ha nem lehetnék
megelőzésben. Gyakorlom a túlélést, mindenben győzni
igyekeznek, a túlzók. Ne aggódjon a mögöttem álló, ah
van mit ennem, azt is kimondta, vettem, egy,
csokit 79.- Ft-ért, tisztelettel élni jó.
Van nekem is szerető családom.
Egyenként születtünk mind,
saját sorsot hoztunk,
van generációsan
is dolgunk, hinnye.
A túl sokat birtoklók, a
valóságtól eltávolodva, a
hétköznapi hatásoktól
mentesen élőket,
nem érdekli, ah.
Az önérzetünknek
szüksége van arra,
hogy egyedül akarjuk
megoldani, mert hozzá
voltunk szokva életünk
során, nem változunk.
Tudni akarjuk, hogy
nem vagyunk félre
téve mint fölöslegesek.
Kommunikálni születtünk,
segítők, megelőzők lettünk.
Ne várjátok, hogy ne legyen
véleményünk, kimondjuk.
Lassan már csak ott,
ahol talán nem
hallják meg,
azt amit a privát
körünkben mondunk.
Gondolkodókként, le
szeretnénk aratni azt,
amit egész életünkben, a
hivatásunkkal elvetettünk.
Akik tisztelnek és talán
szeretettel is vannak
felénk, igy fogadnak el.
Akik meg, különösen
adnak a látszatra, azt
gondolják, láthatatlanul,
remekül működik az,
amit kitaláltak.
Kívülre jól mutat,
a számok rendben vannak,
mi más érdekelhetné a gépiest.
Elfelejtették, megjárna azért,
mert végig dolgozzuk az
az életünket, hogy
beszámítsanak
minden jót.
Az életszerűeket,
minden hónapot, amit
ledolgoztunk, minden nap
lényeges lenne nekünk.
Vagyunk, létezünk,
miért csinálnak
gügyésedőket
belőlünk, hinnye.
Mindannyian
emberségesnek
születtünk, sokan
segítő hivatást kaptunk.
Hinnye mióta nem számít
ennyire az emberséges,
a szorgalmas, a jó
szaki, a gondolkodó.
Mikor iktatták ki a
lelkiismeretüket, ha
azt gondolják mindent lehet,
a gyakorlat az, nekünk azt nem lehet.
Ha mi nyugdíjasok, nem lettünk volna
szorgalmas, tevékeny részesei, a
Hazánknak, most nem ez lenne.
Rajta van a sablon mindenen,
nincs hova fordulnunk, ha
nem tartozunk se ide,
sem oda. Akkor
kimondjuk
hangosan, ne
csodálkozzanak
rajta hinnye, ah.
Ha felvállalták,
hogy mindent
hallanak, azt
nehezen
tolerálja, a
lelkes énjük.
Ha nem értik
mit vállaltak fel,
majd az idő igazolja.
Emberségeseknek
születtünk, mind.
Hova lett,
az
emberséges, jó
minőségű munkájának az ára.
Ami van sablonos, nem életszerű,
hiába a nagy igyekezet, hinnye, ah.
Emberségestől – emberségesig ér,
mert a teremtő gondoskodott róla.
Tán túl sok energiát ad és vesz el,
azt a, kimaradnak belőle, az
emberségesek, hinnye.
A hivatás, az valami más,
adok – kapok jól működik.
Sikerélménnyel záródik,
mindenkinek, hiszen
benne van a tudás,
az emberség is.
A látszatra sokat
adóban, nincsen már
tévedési lehetősége, se a
tudásának értékes gyümölcse.
Megy körbe – körbe, várva a
túlteljesítésének, a túl erős
erőltetetten látványos,
ritmustalanságába.
Nincs benne
tévedési
lehetőség,
csak körbe jár azt a.
Nem is tudhatja, se nem
láthatja azt senki más, hinnye.
Rólunk is szólhatna a saját Hazánk,
ha minden érintettnek megfelelően,
szerintünk is jól működhetnének, ah.
Elvárás lenne, hogy emberségesek
maradjanak,
a döntők.
Elvárás is
lehetne, ha
meghallanák,
egymást, hinnye.
Honnan tudhatnánk,
hogy van-e más módon lehetőségünk,
életszerű összeggé formálni a nyugdíjunkat.
Ha arról még azok se, akik tájékozottan töltik be a
hivatásukat, emberségesen működők se tudhatnak.
Gyorsan megvan ám, elég egy pillanatnak a töredéke,
hogy sokan túllendüljenek, hinnye, a saját, egészséges
életritmusukon, vissza se találva, ha belekerülnek
a belső kontrolljuk nélkül, az kierőltetettekbe.
Mondjad, miért nincs szüksége ennek a
kicsi Hazánknak, az emberségesekre.
Na teszek ide, egy bocsánat szót.
Ne okozzak magamnak se,
olyat ami árthat, hisz, a
megelőzésre adtam,
az életemet.
Van az Isten,
majd rájön mindenki,
a saját érettségének
megfelelően, a maga idejében.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
Műhely, a megelőzésért e.v. szeretettel.