A jó öreg alázatom által, most is
bocsánatot kérek. Majd idejében
megjöhet másoknak is a jó
sorsukhoz az eszük.
Azt meg is
tehetik majd, a
sarjaiknak önmagukért,
amikor ahhoz elég éretten,
védtelenné nem lehetnek.
A te sorsod csak a tied,
mindannyian más
sorsot hoztunk,
egy családon
belül is
más a
sorsunk.
Mond,
miért is
gondolod,
te azt, hogy,
végig is
tudod
vinni.
Úgy a te
sikeredet,
hogy se a
Hazánkat,
sem az
Isten adta
itt élő Népet,
önmagunkért,
vagy tán azért,
mert mi is ide
születtünk,
tisztelni
nem
tudod.
Tán azt is
gondolod,
hogy ők, az
érintettek
nem
veszik majd
észre azt sem,
nem is a tied.
Az amit mások
találtak fel nem
te, s úgy mint a
sajátodat
kezeled.
Teheted,
a hiteles
látszata
mellett, a
lemásolt által,
a megszerzettel,
a szinte hitelesített,
lemásolt látszatossal.
Akik azt igénybe veszik,
a hamis által megrekedt
talán az életük is,
sorsszerűtlen,
nem kaptak
általa
te azt is
tudod.
S még
akkor
sem
jutna
eszedbe, nem,
hogy már jóvá is
tehetnéd mindazt,
amit ellenük tettél,
a szutyokból sokadat
csak számolod, pedig
azáltal már a
lelked is
vágyna,
esetleg
arra, hogy
tisztázzad
azt is, amitől,
azzá is válhattál,
amiben most lehetsz.
Létezik az egészséges
körforgás, átfordultunk,
a belső egyensúlyunkat
szükséges ismernünk,
mielőtt felnőnénk.
Két oldalunk van,
a racionálisról tudunk,
a lelkes, szíves énnek
a hatásaira rátaláltam.
Ez adja a talpalattnyi talajt,
megtanulni járni ebben az
új lehetőségben, a sors az
ami mind másképpen.
Az egyes embernek
adott most a sorsának
az élhető jelzéseit látni.
Ismerem mint a tenyeremet,
nehéz agytorna, megtanulható.
Itt születtünk meg, ide
köt minden bennünket,
itt szeretnénk megélni mi is
nekünk megfelelő minőségben.
A hallomásból jól ismert,
de számunkra még nem
jött meg jólétünket is, a
sorsunkat, ezen az egy helyen.
Mert tiszteljük, szeretjük a helyet,
ez a Hazánk, megbecsüljük itt élünk.
Azt tapasztalom, már a jó energiákban
vagyunk, 2013. évben átfordult a Világ,
mindhiába tán a rosszalkodásod,
hamar ott van a tükrödben,
s újra felkínálja neked, hogy
jóvá tegyed, amint tudod.
Mindennek megvan az ideje
és helye, legalább ne ártsál és
magadra is tanulj meg vigyázni.
Lehet, hogy van egy ilyen
kérdés bennetek, ugyan,
miért nem úgy teszek,
mint mások tennének,
ebben az esetben sem.
Hát csak azért nem, mert
nem szeretnék még én is
ártani, hiszen árt magának
eleget, segítőnek születtem.
A tapasztalatom nekem az,
hogy ami összetartozik az,
együtt is marad, ami nem,
az időben válik le most,
s változik kezelhetővé.
Ha teheted hát kérjél
elnézést, tán bocsánatot,
várjad ki az idejét annak,
ne szolgáltasd ki magad.
A lelkiismeretednek a
megkönnyebbülése miatt.
Hahó, te is megtalálhatod
az utadat, rajta vagy.
Menj,
menjél,
átlátóan,
kihallóan,
megérzően,
mozgásban
legyél te még.
Éld a sokakat
megelőzésben
is értően segítőt
és jót, te és te is, az
lesz a saját dolgod.
Persze csak akkor,
ha már képes vagy,
úgy is segíteni, hogy
magadnak és másnak
sem fogsz vele ártani.
Ha mókuskeréknek
is tűnik, közben,
sok minden,
aközben,
meglátod,
benned is
feloldódik,
ha akarod
rajtad múlik,
még időben
megoldódik.
Ami elmúlt
az már
nincs,
ne úgy
nézz
már
a
múltra,
mintha,
az lenne
most is,
az életed
motorja.
Engedd el
a múltat,
éld meg
azt amit
a mai
nap ad,
a holnap,
a küszöbön
még várhat,
már bocsánat.
A hétköznapok
arról is szólnak,
a sok tapasztaló
napodon,
ha nem is
változik
látszatra
semmi,
attól
még,
benned
az is
tudássá
válik,
amit
még
úgy véltél,
csak ismétlődik.
Amikor felismered
a sorsodat és azt is,
hogy mennyire
mellette vagy,
még annak,
ami
előre
vinne
téged,
hogy
majd
azt is, a
sarjaidnak
ismételnie
ne kelljen.
Csak azért,
hogy neked
akkor és megint
könnyebb legyen.
Amíg a könnyebbet
keresed mindenben,
azt jelenti, elodázod,
a fejlődési lehetőséged,
ami fel is emelhetne,
a saját szintedre is,
hogy számot
vethess,
azzal,
amit
hoztál,
abban
meddig
jutottál,
s most
hova
tartasz.
Mi épült
be, abból
már az
életedbe,
úgy, hogy
tapasztalt leszel
tőle te és te meg te.
Nagyon nehéz volt az,
amikor a sikerben úgy
haladtam, hogy nemcsak
magamra gondolva éltem.
Lám megcsináltam azt is,
tanultam és oktattam,
annak úgy tezenéve már,
megadta az Isten hozzá a
lehetőséget, éltem benne.
El is hihettem volna azt,
hogy az örökre siker lesz,
de tudtam a lelkemben,
tovább ne vigyem, mert
leépítene az engemet.
Így nem is sikeresként
éltem meg, csak a saját
szintemen, sorszerűen.
Mindent letörleszthettem,
ami rámvetült generációsan.
Van egy telített pillanata,
érzésben mindenkinek,
aki már tudja, hogy
a saját sorsában a
sikerét ő is eléri,
ha már felismeri,
lám megcsináltam.
Az érzés megmarad
beül az arra alkalmas
sejtjébe, emberesedik.
Valami fontos lenne,
benne a feltaláltamban,
minden embernek.
Aki már felfogta,
hogy mitől, vagy
mik által lett irigyeltjük,
a visszasegítés helyett, mik,
rekesztették ott akkor meg.
Körbeért akkor az érzés,
nem ártva, nem is,
bántva és bánkódás
nélkül is haladhatsz.
Tartásod lesz azáltal,
felneveled általa is
magadat a sorsodhoz.
Attól a pillanattól
kezdve már újra
vár a sikeredhez,
vezető utad, a
saját szintedre.
Ami jót már
át
is
adhatnál,
azoknak
akik
nem
koptathatták
az iskolákat,
azét mert
tanulni
nem
tudtak.
Van aki
már
hozza,
azt amit
másnak
meg kell
tanulnia.
Kevesen
vagyunk
olyan
is
lehetne,
mint egy
tiszta
szép
család,
akik
a
jóban
segítik
előre-
jutni,
haladni
egymást.
Emberesednek
mert az a sorsuk,
arra való az élet.
Amit átéltek az
emlékezteti
őket arra,
a saját
sarjuknak
ismételnie
nincs miért.
Hiszen már
pontosan
tudják,
hogy
minden
hat
mindenre.
Hát
legalább
ne árts
és senkit
se bánts,
mert
a saját
tükröd
neked
a
létező
aurád.
Időben
takarítsad
a lelkedet,
hogy ne
maradjon
elmélyülő
benne.
Ami
csak
terhel
visz,
húz,
rángat
az üresbe.
Pottyantam,
nem tervezetten
születtem,
jót tettem vele,
meggyógyult tőle.
Tehát felemeltem azt,
ami úgy nem véglegesen
süllyedt, egészségesedett.
Nyugodt lehetsz, van bennem
tapasztaltan is mit miért lenne fontos,
tudni mindenkinek még megelőzésben.
Megtanulni az elvártakat,
már senkitől
sem tudtam,
magamat is
tanítottam,
arra ami már
megjelent, mint
hiány bennem és a
válaszokat keresve
is emberesedtem.
Amikor szükségét
éreztem a külső
tükörnek,
megkaptam hát
egy Akadémia által.
Megcsináltam,
Kitűnő megajánlott
nemzetközi a diplomám.
Szükségem volt ahhoz arra,
hogy ne vegyem komolyan, a
sok ember felemelő hatását.
Átfordult a sorsom akkor,
generációs törlesztésbe,
nem érintett meg a pénz.
Mostanra értem be arra,
a racionális életemet tanulom,
hiszen a lelkes, szíves, kész van.
Gazdagságom lett az alázatom.
Íme, lám segítő ember lettem,
a megelőzéshez értek.
Kérem szépen,
ne húzzák az
időt, 70. az
éveim száma.
Hát oktatnám,
nevelném is ezzel,
a sorsukhoz az embereket.
Akik majd bejelentkeznek,
megtanulják, mi a módja
annak, hogy a saját jó
minőségű életüket
éljék emberesedve.
Van miből oktatni,
van is mit átadnom,
komoly a tapasztalatom.
Amikor telített lett az
bennem, amit feltaláltam,
egy nap alatt rajzoltam le.
Egy ritmusban van és hat,
mindenkire éppen abban,
amiben kiteljesedhetne, azt
megtálalja számára a sorsa,
nem megy mellé általa.
Győzz meg, legyőzni
könnyű engemet,
nem harcolnék
ellened sem,
hiszen ide is az,
oktatásnak a
lehetőségéért jöttem.
A „Különös oktatás,
nevelés tréning mint megelőzés”,
Általános műveletséget növelő
„Tenyérolvasó” a végeredménye.
A ráadás része az ami megmarad
benned, le tudod olvasni a tenyeret.
Kinek mennyi időre van szüksége
ahhoz, hogy emberséges segítővé is
legyen általa, ez lehetne egy szakma is.
A döntő embereken múlik mindez,
27. éve gyakorlom naponta már
nagyon sok emberrel találkoztam.
Februárban kedvezményesen,
csoportoknak akik már érzik,
nincsenek magyarázataik,
azokra az élethelyzeteikre,
amiket nem ők generáltak és
mégis őket nehezítik még
tovább a terhek.
Senki más nem
lehet tökéletes,
csak az Isten,
de attól még,
az emberiesek
kiteljesedhetnek
a saját életüket élve.
S nemcsak az „álmese”
szálldos majd helyette,
mikor mennyi jót tett.
S ha vétett is volna,
tanulja meg,
hogyan
hozza azt még
a maga idejében helyre.
Leginkább a saját, lelkes,
szíves énje miatt, na meg
utána is lenyomat marad.
Jó egészséget kívánok, a
belső egyensúly biza fontos,
bocsánat megelőző vagyok.
