Általános műveltséget
növelő “Tenyérolvasó”.
Neked, aki már érzed,
valami hiányzik ahhoz,
hogy a sorsodat értsed.
Ha nincsen engyensúly
benned, a racionális éned,
nem tud jól együttműködni
a lelkes, szíves, gondolkodó
éneddel, hiányérzetet okoz.
Hiába van meg mindened
úgy, ahogy a többiektől
láttad, ha a sóhajtásod
egyre gyakoribb most,
valami után vágyakozol.
Óvatosan, hogy bele ne
csússzál, az első erősebb
hatással ne azonosuljál.
A lelkes éned kontrollja
adja az impulzusokat
számodra, mi az amin
belül most is haladhatsz.
Nem ártva, se nem bántóan,
magadra is jól vigyázva, hogy
az önbecsülésed inkább a
fejlődésedre figyeljen,
mint, hogy másokat
másoljál fölöslegesen.
Önismereti oktatás,
az önbecsülésedért,
ha bármilyen szinten
is vagy, tegyél magadért.
Van az úgy, amikor,
nem veszik észre
az emberek,
hogy már
minden
olyan
fontosat
meg is éltek,
amit nekik lehet.
S azon közben arról,
ami a számukra,
a legfontosabb
kellene legyen,
a családjukra,
még úgy sem
figyelnek, mint
bármi egyébre.
Mire elérnék azt,
amit terveztek,
újraterveznek,
ne maradjanak le,
s múlatják azt is,
ami elveszi akkor,
tőlük az idejüket is.
Pedig önmagukhoz
képest, már régen,
észrevétlen,
révbe is értek.
S még szeretnék
fokozni a jót és a szépet.
Pedig vannak a generációs
jelek, amik megmagyarázzák,
kinek meddig van az addig,
s ha észreveszi időben,
hogy azt ne
fokozza
tovább,
hát vált.
Ha időben
nem veszi
észre,
attól
még
elindul
a folyamat,
végig is megy az,
ha nem válik szét,
hát szakad, reped,
telített az energia.
Pedig dönthetett
volna, ha meg lenne
még a saját elégedettségi
foka, biza azt el nem odázza.
S ha még,
fel
is
fogná,
hogy
ő is
csak
egy
ember.
Mielőtt
túlnőné
önmagát,
akkor még
időben
jelez.
Ott
belül
benne, a
kontrollja
féke időben,
hogy ne tovább.
Hát változtatni is
ideje lenne,
a válás az
nem jó ide,
de a leválás,
bizonyosan,
jót
tenne.
Egymást
segítve,
mert ha
nem
változik,
majd
már,
az új
helyzetekhez
se alkalmazkodik.
Kimaradt a lépésről
lépésre a fokozatosan.
Beleszorult hát a saját
önelégültségébe, azt a.
S majd felette ők döntik el
azt, amire nem számított,
akik mellett ő kitartott.
Ők is a saját érdekeiket,
kell, hogy nézzék, mert
megváltozott a helyzet.
Az meg neki rosszul esik,
lehet, hogy megkeseredik,
már tudja, miben ment túl.
Mindent még idejében,
mindenkinek
megvan
a maga
ideje,
a sikerre.
A helye a
az ő döntésének,
hogy méltósággal
tegye és ő lépje meg,
ne mások helyette,
amikor érett már rá.
Tanulni naponta tanulni,
azt amit nem
hozott
tehetségnek,
hogy le ne
maradjon most.
Ah, ha még azt is
felülbírálja,
beszorulhat
a sajátos
akaratába.
Attól még,
minden más,
megy tovább,
csak ő marad ott,
abban a helyzetben,
megrekesztve már
saját magát is.
Nem
lép
tovább,
mert azt
hiszi, hogy
ő irányít
és senki
más.
Pedig
azzal
már
fülön
is fogták.
Hisz nem
hall,
nem
lát,
nem
érez,
csak
arra
figyel,
hogy
ki
ne
lépjen,
abból,
ami
már
vele
együtt,
úgy is
elmozdult.
Csupán ő nem
vette,
azt sem
észre, a
felfokozott
túlzásba vitt
erőltetésben.
Hát, azzal,
hogy nem
döntött,
akkor időben
csak azért sem,
azzal adta át,
a döntést,
annak,
aki
érti,
azt is, hogy
ő nem értette
az már túlment,
kezelni nem tudja.
Ha ismernék
az emberek,
a generációs
jeleiket,
a saját
idejükben
könnyebben
döntenének.
Hiszen nem
elég az, hogy
önmaguknak,
sem a Népnek
se másoknak,
rosszat nem
akarnak, azt a.
Ha nincsenek
tisztában
vele, hogy
mit és
miért is
csinálnak.
Miért is várnak
az erősebb
impulzusokra,
annál mint,
amik most,
érzékelve
vannak.
Pedig
csak
annyi
van,
nincs
több.
Jól is
lehetne
azzal is
bánni amit
teremtettek,
hiszen ha
ők nem
figyelnek,
majd
mások
igen.
Mindenki
hozott,
valami
számára
is fontosat,
ha elvégezte
azt, hát váltson,
ő változzon,
hogy találjon
azon belül,
amiben
neki
lehet,
egy
új
teljesíthető lépést,
egy jól járható utat.
A sorsát megélve,
maradjon addig
benne, abban
amit még
át sem
érzett,
végig
sem
vitt még.
Ha azt hiszi
megtarthat
mindent
mindig,
azt a,
pedig
magától
válik már le,
őt óvná most is.
hiszen az telített
és fordul is már át.
S ő is túlment azon,
ami a legfontosabb
kellene, hogy legyen.
Mert utána a tükörbe
néha bele is kell nézzen,
azt láthassa amit azért
megérdemelhetne,
amit szeretne.
Akkor ott van az
ismétlés és megint,
hogy számol el vele,
önmaga és a szerettei
felé, ha a saját fontosságán
túlmenve, a legfontosabbat
veszítette el, nincs már a
szerető családja felé,
sem tisztelet,
se szeretet
benne.
Lehajtott
fejekkel
találkozik,
akik addig
méltatták,
már őt nem
is köszöntik.
Tisztelet, szeretet,
legyen ottan bőven,
hogy vihessen belőle
mindenki kimenőben.
Magyarországról,
Pakson a
Hergál Házból, Online.
Önismereti oktatás, ne
tévesszen meg a szövege,
emberséges jelnyelvnek
neveztem el, érthető
lesz az oktatáson.
Szeretettel, Julamami.