2020.02.11. https://julamami.com
Nem ártok, se bántok, magamra is jól vigyázok, nincsenek,
titkok, amik régen annak számítottak, mos már nem mind azok.
Felszínre került azokból, amikre már szüksége van az embereknek,
kihallani, átlátni, megérezni, ami gondot okozott, már a valóság lett.
Megismertem, nem most, régen, a jó reggelt hozta meg nekem.
Nagy volt a kíváncsiság benne, akkor, nagyon sokat tapasztalva
mit tudhatok, hetente 1 – 2 órát beszélgettünk át. Azt, amit
ő az elméletben nagyon tudott, raktuk össze azzal,
amit nekem, a sokféle tapasztalás naponta adott.
Megveregette a vállaimat, megdicsért, azt mondta,
köszöni azt, hogy nem álltam be, a nagyon nehézben se,
semmiféle erős hatások miatt sem a nemlétező sorokba.
Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom ahhoz, aki
éppen megtisztel az érkezésével, akkor, csak oda.
Mindenki hozott tehetséget valami széphez,
jóhoz, türelemmel megélni azt ami van.
S amikor abban a talpaidat a földön érzed,
meglátod a következő lehetőségedet, ah.
Ha még nem látod, attól az van, ha nem
hallod ki, attól az kihallik másoknak.
Ha nem érzed, nem megy át,
nem egy szinten
vagytok,
tanuljál
emberismeretet, hinnye.
Ismerem mint a tenyeremet.
Az intelligencia cseppjét
a születésekor kapja,
akinek az Isten
azt abban a családban,
pont neki szánta.
Hét generáción
belül látszik az,
szinte vannak
minden
családban.
Nem sürgettem,
nem kapkodtam,
tudtam, az élet arra való,
hogy megéljük amit nekünk szántál.
Hova és minek rohannák, akkor megélések
nélkül haladnák, elfogyna az ízes, tartalmas élet.
Nem látnék mást, csak a futást, a kapkodást, hamar
elfáradnék. S csak éppen a felszínt láthatnám és számomra
kiüresedne a már jól látható, tisztelettel, szeretetben élő Világ.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, akinek még sok lenne a szeretettel. Vagyok tisztelettel, aminek a rezgését, az alázat előtt rövid idővel ismertem fel, azonos szintűek, boldogulni tanítanak. Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v. Julamami védjegy.