Mihez képest…2020.04.23. https://julamami.com

Köszönöm, jó öreg bocsánat, hogy itt vagy megint és segítesz nekem abban, hogy ne történjen

semmi olyan, ami méltatlan, hogy

megtörténjen velem.

Az elmúlt tíz évem,

mint egy zord mese,

nem az igazam, a

tíz satnya  évünk.

Amikor megjött

az eszem

ahhoz,

hogy

csak

magamra

számíthatok.

Nem értendő félre,

a külső hatásokról szól,

ami rám aztán záporozott.

Ott kezdődött, amikor Fejér

megyében a feltört autóból

ellopták az igazolványaimat.

Nem akartam beülni abba

az étterembe vacsorázni,

mégis megtettem, nem

hiába éreztem. Feltörték

az autót, az összes iratomat, bevételem

elvitték, férfi ruhákat, a gyermekeinknek

szánt külföldi útról hozott sok csokoládét.

Zokogtam, annyira méltatlannak éreztem,

a nagy faluban oktattam, szolgáltattam,

sokat adtam, a lehetőség miatt mentem.

Valószínűleg annak következtében,

abból a megyéből jött valakit

szántak a szülőhelyemen,

szolgáltatni helyettem.

Ha nem sokadig

gyermek lennék,

nem biztos, hogy

itt maradok így is, hogy

mindenféle jól bevált trükkel,

szórakoztattak, hogy ne legyek nyugodt.

Olyan dolgok történtek velem,

ami arra utalt valakik tervezetten

a fejükbe vették, fölösleges vagyok itt.

Pénzügyi tanácsadónak mondta magát,

meg pszichológusnak, jósnőnek és még

rokkant  nyugdíjasnak is, meg valami

sárga lapját emlegette,  meg  az irodáit.

Azt mondta költözzek el, mert megjött.

Üzenet is jött, hogy ne menjek ki az utcára.

Komoly furcsaságok halmaza történt  meg,

körülöttem voltak, bent rekeszteni igyekeztek.

Kimentem az online világába, nem volt más

megoldásom, nem akartam megélni mindazt,

amit tisztelet helyett kénytelen voltam átélni.

Aki ezt kitalálta és levezényelte évekig tartott,

nem kispályás lehet, átrendezte vele az energia

szintjét, a vállalkozói  segítő szolgáltatásnak.

Nekem és a családomnak, nagyon komoly

hátrányokat okozott a bevételünkben.

Nem tudom milyen az eredője és

nem is akarok többet tudni

belőle. Mint amit aztán már a

másokon segítésem által

megéltem ugyanazt.

Arra a negatív hatású,

energiára voltak vevők,

sokan elhittek mindent,

másokról,  hogy kicsit a

hivatásomat

is gyakoroljam.

Tudtam mi történik

és nem tudtam a helyére

 tenni a miérteket akkor még.

Dícséretes profi munkát adtak a

 megrendelőjüknek, ah a tudatos ártás

sem maradt ki belőle, hinnye.

Prevenciós vagyok, nem úgy,

hogy azt mondták, ah, azzá

váltam, a hivatásom által.

Van belső kontrollja,

mindenkinek, ha nem

figyel a jelzésére, hinnye,

önmagát fékezi be általa.

Írom ezt most, amikor

már vannak  akiknek

mindent szabad.

Nem hagyhatom

ezt úgy, hogy ne

gondolkodjanak

rajta, akiknek  az

lenne a dolga.

Azt nem

feltételeztem,

ah, alaposan meg

lett tervezve mindaz.

Billegett minden, apró volt

a bevételünk, vegetálunk,

magunkhoz képest, nem

ezt a sorsot vittem addig.

Tudtam,  hogy a sok jót,

nem  kaphatom  vissza, az

 ígéretek meg azok maradnak,

hiszen közben nyugdíjas lettem.

Gyakorlom a hivatásomat naponta,

ugyan ennyi nehezített halmazok

után, ki hagyná abba, félúton,

nem  lettem sikeres, pedig

megcsináltam, kinél van a sikerem.

Talán most már tíz év  után rájöhetett,

mit tett azzal, hogy akkor is igaza legyen.

Mindenki így él vajon a születési helyén,

ha többet ad annál, mint akik nem szeretnének

adni egyáltalán a közösbe, azt nézik, hogy mi jár.

Megkapja a hasonló tíz éveket, hogy tudja hol van

szerintük a helye, mert szolgáltat és  nem szolga.

Mindenki  hoz a születésével  tehetséget, akik nem veszik a fáradtságot, hogy megtudják mi az ő sorsuk, generációs feladatuk, azt gondolják, hogy ha  másokat gátolnak abban amit az Isten adott,

az hitelesíti őket abban amiben erősen hisznek.

 

Nem tudom mi jár nekem, 53 ezer sincs, a már többszőr emelt nyugdíjam. Egyéni vállalkozóként gyakorlom most csak online a hivatásomat, nem kaptam könnyítést befizettem most is az adómat.

Kiállítottam a bizonylatot, a személyes postáról,

jövök azzal szolgáltatásként, ha megtisztel vele.

Ki és mit ért el azzal, hogy a saját szülőhelyemről, ha jót akartam magamnak, ah, nem költöztem el.

Viszont a magaménak is tudott városunkból ide

hozzám, nem tette be a lábát, tíz éve már, nem

tisztelt meg senki, vagy egy évben egy ember, a szolgáltatásomat igénybe venni. A  helyi adót

fizettem addig is, pedig egyetlen felkérést

nem kaptam a 26 év alatt, a  szülőhelyemről.

Néhány telefonhívás, ami emlékeztetett az

ellopott igazolványaimra, egyéni vállalkozó

voltam akkor és most megint az vagyok.

Nem volt mit tennem, átéltem, túléljük,

volt esemény közben bőven, nem tudom

ki helyett élem meg, ki kapta a jót helyettem.

S ha újra és megint megjön, amíg nem végzett, nem hagyja abba, valaki mondta, mert tudja.

A tudásomat nem tudják elvenni,

egyébként mindent megpróbáltak,

a helyi jó munkából a családomnak elvétve

jutott,  aztán egyáltalán nem kapott  semmit.

Tudom a pénz hatalom, minél több annál nagyobb.

Csupán annyit még, ah, ilyen minőségű tudásom nem lenne, ha mindezek nem történtek volna meg. Feltalálhattam, oktatom már tíz éve, azt ahogy én megéltem a sorsom  helyett. Túlélésnek mondtam  sok évig, elfogadóan élem az életemet.

Nem adhatom fel, végig viszem,  ahogy éppen hagyják, akik éppen hatalmaskodnak most.

Majd az is elmúlik és jönnek más hatalmaskodók.

Amit biztosan tudok, hat éve már annak, hogy tudás  nélkül nem boldogulhatnak  jól, hinnye. Mert most már az alkalmazkodni tudás benne van az életünkben. Hiányos mindenki,  aki nem pótolja be ami kimaradt, arra nem alapozhat  jövő képet se, nevetségessé válhat, a tájékozatlanságával.

Negatív reklámként írom ide, a részletekről nem,

tájékoztatnék, elég volt átélni tíz éven keresztül.

Ha valaki beéri azzal, hogy tenger a pénze, de ahhoz nincs elég esze, hogy azt, hogyan tudja

úgy rendezni energia  szinten, hogy az irigység

ne lepje  el véglegesen s ne épüljön le éppen attól.

Akkor nincs beérve, még nem lenne sorsszerű az számára, amit  lehet, hogy nagyon akar,  de  nem

tudná megoldani, a tudás hatalom, talán

 együtt mozgatva már megint jól működhetne.

Viszont ahhoz tanulni szükséges, mert nekem pénz mentesen,  nincs szükségem a pénzforgatás

jó trükkjeire. Mégis érdekel, mert készülök arra,  hogy amikor megunják, vagy elfogy  a motiváció,

talán a megérdemelt anyagi síkom is rendeződik.

Bocsánatot megint kérek,  volt már annyi minden,

amit se  nem terveztem, nem is illett a sorsomba…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Műhely,  a megelőzésért e.v. Skype Árpádné   Heringes, heringesarpadne@gmail.com, +36302470589, Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen, szeretettel.