Köszönöm, jó öreg bocsánat, hogy itt vagy megint és segítesz nekem abban, hogy ne történjen
semmi olyan, ami méltatlan, hogy
megtörténjen velem.
Az elmúlt tíz évem,
mint egy zord mese,
nem az igazam, a
tíz satnya évünk.
Amikor megjött
az eszem
ahhoz,
hogy
csak
magamra
számíthatok.
Nem értendő félre,
a külső hatásokról szól,
ami rám aztán záporozott.
Ott kezdődött, amikor Fejér
megyében a feltört autóból
ellopták az igazolványaimat.
Nem akartam beülni abba
az étterembe vacsorázni,
mégis megtettem, nem
hiába éreztem. Feltörték
az autót, az összes iratomat, bevételem
elvitték, férfi ruhákat, a gyermekeinknek
szánt külföldi útról hozott sok csokoládét.
Zokogtam, annyira méltatlannak éreztem,
a nagy faluban oktattam, szolgáltattam,
sokat adtam, a lehetőség miatt mentem.
Valószínűleg annak következtében,
abból a megyéből jött valakit
szántak a szülőhelyemen,
szolgáltatni helyettem.
Ha nem sokadig
gyermek lennék,
nem biztos, hogy
itt maradok így is, hogy
mindenféle jól bevált trükkel,
szórakoztattak, hogy ne legyek nyugodt.
Olyan dolgok történtek velem,
ami arra utalt valakik tervezetten
a fejükbe vették, fölösleges vagyok itt.
Pénzügyi tanácsadónak mondta magát,
meg pszichológusnak, jósnőnek és még
rokkant nyugdíjasnak is, meg valami
sárga lapját emlegette, meg az irodáit.
Azt mondta költözzek el, mert megjött.
Üzenet is jött, hogy ne menjek ki az utcára.
Komoly furcsaságok halmaza történt meg,
körülöttem voltak, bent rekeszteni igyekeztek.
Kimentem az online világába, nem volt más
megoldásom, nem akartam megélni mindazt,
amit tisztelet helyett kénytelen voltam átélni.
Aki ezt kitalálta és levezényelte évekig tartott,
nem kispályás lehet, átrendezte vele az energia
szintjét, a vállalkozói segítő szolgáltatásnak.
Nekem és a családomnak, nagyon komoly
hátrányokat okozott a bevételünkben.
Nem tudom milyen az eredője és
nem is akarok többet tudni
belőle. Mint amit aztán már a
másokon segítésem által
megéltem ugyanazt.
Arra a negatív hatású,
energiára voltak vevők,
sokan elhittek mindent,
másokról, hogy kicsit a
hivatásomat
is gyakoroljam.
Tudtam mi történik
és nem tudtam a helyére
tenni a miérteket akkor még.
Dícséretes profi munkát adtak a
megrendelőjüknek, ah a tudatos ártás
sem maradt ki belőle, hinnye.
Prevenciós vagyok, nem úgy,
hogy azt mondták, ah, azzá
váltam, a hivatásom által.
Van belső kontrollja,
mindenkinek, ha nem
figyel a jelzésére, hinnye,
önmagát fékezi be általa.
Írom ezt most, amikor
már vannak akiknek
mindent szabad.
Nem hagyhatom
ezt úgy, hogy ne
gondolkodjanak
rajta, akiknek az
lenne a dolga.
Azt nem
feltételeztem,
ah, alaposan meg
lett tervezve mindaz.
Billegett minden, apró volt
a bevételünk, vegetálunk,
magunkhoz képest, nem
ezt a sorsot vittem addig.
Tudtam, hogy a sok jót,
nem kaphatom vissza, az
ígéretek meg azok maradnak,
hiszen közben nyugdíjas lettem.
Gyakorlom a hivatásomat naponta,
ugyan ennyi nehezített halmazok
után, ki hagyná abba, félúton,
nem lettem sikeres, pedig
megcsináltam, kinél van a sikerem.
Talán most már tíz év után rájöhetett,
mit tett azzal, hogy akkor is igaza legyen.
Mindenki így él vajon a születési helyén,
ha többet ad annál, mint akik nem szeretnének
adni egyáltalán a közösbe, azt nézik, hogy mi jár.
Megkapja a hasonló tíz éveket, hogy tudja hol van
szerintük a helye, mert szolgáltat és nem szolga.
Mindenki hoz a születésével tehetséget, akik nem veszik a fáradtságot, hogy megtudják mi az ő sorsuk, generációs feladatuk, azt gondolják, hogy ha másokat gátolnak abban amit az Isten adott,
az hitelesíti őket abban amiben erősen hisznek.
Nem tudom mi jár nekem, 53 ezer sincs, a már többszőr emelt nyugdíjam. Egyéni vállalkozóként gyakorlom most csak online a hivatásomat, nem kaptam könnyítést befizettem most is az adómat.
Kiállítottam a bizonylatot, a személyes postáról,
jövök azzal szolgáltatásként, ha megtisztel vele.
Ki és mit ért el azzal, hogy a saját szülőhelyemről, ha jót akartam magamnak, ah, nem költöztem el.
Viszont a magaménak is tudott városunkból ide
hozzám, nem tette be a lábát, tíz éve már, nem
tisztelt meg senki, vagy egy évben egy ember, a szolgáltatásomat igénybe venni. A helyi adót
fizettem addig is, pedig egyetlen felkérést
nem kaptam a 26 év alatt, a szülőhelyemről.
Néhány telefonhívás, ami emlékeztetett az
ellopott igazolványaimra, egyéni vállalkozó
voltam akkor és most megint az vagyok.
Nem volt mit tennem, átéltem, túléljük,
volt esemény közben bőven, nem tudom
ki helyett élem meg, ki kapta a jót helyettem.
S ha újra és megint megjön, amíg nem végzett, nem hagyja abba, valaki mondta, mert tudja.
A tudásomat nem tudják elvenni,
egyébként mindent megpróbáltak,
a helyi jó munkából a családomnak elvétve
jutott, aztán egyáltalán nem kapott semmit.
Tudom a pénz hatalom, minél több annál nagyobb.
Csupán annyit még, ah, ilyen minőségű tudásom nem lenne, ha mindezek nem történtek volna meg. Feltalálhattam, oktatom már tíz éve, azt ahogy én megéltem a sorsom helyett. Túlélésnek mondtam sok évig, elfogadóan élem az életemet.
Nem adhatom fel, végig viszem, ahogy éppen hagyják, akik éppen hatalmaskodnak most.
Majd az is elmúlik és jönnek más hatalmaskodók.
Amit biztosan tudok, hat éve már annak, hogy tudás nélkül nem boldogulhatnak jól, hinnye. Mert most már az alkalmazkodni tudás benne van az életünkben. Hiányos mindenki, aki nem pótolja be ami kimaradt, arra nem alapozhat jövő képet se, nevetségessé válhat, a tájékozatlanságával.
Negatív reklámként írom ide, a részletekről nem,
tájékoztatnék, elég volt átélni tíz éven keresztül.
Ha valaki beéri azzal, hogy tenger a pénze, de ahhoz nincs elég esze, hogy azt, hogyan tudja
úgy rendezni energia szinten, hogy az irigység
ne lepje el véglegesen s ne épüljön le éppen attól.
Akkor nincs beérve, még nem lenne sorsszerű az számára, amit lehet, hogy nagyon akar, de nem
tudná megoldani, a tudás hatalom, talán
együtt mozgatva már megint jól működhetne.
Viszont ahhoz tanulni szükséges, mert nekem pénz mentesen, nincs szükségem a pénzforgatás
jó trükkjeire. Mégis érdekel, mert készülök arra, hogy amikor megunják, vagy elfogy a motiváció,
talán a megérdemelt anyagi síkom is rendeződik.
Bocsánatot megint kérek, volt már annyi minden,
amit se nem terveztem, nem is illett a sorsomba…