Azt is tudom
már, mit jelent
Julamamiként,
a Hazaszeretet.
22. éve, hogy
különböző
kultúráju
sokféle
ember,
tisztelt
már meg a
tanácsaimért.
Addig ne válj el,
arra kérlek téged,
amíg nem tettél meg
mindent a maradásért,
se a mások hatásai miatt,
ne add fel, tán változz meg,
a Hazádat végleg ne hagyd el.
Azt gondolják néhányan, hogy
ha valami nem ugyanúgy van,
mint ahogy ők szeretnék,
akkor bizony,
nem
is
lehet
másképp.
Miközben,
azt sem tudják,
hogy ki mit hozott,
mint a saját sorsát,
na és generációs
feladatának.
Azért, hogy
letörlessze,
azt, amit az
elődei nem
tettek meg.
Változzon ő is
jóvá, ha lehet,
ha arra képes,
ne kövesse,
ugyanazt,
a semmit.
Ilyenkor azt
mondják,
hogy
olyan
mint
a
nagy,
déd,
ük,
mert,
hát ők
olyanok.
Igen gyorsan
rájuk kerülnek
a beszorító
sablonok.
Ugyanígy,
egyes
iskolákban,
ha egy ideig
nem úgy
teljesít,
nem
nézik
meg,
hogy
mi
lenne
az,
amiben
ő is jó
lehetne,
inkább
megnézik,
hogy miből
eredhet az
amiért nem
az elvárásuk
szerint teljesít.
Sikerélmények
nélkül meg is
halhat az
a lélek, ha
csak kétféle
sablont adnak
nekik mind, mint az
elvárt teljesítést.
Elavultak már a
nem is itt
tapasztalt
sablonok.
Nem tudnak,
igazodni,
a nagyon
sok mindent érző,
hozottan is rálátó,
kihalló, intelligens
gyermekekhez.
Magyaros agyalós
az amit itt oktatok,
ide hozták a tudást,
ide jönnek hála Isten,
a magas szintjükön élő,
hivatásukat úgy gyakorló
intelligens emberiesek.
Kevesen tudják azt is még,
hogy bizony ők is azok, csak
a túl erősen hatásosak által,
kerülnek ők, a szintjük alá.
Tapasztalva tanulom az
emberieseket nap
mint nap, s így
naprakészen
is oktathatom.
Fordítva vannak,
az elvárásosak,
nekik kellene,
ha tetszik,
ha nem,
igazodni,
ahhoz amit
felvállaltak.
Miközben ők,
elvárnak, az
elvásásukkal,
a magaszintű
gyermekekből
a legjobbjuk,
a hozottjuk
kinevelődik.
Az amit aztán
tölcsérrel oda
visszatölteni
nem lehet.
Nem igazán
pozitívak,
azok az
energiák,
amiben
el lesz
döntve,
hogy
ki ő,
mit hozott,
hova és miért
született oda.
Generációs
feladatok,
az meg
végképp
nem is
merül
fel
senkiben.
Itt születtem,
itt neveltem
magamat,
innen
jöttem-
mentem,
szorgosan,
hogy azt
tanuljam meg,
amit szeretnék.
Itt teljesedett ki
bennem az amit,
az engemet is
megtisztelők,
a hozzám ide
érkezők által,
tanácsot adva,
tapasztaltam.
Hiszen itt,
rendeződtek, a
hozott, adok – kapok,
által a szintkülönbségek.
Megkapták és kaptam én is,
tőlük tiszteletet, szeretetet.
Egyszer, egy „nagyember”,
azt kérdezte tőlem, hogy
itt mindenki ilyen kicsi
lesz, az ő leolvasása
közben.
Igen,
csak
úgy
tud
átmenni
a tiszta szó, ha
a szint hasonló.
Itt találtam meg,
itt a mindenhonnan
érkezők által kaptam,
azt a tapasztalt tudást,
amit a Különös oktatás,
nevelés által adnék már
tovább, hogy nekik is
legyen rálátásuk,
széles látásuk,
önmagukra,
a környezetre,
a körülöttük zajló,
szépnek is láthatóra.
Most kedvezményes.
A szintjére
kerülhetne,
ha megtanulja,
hol van a sajátja.
A saját szintjén élve,
másképp is rálát a Világra.
Az élet szép, ha hallod már
a lelkedben is a csendzenéd,
kívánok hozzá, jó szerencsét.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból.
Szeretettel: Julamami