Ide születtünk, itt érintette a ( mezítlábunk) az anyaföldünket és tettük meg az első lépéseinket. S nevelődtünk, vagy neveltük magunkat, iskoláztattak, vagy nemcsak a hétköznapokkal iskoláztattuk magunkat. Ki mikor, miben megtaláltuk a hivatásunkat. S vagyunk itt élünk, akik feltaláltunk valami nagyon fontosat. Nem hagyhatjuk el a szeretett Hazánkat, mert a lehetőségeinkre vártunk és nagyon, (túl) sokat. Nem akartuk elhinni, hogy a saját Hazánkban nem kapunk lehetőségeket ahhoz, hogy bemutathatnánk, hogy mit találtunk fel. Hát kivárjuk és csupán annyit várunk vissza, mint amit a Hazánkhoz hozzáadtunk, jóval és széppel. Hiszen mindenkit egyformán szeret az Isten, egyenként teremtett bennünket, remény van arra, hogy jókedvében. Ha ezt végiggondolod (döntőember), talán nem érezzük majd, az életkorunk szerint, már behatároltnak, letudottnak, magunkat. A sorsunk szerint, sok év telt el, a semmire várva, mivel mi ilyet nem tettünk és tennénk másokkal, nem akartuk elhinni, hogy ez a saját Hazánkban megtörténhetett velünk. Így hát, még révbe nem értünk, várjuk a lehetőségünket, hogy sorstalanná ne váljunk. Ne reménykedjen senki sem, helyes, jó döntésre képtelen, nem adjuk fel. A jól megérdemelt siker nélkül, helyett, amiért nagyon megdolgoztunk, általa, sokat tettünk bele a Hazánkba, nem megyünk el, megvárjuk. Hátha akad egy (döntőember), aki helyesen látja majd, mindazt, ami most nem működik helyesen. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó., Műhely, a megelőzésért., prevenciósként. Az online önismereti oktatásom által, felnevelődhet aki úgy döntött, a saját sorsához. Julamami védjegyesen.

 

Amikor becsaphattál sokakat, mert nem is

gondolhatták volna, tán készültél rá, tudatosan.

Majd megtudod, szembenézhetsz magaddal,

akkor majd, ha a tükreidet idejében kapod.

Ha mégsem időben észlelnéd, sajnálom,

megelőzésben érted tenni, nem tudok.

A múlt elmúlt, ha nem vagy otthon te

a jelenben, mindenről ami számodra

fontos lenne lemaradsz, fel se fogod.

A régi jól beváltat keresed, nincsen.

Az oktatás, nevelés címszó alatt,

ha nem is hétköznapi az, amit

írtam, hát nem is azt kapod,

ha jelentkezel az oktatásra.

Most még nem szeretnéd,

azután meg már

későn lenne.

Mindennek

megvan a

maga ideje.

Nem hozzád

igazodik, mert

neked kellene azt.

Észre venned azt is,

nem mindig lehet

igazad sem neked.

A mások igazát, tán

tiszteletben is lehetne

tartani, hogy a sajátodat

ki tudjad időben fejteni.

Miért nem tud valakinek

az egyénisége kialakulni,

ha időben nem hagyják.

Az adott helyzetekben

úgy, nem tapasztalhat,

megóvták, megvédték.

Vagy erővel belevitték,

szintje alá beterelték.

Nem erősödött fel, így ő,

 a hozott feladatához se,

idő hiányában, inkább

kiszolgálták, ő hagyta.

Az ami a lelkesedését

egészségesen hagyja,

az lenne a saját határa.

Ha nem vették észre azt,

 fontosságra hivatkozva.

Mindig van lehetősége

a  maradandót nézni.

Innen, visszanézve

és már naponta azt is

tapasztalva, most így

elmondhatom, tudom.

Igyekszem továbbadni

 oda, ahol a vevő erre.

A tanulása nélkül nincs

meg, a pillanat érzése.

Megtapasztalhattam,

az átfordulásnak volt

ott, egy erős érzés.

Ha nem készítettem

volna oda a vásznat,

na meg a festékeket.

Nem lenne most az

sem tán megörökítve.

Így meg ott van, már

a vásznon, ha az aki

ért hozzá, meglátja,

pontosan tudja mi az.

Amit ott megfestettem.

Nekem nincs vagyonom, se

semmi olyanom, ami másoknak,

a legtermészetesebb, nekem nincs.

Nem azon igyekeztem, hogy az legyen,

megbékéltem, nincs üzleti érzékem, ah.

A tapasztalt tudásom az én vagyonom,

  feltalálhattam, lerajzoltam és oktatom.

Ha észre vennék az emberek, nekik

is két oldaluk van, megtanulnák,

azt amit nem hoztak, tudhatnák.

Úgy éltem, ahogy fel tudtam fogni,

az életemet, s nem a mások szerinti

sablonban. Se együtt nem haladhattam hát,

azzal ami magamhoz képest hagyott volna élni.

Életem során nem találtam meg, pedig kerestem,

a saját magam sikere szerinti, jó életminőségem.

De haladhattam abban, amit lelkesen, szívesen,

megéreztem, kihallottam, átláttam épp akkor.

Nem védhetett, egyedül szenvedtem meg.

Azokban is, amikkel mások, nem biztos,

hogy találkoztak még, életük sorában.

Ha nem az elfogadást, tanulták meg,

először, mielőtt még bennük bármi,

kérdés kialakulhatott volna akkor.

Mondjad, kitől várhatnád el azt,

hogy legyen tisztában vele, ami

benne nincsen, mert sohasem

találkozhatott azzal életében.

Vannak határok, van az Isten.

Mindannyian másban hozzuk

a tehetségünket, szorgalmasan

szükséges lenne megtanulnunk.

Azokat, amiket nem tapasztaltunk,

mert nem volt benne ott ahol éltünk.

Szeret az Isten, azt szoktam mondani,

ha megértek valamit, amit addig nem.

Körbeérésnek is nevezem, hiszen attól

kezdve, ha az nem épülhet be időben,

oda ahol éppen tart az aki érintettje,

hiányában már a szintje alá is került.

Mások veszik át az életének azon

élményeknek számító eseményeit.

Amit ők már értenek, de nem segítik,

inkább kihasználják, az ő tehetségét.

Ezért a most pillanata nagyon fontos,

minden helyzetben van olyan pillanat.

Amikor a belső tartása megerősödhet,

pont azáltal, hogy a lelke, a gondolkodó

agya és a szíve, egy életritmusban lehet.

Teljes érzésnek neveztem el, azt megelőzi a

 telített érzése, körbeérése, időben jót tesz.

A boldogulás érzése szabadul fel ott akkor.

Sok ilyet lenne szükséges megélni ahhoz,

hogy boldognak érezhesd te is magadat.

Ha kimaradsz belőle, mert fel sem fogtad,

miről szól az élet, megélik általad helyetted.

24. éve annak, hogy tapasztalhatom mindezt.

A hivatásomnak adta a teremtő, hát gyakorlom,

nem vágytam másra, mint csak az adni tudásra.

Nem lehet unalmassá válnia, hiszen mindig van,

valami új amit felfedezek általa, boldogulok benne.

Volt, hogy kimondtam a boldogság szót, na akkor

aztán megkaptam a magamét, hát megtartom én

magamban, s átadom az oktatás, s nevelés által.

Megértsék, nekik is van fejlődési lehetőségük,

akkor éppen abban, s amiben most érintettek.

Nagyon halkan mondom, alázatnak hívom.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.,

tükrözi és a helyére teszi mindenkinél, pont azt,

amitől helyrehozás nélkül, szenvedne ő tovább.

Nézz magad köré, látod milyen az, pont olyan-e,

mint amit teremtettél, vagy mások teremtették

meg neked, hiszen nem fejlődtél tovább időben.

Hagytad, kiemeltek ah, önmagadnál magasabbra,

már láthatóak és erősödnek fel, a te hiányosságaid.

A saját szintjükön lévők, nem ártanának másoknak.

 S abból indulnak ki, kerülhetnek bizony, a szintjük alá,

 alacsony szinteket beengedve, megalázó helyzetekbe.

Van amit tudásként hoztunk, van amit megtanulunk,

mindenki tanulhatna másoktól, én már tudom,

időben tanultam meg én, lett, van, alázatom.