Elmondani nehezebb, lerajzolni könnyebb volt,

azon a napon, amikor papírra vetettem,

nem csináltam mást, csak rajzoltam.

Reggeltől estig kifogyott azzal,

ami akkorra, már,

összegződött

bennem.

Amikor

kirajzoltam,

elégedettséget

éreztem.

A megcsináltam

érzését már ismertem,

hát, az állapotát, átélem.

Azután ment minden tovább,

a hétköznapok, apróbb sikereivel.

Hiszen már tudtam, mit jelent, a sikernek

érzése, hosszú évek óta, ott éltem benne.

Akkor is, ha mások úgy ítélték meg, ahogy

szerintük, a siker, egyértelmű lett, a túlzó pénzzel.

Nekem az nem lett, de megoldottam, volt annyi, amivel

átvihettem, a nehéz időszakokat, addigra, már, csak azok voltak.

A külsőség nem érdekelt, belül éltem meg, nem tudtam volna átvinni,

ha, nem ismerem fel, a saját és a generációs jeleimet, feladataimat.

A mondjuk nagyanyám, nagyon sokszor korholt, a „mezítláb” miatt.

Azt mondta paraszt vagyok, ha mezítlábasan járkálok, a belsőm,

mosolygott. Nagyon szerettem, amikor, a lábam érintette, az

szülőföldünket, csak akkor, azt még nem tudtam, miért.

A sok ember, akik megtiszteltek, elhozták ide a,

világukból, az éppen aktuálisat. Megismertem

általuk, a különbözőségüket, mindegyikük,

úgy rezgett, mint a saját anyaföldje.

A szíves, lelkes, gondolkodó

világunkat, maga az Isten

teremtette, hinnye.

Megmaradni,

olyannak,

miközben,

fejlődik

minden.

Azt átélni,

egyszerű, a

nagyszerűben is

 lehet, ha felismered.

Adni születtünk, mind.

Persze, csak a sajátom ez,

mint tapasztalatom, hát én,

ezt tudom, ez a többletem.

Ezzel megvenni azokat, amit

pénzben mérnek, nem tudom.

Hát elfogadom, van alázatom.

A tapasztalva, adok – kapok,

gyakorlom, az egyensúlyom.

Külső – belső, múltmerengő,

erős „kerengető”, hinnye.

Tanulj, hogy fejlődjél,

ne ígérjél, teljesítsél,

hogy életszerű mintát,

láthassunk, „megélnénk”.

Magunkhoz, a teljesítésünkhöz,

a saját sorsunkat, a generációs jeleink

általi, generációs feladatainkat, hinnye.

Ha még nem érted mindezeket, viszont,

már a jólétben leledzel, hogyan vezetsz.

Mi alapján, ha nincs „emberismereted”.

Nem tudhatod, kinek mi hiányzik épp,

ahhoz, hogy boldogulni tudjon, „most” is.

Általános műveltséget növelő, „Tenyérolvasó”,

ezt a címet kapta, az általam megrajzoltam, mint,

oktatási forma, amit fel és kitaláltam. Azoknak,

a tapasztalataimnak, a következménye, amikkel,

találkozhattam, mert megtiszteltek, a 25. év alatt.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok,

se veled, sem érted, oktatnám, hiszen működik, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami