Észre sem veszed, ha közben, megváltozna

körülötted, az, amiből más szerint, indultál.

Ne mások után menjél, cselekedjél,

magad szerint, kontrolláljad.

Vannak akik csak beszélnek,

meg sem hallják a másikat.

Természetesnek veszik,

hogy végig tudják,

vinni, a terveiket.

Kérdezzél, jelezzél,

kommunikáljál,

ne csak némileg

legyél,

biztos abban,

mi van körülötted, ah.

Ember tervez isten végez,

hallottad már biztosan.

Akik ültek velem

mostanában

szemben,

észlelték.

Gurulnak az

eszközök, az a

kevés, amire

szükség van.

Érzékeltetni

szeretném,

kontrollálni

szükséges,

minden

mozgásban

van.

Nem biztos,

hogy úgy, ahogy

gondolja, hiszen,

mások is mozgásban

vannak. S, ha nem egy

szinten „életrezegnek”,

bizony, nem értik egymást.

Nagy szükség lenne, a fordítókra,

hogy ne menjen át, senki, ordításba.

 Becsomagolva is lehet az, amit mondasz,

kicsomagolja, amikor szükséges, de hiteles.

Mert a saját rezgése, s megy vissza a történet.

Fontos lenne, megtanulni, kihallani, megérezni,

átlátva, gondolkodva, kommunikálni. Oktatom, nevelek

is a segítségével, annak, amit, meg és feltaláltam, lerajzoltam.

Az idő megy, a megbecsülés marad, a tisztesség, fontos, állandó is.

A tudás vonzó, haladó, fejlődő, nem megrekesztő, egymásért van, ad.

Nem teátrális, nem látványos, hatásos, az, amikor azt is hallod. Amit,

nem gondoltál volna, hogy valamikor is rendbe teszed. Viszont, ha

hallottad, máris szembesültél azzal, hogy jelen van az életedben.

Amikor már, nem tetszik az, amit, a tükörben látsz, változzál,

tervezzél. Amikor, magad szerint teljesítesz, szebbet látsz,

hiszen, a belső kontrollod jelzi, nem tudsz mellé menni.