Ah, el ne felejtsem, gyere velem jó öreg bocsánatot kérek, bocsánat

mindazokért, akik még nem tudnak, odáig el nem jutottak.

Ha mindent beleteszel, hogy legyőzzed azt,

aki intelligensnek született, jól gondoljad át.

Köszönd meg ha jelzik, érezhető az,  hinnye, le

ne toroljad a jelzését, inkább vedd komolyan.

Kommunikálj, kommunikálj, jól kommunikálj.

Akik maradhatnak szerinted, pont olyanok mint

 amit nem tisztelsz, se nem szeretsz magadban.

Ezért körbefogod velük magadat, gyakorlod

az üresedést, a semmitmondót, jó lesz tán az.

Tanuljad amit nem tudsz, nem szégyen ám az,

ha felismered magadban a tehetségedet és

 gyakorlod az egyszerűben a nagyszerűségedet.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az éppen

engemet megtisztelő érkezőhöz és akkor csak oda.

Julamami Magyarosan Agyalósa, felébreszt,

saját szintedre segít, a generációsan átlátod.

Hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel, az

 Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó,

mint, Julamami Magyarosan Agyalósa

oktatásán, a nevelés során, igen gyakran hangzik el.

Szívesen, lelkesen, gondolkodóknak, intelligenseknek.

A sajátja, a születésükkel többletként hozzák ők, ebből

is ered, az ő belső kontrolljukat igazoló, méltóságuk.

Generációkon keresztül, elvégezték a feladataikat,

vagy, volt aki időben ébredt rá, mi lenne a dolga.

Mi az élet neked, mi neki, nekem, másoknak.

Egy sablonban nem férünk el jól, mi mind,

fontos, hogy szabadnak érezzed magad.

Adja a lelked, szíved, gondolkodó agyad,

 tud teljesíteni, aki összefüggésében látja.

Valóban érdemes, ha más a nézeted neked,

feladni barátságokat, haragot generálni, ah.

Nem egyszerre születtünk, nem egyformán

gondolkodunk, más ételeket szeretünk enni.

Azért tiszteljük, szeretjük, becsüljük egymást,

mert van hasonló és tejesen más életformánk.

Se nem, parancsszóra tanulunk, sem arra az

illatú ételre, jelez a gyomrunk, gondolkodj.

Az amiben élhetsz, már benne, csak úgy,

naponta, azt gyakorolva, a sorsod-e.

Vagy gondolkodsz-e már azon,

miért születtél pont oda.

Mit lett volna ott

fontos, meglátni,

kihallani, azt megérezni.

Elszárad az uborka szára,

hiába kúsztál fel rája.

A saját határodat

elérted, túl mentél-e,

vagy felismerted-e azt.

Alázatot gyakorolsz, a

 sorsodnak köszönöd.

Vagy alázod, majd

azt is megbánod.

Megmutatja az,

ahogy bánsz te

az emberekkel.

Milyen látszatot

teremtetsz te ott, ah,

magadat járatod le vele.

Holnap veled ugyanaz.

A hozzá nem értők

után mégy és nem

gondolkodva élsz.

Ahhoz, hogy ott azt

élhesd, továbbra is te, a

 hamisat nem veszed észre.

Érzed, nem vagy jól ott abban,

 azt pulzálja neked, a te lelked.

Figyelmeztetne tégedet arra,

a gondolkodókra figyelve éljél.

Hiába mégy oda, ahol nincsen,

ott kérjél, ahova a bizalmadat

tetted, elhitette veled, érted is.

Mindenkinek illik szembesülni

azzal, teljesítve szép az ígérete.

Attól lesz meg, az ő hitelessége,

meglátszik, ő a hivatását végzi-e.

Emberismeret nélkül nem megy.

Ha nem jó ott neked, ne legyen az

minta, a saját életviteledben se, ne.

Nem ismerték még fel csak kevesek,

a lelkes, szíves, gondolkodó énjüket.

Ha fel is ismerték, nem élnek azzal úgy,

mintha értük szólna, inkább csak meg,

meg kóstolgatva, vajon milyen érzés.

Az amikor a saját belső jelzéseidre

odafigyelve éled, azt amit éppen,

lehet, s nem szomorkodsz tőle.

Az emberek kiteljesedni

születtek, magukért és

generációsan fontos.

Amikor megreked

benned egy érzés,

megbántottság.

Vagy úgy érzed,

méltatlan,

 hozzád.

Akkor

talán

nem

érintett

meg még,

a lehetetlen.

Amit nem te

generáltál és

mégis a magadé

lett, elfogadtad.

Nem takarítottad

ki a naponta ott lévő,

rád rakottakat, hinnye.

Akkor, ugyan, hogyan van

a győzelem érzése, ha azt aki

többet adhatna, mert hivatása.

Győzettetik le, jól kitervelten,

az addig bevált módszerekkel.

Miért nincs kimondva, hogy ez,

csak néhányuknak harcos játéka.

Az idejük, kellemesebbé tételére,

s mindenki kiszolgálja az igényüket.

Miért nincs meg némileg a választásnak

a lehetősége, hogy a kisemberek  érezzék,

talán most az egyszer ez, értük is szólhatna.

Ha nagyok közé születtél akkor megértem,

ott a hétköznapi elvárás, a gyakorlati élet ez.

Viszont, ha megtetted az utat oda ahol vagy,

tényleg nem jut eszedbe, egyszer sem, hogy

valójában, már elérted azt, amit a sors adott.

Gyakoroljad a hivatásod, mert az lenne már

a következő fázisod, ami a sorsodban benne.

Nem életkor függvénye, a sorsában azt hozta.

Adni születtünk mindannyian, ki egész életében,

ki meg addig, amíg a többiek megengedik neki azt.

Nehogy túl erős tükröt tartson, az életvitelével, nap

mint nap, hiszen még ők is, rájönnének, az emberies

szintjükért, még nem tettek semmit, így lemaradtak.

Hát igyekeznek, összekeverni mindent, mindennel,

ki ne látsszon, elfedni akarják, amit nem tettek meg

azért amit felvállaltak, csak önmagukért tettek még.

Átlátni, kihallani, megérezni, gondolkodva dönteni,

az emberies, mert így születtünk meg mindannyian.

Bármikor megérinthet az érzés, hogy jól érezhetnéd,

magadat attól is, ha nemcsak magadért teszel, hinnye.

Mindenki tanulhat és mindenkitől, ki ebben, ki másban

hozta, a többletét, eljuthat odáig, alázatban élni szép.

Ismerd meg a saját és generációs határaidat, ha azt

veszed észre kibillentél volna, a saját ritmusodból.

Még nem lehet késő, bizonyos szempontból van,

megelőzési lehetőség, adják azt, a helyzetek.

Segíts magadon, az Isten is megsegít téged.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami