Felfogtad-e… 2018.05.19. julamami.com szeretetbenelni.hu webtenyer.eu …

 

Megszülettünk, kit vártak, kit meg nem.

Az kihatással van, a továbbiakra, azt a,

minden olyan helyzetekben, ahol újra

megismétlődhetnek azok a rezgések.

Amikor, még nem biztos,  hogy meg is

 magyarázódnak, akkor, a miértek.

Van az Isten, ki hiszi, ki még nem,

majd megtörténik, az is idejében.

Ne erőltesd, úgy sem hiszik azt el,

megvannak a jelei ha szajkózza csak.

A belső átlátás, kihallás, megérzés,

 maga a harmónia, az alkalmazkodás.

A természeteshez igazodva és azon

belül maradva, ott a kisugárzásban.

A tudás, ugyanúgy kirezeg, hinnye.

Az Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó”,, remekül a helyére

teszi az érintettekben, a sorsukat.

Megmagyarázódnak a generációs

jelek, feladatok, hozadékok, mind.

Ki mikor jut el oda, neki szükséges

alkalmazkodnia, ott ahol,

nem ismerik,

annak a

fontosságát,

fel sem fogják.

Önismeret nélkül,

a sorsnak tartást adó,

méltóságot megtartó ereje

nélkül, aztán, ugyan, hogyan.

Az Istenhez közeli rezgésben,

amikor elérte, ah, nem romlott el.

Nem megértett, ha túl nagyok a

rezgéskülönbségek ott, hinnye.

Nem megy át a mondanivaló, ah.

Elvárják, a gyermekektől, csak

ők legyenek toleránsak, hinnye.

Ha jól figyelnek, ismételhető, a

még el nem felejtett, emberies.

Meglehetne tanulni a “hogyant”,

vagy a múltba révedni serényen.

Lehet beállni a nemlétező sorba,

na meg azt mondani, ami sosem

volt és valószínűleg nem is lesz.

Érte tenni, nem, csak élvezni a

 megteremtetteteket, azt igen.

Ha minden úgy lenne, ahogy

azt mutatják, csoportokban

születtünk volna meg, nahát.

Vannak akik fel is adják, mert

nem szeretnének leépülni,

a Hazájukat elhagyják, ah.

Remélhetőleg nem végleg.

Magukból indulnak ki, azt

gondolják, mindenki tudja,

legalább ne ártsál, hinnye.

Összefüggésében is látják,

már sokan, nem mindenki.

Nem fontos, hogy mit adott

bele az egyes ember. Hát, ha

látnák is kívülről önmagukat,

elszomorodnának, mire fel,

ennyire elrugaszkodottak.

Látszik már ami látható,

a tekinteteken átható.

A fokozatosság hiánya.

Mindent megmagyarázó,

nem látszatos, valóságos.

Milyen jó is lenne, ha, a jók, a

 szépek, az okosak, a tanultak,

az intelligensek mellett. Azok is

elférhetnének, akik elérték azt, a

 saját szorgalmukkal. Rálátásukkal,

amit a többiek észre sem vettek, ah.

Ki is kínlódták a saját kútfőjükből, a

következő lépésüket, minden apró

részlet bennük van, mint tudásuk.

Ah, tehetségként nem azt hozták,

később élik meg, megérdemelten.

Nincsenek hiányosságaik se oda,

sem amoda, átlátva, kihallva és

megérezve, haladtak előre.

Sokan vannak még erős

tagadásban, nincs két

oldalunk, sem jobb,

sem bal oldalunk.

Ha jók  leszünk,

akkor egyben,

ha nem, hát

majd jól ki

lesz találva.

Mi is legyen

velünk most,

sorstalannak

lenni, hinnye.

Átéltünk már

sokfélét és

sokszor.

Függő a

viszony,

mi mindig

alkalmazkodunk.

Persze nekünk az,

nem gond, hiszen,

a születésünkkel

azt is hoztuk, ah.

Nem mindegy, mi

módon nyugtázzuk,

megcsináltuk, vagy

 végig vegetáltunk.

Emberismeret és

tisztelet is legyen

ottan bőven, hogy

vihessenek belőle,

onnan, elmenőben.

Jó szerencsét, minden

jóakaratú embernek, ah.

Magyarországról, Pakson,

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami