Nem a te hibád, amikor nem megy át,
nem, egy, rezgésszinten, vagytok.
Tanulj meg, úgy kommunikálni,
hogy az, át tudjon menni, hinnye.
Amikor ráébredsz a valóságra,
ne uralhasson el, a bánat.
Úgy lépjél
előre,
hogy
a következők is,
megveregethessék, a
teljesítésedért a vállaidat.
A lelkes, szíves, gondolkodó,
éned, adja a kontrollodat, ah.
Ha valamit, nem hozzáértő
vezet, igazgat, attól, sokan,
érzik magukat, naponta,
kiszolgáltatottaknak.
A különböző szinten
lévő, élő, emberek,
nem értik még
egymást.
A hirtelen,
felkészületlenül
érte, őket, hinnye.
Van az eleje, na
meg a,
folyamata.
Abból aztán,
akik dolgoznak
vele, jól is lehetne
élniük, hisz tettek érte.
Belekapva, ide, meg
oda, nincs a kettő
között híd, ah.
Nincs aki,
azt átlátja.
Ugyan, hogyan,
lehet felelős azért,
amit nem láthat át.
Összefüggésében,
átláthatná, ha
ismerné a saját
jó sorsát, azt, a.
Hol a teteje,
hol az
alja
és
ha
fordítasz rajta,
akkor is,
működne, ah.
Azt mondják,
az arc, a lélek
tükre, hát, az is
lehet, miért ne.
Engemet, a
tenyerek
térképe
fogott meg.
Körbeérve, azt
gondoltam, nem
haladhatok már,
előre benne.
Megadatott,
látom már, hinnye.
Van még lehetőség,
adnám is már közre.
Íme, a meglepetés
számomra,
köszönöm,
a sorsnak.
Ha a jeleket,
összeolvasom,
most már, emberies
jelnyelvnek mondom.
Az, adott, embernek,
a sorsának, a tükre.
Kölcsönös tiszteletre,
oktatás, nevelés…
Múlt, jelen, jövő,
tanulj meg
boldogulni
most.
Mert, ha
halogatod,
időben, jövőt,
lehetőségként,
az, nem hoz.
Próbálkozom,
nincs, hova,
fordulnom.
Jó lenne, ha
a kérdésekre,
lenne megfelelő,
sorsszerű válasz.
Itthon, a saját
Hazánkban.
Meddig várjak,
legalább azt,
fontos lenne
tudnom, ah.
Sok embernek
tenne jót, ha
átláthatná,
a miérteket.
Kommunikálni
tanulj meg, nem
mindig hihetsz a
saját szemednek.
Ha nem hozzáértő
készítette, nem látta
át, úgy, ahogy te magad, ah.
Bizony, óvatosan, a kérdéssel,
ki ne, szolgáltassad magadat.
Pedig, ide teremtettük, a jót és
a szépeket. Azt gondoltuk, innen
vehetünk, mert beletettünk. Várjuk,
legyen, nekünk is, lehetőségünk.
Tanulj, hogy tudjál,
gyermekül, használjad, a
szótárukat. Egészítsed ki a
saját szavaiddal, ő is tanul abból.
A tehetségükben, otthon lévők,
tudnak, nem életkor függvénye az.
Az életkorod adja a tapasztalatod,
ne másoktól kérjetek, tanácsokat.
Jobban, nem tudhatja, senki más.
Mert, a családban is, maradhatna,
az a tudás, ami össze is tarthatja.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami