A valóságos nem látványos, sem hivalkodó, ah, alázatos.

Látszik már, a kis nem nagy, csak hamis.

Az igazi érték benned van,

emberséges,

ügyelj rá,

a gyorspörgésű csillantásban, van.

Azután, hol volt, hol nem, mint a mesében,

csak magáért tesz, nem látja át amit felvállat, hinnye, ah.

Nem a  saját látása után megy, a látványossá tettek, kitaláltak,

 valós tudásból ollóznak, csak ők láthatóak. Mindenütt ott vannak,

pedig csak az üresben várnak, nem találják a megváltozottban  az

útjukat, sem a könnyűből a kiutat, sokaknak jól láthatóan.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ah,

hogy ne maradjon sortalan, egy generáció.

Az élet élni szeretne, mindent meg is

tesz érte, mozgásban van, halad.

 Van aki nem mozdul,

jó az a dagonya,

 a könnyűben,

jól el van, ah, hinnye,

várja majd megoldja valaki helyette.

Nem is gondol arra, mindenkinek más a sorsa,

helyette azt jól, senki más meg nem oldhatja, hinnye.

Van aki megragad a múltban,

nem tudott túllépni rajta, mert nem

volt olyan jó hatás még az életében, hogy azt a blokkot,

feloldhatta volna, ah.

Ami elmúlt nincs, már túlhaladt rajta,

de még ugyanazt mondja, csak mondja. Egyre

inkább azt szajkózza, ott benne maradva, nincs más,

amibe belekapaszkodhatna, az igazát keresi és körbe járva.

A jövőről beszél, miközben még a múltban él, nincs talaj a lába

alatt, igazítsd meg a talpaidat, szoktam mondani oktatás közben.

A volt meg a lesz között, maga a jó minőségű élet lehetősége van.

Csupán annyit mondhatok, éld meg a sorsod, ami a tenyereidben,

adott,  teljesítsed  a generációs feladataidat. Amikor ültök  az

ünnepi asztal körül, érezzed az elismerésüket, megcsináltad.

Attól mert nem figyelsz a többiekre és fel sem fogod, ah,

hogy a hiszékenységeddel, másoknak mennyit ártasz,

attól neked még nem lesz jobb, ha magadat lejáratod.

A többleted, a jóban való, az Isten adta tehetséged.

Becsüld meg, előbb – utóbb, ráébrednek az emberek,

 ahol a tehetségesek élnek, ott megemelik a szinteket.

Ők  nem ártanának senkinek, mert az életfeladatuk az,

 a  kiteljesedésük közben,  a tudásuk  által segítik a többieket.

Az arra igényeseket,  ahol éppen szükséges, ahol még azt lehet.

Ki mikor ébredezik, a tananyag közben, vannak  akik évekig vártak,

az oktatás során rájönnek, minek hol mentek mellé kicsit, hála Isten.

Az Isten adta tehetségem az emberies jelnyelvet átadni, oktatni, ami

által  magam  is megélem a sikereimet. Arra tettem a további életem,

hogy az embereket a jóban, a tehetségükben kibontakozni segítsem.

A tehetségeseknek  van egy kifinomult lélekrezgése, nem tévesztik

össze, csupán, a nagyon alacsony rezgésekben értik és teljesen  félre.

Átfordultunk és annak már 5.  éve, vannak akik még a régit nyomják,

nem  vették észre a nagy sietségben. A múlt elmúlt, ha nincs talaj a

lábad alatt most, a jövődről csak álmodozol, minden megváltozott.

A  holnap úgyis megvár a küszöbödön, a kettő között a túlfutott

üresben, nem láthattad meg az igaz valódat, már bocsánat,  ah.

Lenne mit bepótolni, persze csak akkor,  ha megjött arra is az

igényed, mások helyetted, nem tudnak csinálni  semmit sem.

A lelkes, szíves, gondolkodó énednek van kontrollja, a motiváció

hiányát az okozhatja,  ha már túlmentél  minden kezelhetőn.

Tán, kezd el még egyszer,  mintha el sem érted

volna a felső határodat, amivel az ember

nem bír el, az Isten megoldja.

Felismerve a saját határaidat, a kevesebb több.

Ne félj megtapasztalni, új és még  újabb dolgokat,

az életnek a sűrűjében, a megoldások is ott vannak.

Bocsánat, hátha segít ez másoknak is, a lelki egyensúlyuk miatt.

Csináltál-e mérleget valaha is valamiért, nézed-e úgy az életedet,

hogy mit csináltál meg, ahhoz képest, amit hoztál feladatnak és miért

úgy döntöttél. 2019. évben kezdtem el mérlegre tenni, mi van kész,

lehet-e még valami jó és szép a paklimban. 20. éve prevenciós

vagyok, az sokat segített akkor, merre tovább,

hogyan tudok  szintet váltani.

Kitűnő, megajánlottat adtak.

Nagy szükségem volt arra,

tartást, méltóságot adott.

Úgy tudtam, jó minőségben,

tovább vinni, a sűrű napokat.

  Éppen,   tíz éve reménykedem,

az nagy idő akkor,

ha az életem  gyümölcsét,

a tudásomat adnám már át, most már eladnám.

Mert látom, nem fogadja be a Hazám ezt a tudást

tőlem, hátha mások által bekerülhet a körforgásba.

Én bizony, nem tudok, az üzleti életben jól boldogulni,

nem arra születtem, botcsináltaként viszem, már 25. éve.

Értő embereknek adnám el, akik által, annak az oktatásával, a

 nevelésben, az életszerűségét megtalálva kitöltené az hiányokat.

Ott, ahol éppen erre nagy szükségük lenne, mint tartást megtartó,

 lelkierőre, na meg, az emberi méltóságra vigyázó,  belső kontrollra.

Jól átsegítene az életünkön, a belső lelkes, szíves, gondolkodó énünk,

úgy, hogy kontrollálva minden döntésünket, a belső hármasunk adja.

Lerajzoltam, egy nap alatt 152 oldalt, mert már éreztem  előtte azt,

valami miatt punnyadás van bennem, telített energiában voltam.

Kellemes lett a ritmusa amivel oktatom, hiszen alkalmazkodom,

egy adott oktatási anyagból válogatom ki, a személyére szabva.

Emberies jelnyelvnek mondom, van akikkel már ilyen módon

kommunikálunk, nincs miért magyarázkodni, érthető a szó.

Nem szeretnék álmodozni, inkább a racionális énemet

hagyom fejlődni, nem azt hoztam a születésemkor.

Fordítva születtem szoktam mondani, hinnye,

nem voltam képes, másképp élni, ah.

Összefüggésében látva,

nagyon ritkán, csak

magamra gondolni.

Ezt lassan, de tudom

a gyakorlatban már,

úgy alkalmazni, hogy

ne legyen lelkiismereti

gondom belőle, hinnye.

Azért ez a hivatásom nekem,

mert tudom, minden hat mindenre

és mindenkire,  az csupán idő kérdése.

Mikor érnek  a sorsok körbe, tudják-e

az emberek, teljesíteni a generációs

feladataikat, érdemben, rendesen.

Sok embernek ez még nem is

jutott eszébe, máshol jár a

gondolata, az ő dolga az.

Egymást kritizálva, jól

megpakolva, a nem is

kontrollálhatókkal,

nyomot hagy, hinnye.

Viszont ahogy szintet

váltanak, menet közben,

rájönnek az emberségesek,

az adott helyzetek miértjeire.

Az elengedés, az alázat gyakorlása,

az alkalmazkodás tudománya, hinnye,

igen sokat segíthetnek,  tanulhatók, ah.

Tisztelettel élj, hogy szerethető maradj.

Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon

el a bánat.  Úgy lépj előre, hogy a jövőd,

a sorsodban való jól boldogulásodért,

dicséretként, veregesse meg a vállaidat.

Ah, hinnye, s ki ne hagyjad, a generációs feladatodat.

Önismereti oktatás, ha már van rá igényed, a  sorsodra való

nevelés, megeshet majd  gyakran előtted is, a le a kalap emelés.

Tartósan a jókért emlegetnek, jó érzéssel teszik, mert lesz miért.

heringesarpadne@gmail.com

 

Ah,  ma még nem mondtam, két oldalunk van,

mindkettőt fontos lenne ismernünk, hinnye.

Amikor az egyik oldalunknak megfelelően

teljesítettünk, fontos lenne hozzálátnunk,

a másik oldalunkkal hozott feladatunkhoz.

A racionálisat úgy is kötelező teljesíteni, az, a

 saját felelőssége mindenkinek, ah. A lelkes, szíves,

gondolkodó énjének is kedvez-e, ah, egyensúlya

lesz-e, vagy egyoldalúan éli meg, unalmas lehet.

Magyarország Szép Hazánk,  itt laktam, az

életem  során, megtettem érted, amire

képes voltam és tehettem. Várom a

lehetőségemet, itt az ideje, hogy

szóljak nagyon fontos lenne, hogy

a feltaláltamat meg is tudjam

mutatni az értőknek,

az emberségeseknek.

Kérem a lehetőségemet, a

kibontakoztatásához, a

 megrajzoltamnak. Mint a

Műhely, a megelőzésért e.v.,

önismereti oktatása által.

Hol rajzolódott, na meg

  a tapasztalat

helyszíne is fontos,

azoknak  aki ott

élnek és azáltal

fejlődnek.

Bocsánat, a

szerintem

valóságról

szólok.

Haladj, ne

ácsorogjál,

a sorsod egy

ideig vár rád.

Miután majd,

generációsan

rárakod azt,

a szeretteidre,

már oly mindegy.

Hát,  néhány mondat,

amit az elmúlt 10 évben írtam,

talán ma is ugyanazt jelenti, hinnye.

A sors forgandó, mondják a gondolkodók.

A körforgásban benne van, hogy mi a dolgod.

Teszed azt, amit éppen megenged a sorsod.

Ha magadhoz képest, túl magabiztos,

túlságosan felszabadult vagy,

szembesülhetsz a

pillanattal,

a sorsod,

nem

arra

mutat.

Érted szól

majd, ismételd

meg, még egyszer.

Legyen tartásod ahhoz aki

vagy, nézzél bele, ha tükröt tartanak.

Alázattal engedd felnőni önmagához a másikat.

Amit nem te teremtettél az nem a tied, nem szerinted

rezeg, nem fejlődik tőle a lelked, az ismétléshez vezethet.

Emberünk apja, bár kívül  maradóan,

de ott van, ami arra motiválja őt, hogy megcsinálja a saját sorsát.

Anyai ágról hozza a generációs feladatát, az anyja motivációjának

hosszú időszaka után, a gondolkodó agya által, megfordul a sorsa.

Közben vannak párkapcsolati próbálkozásai, a párját is megtalálja.

Önismereti oktatás, a jelentkezők igénye szerint, sorsra nevelés is.

heringesarpadne@gmail.com, +36302470589 és 9.30-ig felveszem,

utána, amikor a hívásodat észlelem,  egy csörgéssel azt jelzem feléd.

Van-e neked a megoldáshoz lehetőséged,  mert nekem  még

egyenlőre nincsen, de nem adom fel, Julamami védjegy.

Nem tudtam  bejönni ide, nem előszőr van ez így.

Nem tudom ki használhatja a weboldalamat,

Julamami védjegy, Heringes Árpádné tulajdona.

Természetesen nem tudhatom, kinek milyen indoka,

vagy megoldása lehet arra,  hogy nem kérdezi,  de itt van.

Azt sem tudhatom, mikor változik meg bármi is,  tegnaphoz

képest,  holnapra, ah.  Miért érdekelne hát bárkit is, majd  a magam

módján megoldom. Igen, ahhoz vagyok szokva, hogy gát tengereket

kapok, lehetőségek, megoldást ajánlók helyett, megszoktam, hinnye.

Az egyszerű nép, emberes gyermekeként, gondolkodom, hát vagyok.

Jól kommunikálni is tapasztalva tanulok, azt nem kapkodják el, hisz,

azért nap mint nap tenni kell, ha tetszik, ha nem, megélem amit lehet.

Nincs mit irigyeljenek, nagyon megkínlódtam mindenért, ami lehet,

hogy másoknak  potyogott,  mint lehetőség, nekem nem, megélem.

A teremtőtől lehetőségnek érzem, a hétköznapjaimnak az átható

egyszerűségében haladva, rengeteg a tapasztalni valóm, naponta.

Nem cserélnél velem és én nem cserélnék senkivel,  akinek túl jól

megy most, pedig nincs benne a paklijában az, minden vissza is hat.

Régebben írtam gyakran,  engedjetek be,  ma már tudom, nincs is

bent és kint, csak a  megélhető sorsok vannak. Nekik  akik tudnak

róla,  ah, másoknak meg nincsen olyan. Hiszen csak azt hiszik el az

emberek,  amit a saját szemükkel látnak. Nem is mondanék mást,

mint csak annyit, de óvatosan írom azt is, magadat gátolod, ha

váltottál  és ártásra álltál. Nincs másom, csak a összetapasztalt,

összefüggésében látásom, átadnám a tudást, nem tartanám meg

magamnak. Tudományos,  prevenciós a  végzettségem,  az lenne a

dolgom, hogy adjam át a tudást  oda, ahol arra már igény lenne, ah.

Ne fosszál meg  itt az írás lehetőségétől kérlek, nem most kezdtem,

megjöttem  már onnan is, ahova most indulnál el, tapasztalni fontos.

Milyen gyorsan szaladnak a tíz évek, nekem  már nem valóságos az,

nem ismételnék, már megvolt, várakozom. Írok, ahova csak lehet,

ahol megengedik nekem, a gazdag, de  emberségesnek maradtak.

Hinnye, ne akarjon senki sem belebújni a bőrömbe, nem mondhatja,

hogy nem szóltam  időben, most is azt teszem, nem  jó ám az,  csak a

látszat. Nem  ahhoz vannak  szokva, itt nem potyog a manna, sokat

kell  dolgozni azért, hogy azt a minőséget meg tudjam közelíteni,

amire lenne már igényem. Amit látsz, az nem az igénytelenségem,

csupán a szűkre szabott, erősen hiányos lehetőségemet látod.

Abba is hagyom, mert sok lesz mára, az energiámat inkább,

arra fordítom, aki megtisztelve jön az oktatásomra, őt szolgálja.

Az élet szép, ha hallod már a lelkedben, szívedben, a gondolkodó

agyadban, a zajban is a csendzenéd, jó szerencsét emberséges.

Tisztelettel, alázattal élj,  hogy a boldogulásban a szeretetig elérj.

Tiszteletem, úgy olvassa ezt itt, ez

szerintem, a valóságról szól, hinnye.

Minőségibb életedért tégy magadért,

jót teremts, alkoss, dolgozz.

Ha már tudod, mennyi,

ami a  sorsodban fontos.

Lám generációsan is

van feladatod,

a saját ritmusodban,

tedd a dolgod.

Ah, mielőtt még

elrontana,

a számodra átláthatatlanul túl sok,

hinnye.

Tanuljál attól,

aki abban tehetséges, hogy tudja,

mi a helyes, hogyan tegyél másokért, ah, legalább ne ártsál.

Vannak, akik adni születtek,  generációsan ott tartanak, vagy a

lelkes, szíves, gondolkodó énjük miatt tudják, azzal dolguk van.

Mások  meg nem értik, ugyan miért nem  tartják  meg,

miért nem gazdagodnak, még és még és még.

Amikor a tehetségednek, tudásodnak

megfelelően jó minőséget adsz,

az megemeli a szintet ahol élsz, ahol vagy.

Van az úgy, észre sem veszed,  adnod lenne

fontos, törődést, tiszteletet, odafigyelést. Ha

csak várod, aztán meg már elvárod, kikophat,

belőled a legfontosabb, az emberséges kontrollod.

A két oldalunkból, egyiket azért kaptuk erősnek,

mert azáltal a tehetségünkből is jól megélhetnénk.

Van aki a racionális oldalát ismeri jól, hát neki,

nem kell aggódnia, miből éljen jó minőségben.

Feltaláltam valami fontosat, ah, a palló átviszi

azokat, akik jól ismerik mind a két oldalukat.

Ne a készet várjad, magadért és a generációs

feladatodért,  fontos, hogy jó minőséget adj.

Ha, a  fokozatosságot látva növekszik a gyermek,

természetesnek tudja azáltal, a tettek kapcsán azt is,

nem potyog a jólét, tesznek érte szorgalmasan, hinnye.

Amikor ráébredsz a valóságra se uraljon el a bánat, akkor és

úgy lépjél előre, amikor arra már érett vagy. Tehetségként azt a jót

és szépet hoztad.  Azáltal, olyan jó minőséget adhatsz, hogy a jövőd

majd megveregetheti minden jóért, a tartásos vállaidat, hinnye, ah.

Hisz a jó döntések következtében, jó minőségben élhetne a nép.

Magasra dobálnák a kalapokat, ünnepelve a boldogulásukat,

ismerve mindkét oldalukat, megtalálnák az egyensúlyukat.

Tisztelettel élj, hogy jól megérdemelten,

majd a megfelelő idődben, azt is kapjad,

jó minta legyél, már bocsánat…

Kérem ne olvassa,  ha már nagyon tudja, mit jelent nőnek lenni, ah.

Ah, látom összekuszálódva látod előszőr az oldalam, nem én voltam.

Életszerű a hétköznapi tapasztalatom, segíthetne a megelőzésben.

A valóságot igyekszem szavakba formálni, személyenként más az is.

Tapasztalatom szerint, se nem kicsi, sem nem egyszerű. Viszont, ha

rájössz arra, neked milyen az Isten adta szereped nőként, hinnye.

Mert, gondolkodva, emberileg fejlődve nőnek lenni, nagyszerű.

Sokféle módon meghatározták már bizonyára, mit is jelent, a nő

fogalma. A leányka ha a jóban nő, lesz belőle fejlődni képes nő,

a jó szót, nem a sok pénznek a jelenlétére értettem, hinnye.

Ahogy tapasztalom, a hivatásom adja, akár naponta,

mennyire nehezen, vagy könnyen

boldogulnak a nők

a feladataikban.

Nagyon sok ember

tisztelt meg eddig is.

Mivel, most jöttem rá

igazán, a tapasztalt tudásom

átadásának fontosságára, nem

hagyhatom csak úgy el a hivatásomat.

Sokadik gyermekként,  a felelősségtudat

nagyon felerősödött bennem. Hiszen láttam,

a meg nem értettségemet, nekem szükséges

úgy kezelnem, hogy az elfogadható legyen.

Megtanulni alkalmazkodni, mond-e ez,

neked, valami fontosat, nőként.

A 25. tapasztaló éveim  során,

sokféle téves irányzatot láttam.

Amiben valahogy, nem voltak fontosak a

női szereposztások, mivel a nők nem  tudták,

igazán felvenni a nőként megélni szerepüket, ah.

Bocsánat, de úgy látom, nagyon mellé igyekszik

az, ami tartásában, méltóságában, adott lehetne.

Ne vegyék zokon kérem szépen az urak sem azt,

amivel segíthetnék, még megelőzésben.

Engedtessék meg nekem, ha már küszködök,

naponta mindezek mellett, a megmaradásomért.

Hiszen nem tartozom se ide, sem oda, tartozom,

az engem megtisztelőhöz és hát, éppen akkor oda.

Aprópénzes marad akkor is a nyugdíjam, ha emelgetik,

nettóból számolták ki, valahogy így sikerült, méltatlanra.

 A kifejezéseket megalkotók, átérzik-e a bántó fogalmazást,

„méltányosság”, még dolgozom most is, kérem szépen, ah.

Ide teremtettem, a szépet, a jót, hát vissza is azt várom.

Igazítom a tartásomat, az emberies méltóságomat, a

 túl gyakran változásokat hozó, „csak”, helyzetekhez.

Érezhetően üres, gépiesen működtetett, az a valami.

Szedhetem a lábaimat, ha nem szeretném akkor is,

nem divatos, sem támogatott nem vagyok, hinnye.

Olyan mint egy versenyhelyzet, amihez nincsen sem

kedvem, se üzleti  érzékem, de belekerültem, azt a.

Aminek hatásának következtében, megtanulhatunk,

ahhoz is, úgy is alkalmazkodni. Ha nem akarunk, túl

korán, persze magunkhoz mérve, sorstalanságban,

véglegesen maradni, naponta kell, újra tanulni.

Számomra megadatott a hétköznapi ünnepnap,

amikor felfedezhetem, az új és még újabb jeleket.

Urak, most rögvest bocsánatot kérek. Úgy érzem,

mivel megadatott nekem, a több ezer férfi tenyerét

látni, ah. A nőknél rejtette  el az Isten, a motiváló erőt,

a lelkes, szíves, gondolkodó énjeik, a válaszaik arra.

Az úriemberek, addig udvarolnak a fontos nőknek,  míg

rájönnek, a nagyon fontos motiváló,  a szeretetben van.

Persze, megint bocsánatot kérek, ha alkalmatlan  ez, ah.

Mivel minden rendben van ott, ahova azért érkeznek,

mert, vigaszt, miértet, megerősítést várnának, hinnye.

A hozzáértő, döntőképes emberségeseket keresem.

 Lenne megoldás, adni születtem, már nem tehetem,

hát vegyék meg tőlem, betanítással az oktatását,

annak, amit meg és feltaláltam. Szükségük lesz rá.

Nem véleményt alkotnék, csupán tájékoztatnám és

ellátnám a gondolkodó nőket, vannak fejlődési lehetőségeik.

Ha már a teremtő,  erőt adott ahhoz is a nőknek,  hogy szüljenek.

A magzati szakaszokon lévő jelzésértékű rajzolatok, fontosabbak

annál, hogy egyszerűen, ne vegyünk tudomást arról. Nem mindegy,

milyen lelkiállapotban vannak az anyák, a magzat kihordása közben.

Persze megint mondom,  ami szerintem, úgy van, ah,  nem  másoktól

 ollóztam össze. Leginkább a hozzám érkezők, a megtisztelőkként,

szemben ülők általi, már összefüggésében látásomat, adnám

 tovább. Hiszen, eredményes, tanulható tudás, hinnye, az

erre már igényes jelentkezők tanulják ezt.

heringesarpadne@gmail.com

+36302470589, ma 17-ig,

tudsz tájékozódni.

Adjon az Isten, minden földi jóból,

mindenkinek annyit és akkor,

amikor az neki a legjobbkor, ah.

A jó sorsodat ne mástól várjad,

magadért  és a családodért csináljad.

Fontolgatta, elhatározta, hogy elválik,

semmi nem úgy megy, ahogy ő szeretné.

Szintkülönbség, mondom az oktatáson,

meg is indoklom, hiszen magam találtam fel.

Még nem tanítottam meg oktatni senkinek sem,

minden aprócska jelet magam szerint rajzoltam le.

Egy nap alatt megtörtént az,  ami évek alatt  gyűlt

össze, mint átlátás, megérzés, kihallás bennem.

Adott az, mindenkinek valamiben, amihez meg,

ő hozta a tehetségét, képes lenne a sikerre, ah.

Van tapasztalatom napi szinten,  hála Isten.

Visszaszámolok, 68 vagyok,  most van azon

érzés bennem,  megcsináltam, miközben,

hazaszerető lett belőlem elkerülhetetlen.

Sokfelől, sokféle, különböző szintekről

jövők  tisztelnek meg, tiszteletem érte,

összefüggésében látás lett az eredménye.

Mire elvégzik, a nem könnyűt az oktatásomon,

a maguk módján értik, a sorsukkal mi a helyzet.

Fordítókra nagy szükség lenne, a

  szinteket értően kommunikálókra,

a családokban elsősorban, hogy  ne

beszéljenek el egymás mellett a párok.

Generációsan vannak feladataik akkor is,

ha még nem tudnak róla, ne csak beleéljenek,

az  éppen aktuális jóba, tegyenek érte, hinnye.

Ah, a párja másképp gondolja mindazt, amit eltervezett,

folyamatosan csak  kritizálja. Becsmérli a terveit, nem érti meg,

hogy miért úgy szeretné és nem másképp, a párja nem tervez, csak

várakozik.

Ha legalább elmondaná

neki, hogy mire vár ilyen nyugodtan,

az talán megnyugtatná, ha tudná mire várjon.

Úgy csinál mindent, ahogy az anyjától látta, ő meg azt,

amit a nagyanyjától ellesett, mert nem volt túlságosan közlékeny.

Az ura másféle családból jött mint az övék, ott mindenkinek lehetett

véleménye,  amikor körbe ülték a nagy asztalt az ünnepi ebédeken.

Na ott aztán kibontakozott az ura, kibeszélte magát rendesen,

hazafelé  már nem beszélgetett vele,  ott hagyott mindent.

Isten mentsen bárkit attól, hogy beleszóljon abba,

kinek miért nem jó a párkapcsolata,  azt a.

Én magam is azt gyakorlom, amihez

értek,  amit oktatok, 10. éve,

a Julamami védjegy.

Csupán elmondanám,

kétféle feladatunk adott.

A racionális oldalon lévő az,

ami az anyagi síkot és az egyéb,

földhöz kötöttséget sokszorozza.

A lelkes,  szíves, gondolkodó oldalának

teljesítő pedig, az emberségében erősebb.

Ha az egyik feladata elfogyott az embernek, hát

a másik oldalának is igyekszik teljesíteni. No hiszen,

önmagáért, saját maga szerint cselekedve, oldja meg, ah.

Se nem lesz unalmas,  sem nem üresedhet ki, hiszen a  belső

elvárásának, a  kontrolljának teljesít, azáltal is, hinnye, azt a.

Csendben elmondanám, meg és feltaláltam  valamit, fontos

lenne tudnia erről sokaknak, hogy mindenáron ne váljanak.

Sok minden megoldódhatna, tán nem a válás a megoldás.

Bocsánat, ha még nem érted, a saját idődben megérted,

emberies jelnyelvnek neveztem el, maga a szeretet az,

amikor már elértél oda, benned is ott van, megérzed.

A gondolkodó agyad és az arra alkalmas sejted az,

ami megoldja neked, ha kell helyetted, de érted.

Mire elvégzed a húsz órát,  már látod azt is,

összefügg minden, nem fölösleges semmi sem.

A válaszok ott vannak, a lelkes,  szíves,  gondolkodó

éned közvetíti, az impulzus adott, hát jó lesz a napod.

Önismereti oktatás, ha van rá igényed, neveléssel együtt is megy.

Nem lehet és nincs is mellébeszélés, na meg minek, sorsszerű,

átérzik azt,  amit éppen akkor arról mondok.

Az aktuálishoz igazodva közvetíti

feléjük az arra alkalmas sejtjük.

Julamami Magyaros Agyalósa,

jó lenne, ha az érdeklődőkből sokan tudnának róla, hogy

milyen jót tenne a családoknak,  ez a tudás, a hétköznapokban.

Gondolkodó anyákként, életszerű sportot is csinálhatnánk belőle.

Nem hárulna az érkező apára, gyermekekre, ami már nem probléma,

inkább feladatnak számítana, amivel az anya  is elbírna,  hinnye, ah.

Ismerem, mint a tenyeremet, a hétköznapjainkban, halljuk naponta.

Akik felismerték a hiányát, már bejelentkezve érdeklődnek iránta,

megtanulnak alkalmazkodni,  a gyors pörgéshez és nem fordítva.

heringesarpadne@gmail.com, +36302470589telefonon.