Ne mond azt, hogy vége…2018.08.02. – 2021.08.02. https:// julamami.com

Ne mond azt, hogy vége, fordulj meg

és láthatod, te kerültél az elejére.

Ne menj még, hova mennél,

hiszen a jól megérdemelt

életedben még,

érdemben

nem is

élhettél.

A sorsodat

nem ismerve,

éltél bele éppen

abba, amit oda

tálalt. Aki úgy

gondolta most,

mit neki az Isten

adta Nép. Hát

mindenkinél

fontosabb lett ő,

aki önjelőltként az

egyedi főszereplő.

Apró porszemként

élünk, e förgetegben,

ha van kellő alázatunk

hozzá, megtaláljuk a

tehetségünknek

megfelelő

helyünket.

Vagy talán

több idő

lenne

szükséges,

nem elég tán

70 – 80 év sem.

S akik előbb

mentek  el annál,

mintha a sorsukat jól

megoldották volna,

sorstalanokká lettek

tán mind, azt a, ejha.

Hánysor sorolnak

újba bennünket, hogy

úgy teljesen ismeretlen

helyzeteket éljün meg,

a saját sorsunk helyett.

Ideje  lenne már annak

a jónak és szépnek, amit

mi ide teremtettünk meg.

Azt is élhessük, még itt a földi

létünkben és azon lenyomatunk

szerint amit ide tettünk érdemben.

Mindannyian úgy rezgünk, mint az

a  hely, ahol mi megszülettünk.

Szerintem, senki sem

született meg,

fölöslegesnek,

csupán lehet, hogy

eléldegélt a sorsa mellett.

Mi adja a sikerélményedet

neked, s mi adta nekem, hát

az, amikor mosolyogni láttam

azokat, akik rájöttek ők is fontosak.

Na nem abban amit mások mondtak,

hanem, amiben meglátták a hivatásukat.

Az igazi történeted, belül zajlik, a lelkes,

szíves, gondolkodó éned, kontrollja alatt.

Mert, ha csak azok a kiváltságok lennének,

amiket, az azt a magasságot elértek mutatnak,

nagyon sablonosan gyártotta volna le az Isten.

Pedig, a tapasztalatom szerint, ah, szépre, jóra,

szívesre, gondolkodóra teremtette a Világot.

Értem én, ha csak a saját /érdekvilágodat/

nézed. Megcélozva azokat, amik, úgy

érzed láthatóan boldoggá tehetnek.

Hiszen amíg küzdesz értük, a saját

szinted feletti, rezgésben leledzel.

Pedig, önmagadat, a sorsodat meg

és felismerve, a feladataidat tudva,

békében önmagaddal és másokat

megismerve, tapasztalhatnál, ah.

Valaki egyszer szerette volna, ah,

ha a megszokott módján megaláz.

Nem gondoltam arra, hogy aki,

nem szeretne fejlődni ugyanazt

a sablont nyomva, mindig győz.

Nem bántott meg, én értettem,

hogy mit nem értett, sok emberrel

találkozva, beértem a mondatokra.

Tanuld meg, azt, amit nem hoztál.

Spirálisan megyünk az életnek,

a körforgása ilyen, vedd fel hát,

a saját életritmusodat, tanuljál.

Megélni a jót, a szépet, ami épp

akkor adott, sokkal könnyebb.

Legyen otthon tiszteletből,

szeretetből bőven, hogy

vihessenek magukkal

mindannyian kimenőben.

Nézz magad körül szét,

mit mutat neked az a kép.

Elégedettek-e az emberek,

akiket érintett a döntésed.

Ismered-e a gondjaikat,

vagy, megelégedsz,

azzal amit mások

feléd tálalnak, ah.

Maradj a szinteden, vagy

tanuljál, tapasztaljál hát.

Vagy a sorsodtól tán már,

nagyon elrugaszkodtál.

Ideje megtanulnod

azt, amit

tudásként

nem

hoztál.

Lélekben

is szívesen

gyarapodjál.

A két oldalad

között egyensúly,

átjárható talán már.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

Alternatív

Julamami