Ne mond azt, hogy vége, fordulj meg
és láthatod, te kerültél az elejére.
Ne menj még, hova mennél,
hiszen a jól megérdemelt
életedben még,
érdemben
nem is
élhettél.
A sorsodat
nem ismerve,
éltél bele éppen
abba, amit oda
tálalt. Aki úgy
gondolta most,
mit neki az Isten
adta Nép. Hát
mindenkinél
fontosabb lett ő,
aki önjelőltként az
egyedi főszereplő.
Apró porszemként
élünk, e förgetegben,
ha van kellő alázatunk
hozzá, megtaláljuk a
tehetségünknek
megfelelő
helyünket.
Vagy talán
több idő
lenne
szükséges,
nem elég tán
70 – 80 év sem.
S akik előbb
mentek el annál,
mintha a sorsukat jól
megoldották volna,
sorstalanokká lettek
tán mind, azt a, ejha.
Hánysor sorolnak
újba bennünket, hogy
úgy teljesen ismeretlen
helyzeteket éljün meg,
a saját sorsunk helyett.
Ideje lenne már annak
a jónak és szépnek, amit
mi ide teremtettünk meg.
Azt is élhessük, még itt a földi
létünkben és azon lenyomatunk
szerint amit ide tettünk érdemben.
Mindannyian úgy rezgünk, mint az
a hely, ahol mi megszülettünk.
Szerintem, senki sem
született meg,
fölöslegesnek,
csupán lehet, hogy
eléldegélt a sorsa mellett.
Mi adja a sikerélményedet
neked, s mi adta nekem, hát
az, amikor mosolyogni láttam
azokat, akik rájöttek ők is fontosak.
Na nem abban amit mások mondtak,
hanem, amiben meglátták a hivatásukat.
Az igazi történeted, belül zajlik, a lelkes,
szíves, gondolkodó éned, kontrollja alatt.
Mert, ha csak azok a kiváltságok lennének,
amiket, az azt a magasságot elértek mutatnak,
nagyon sablonosan gyártotta volna le az Isten.
Pedig, a tapasztalatom szerint, ah, szépre, jóra,
szívesre, gondolkodóra teremtette a Világot.
Értem én, ha csak a saját /érdekvilágodat/
nézed. Megcélozva azokat, amik, úgy
érzed láthatóan boldoggá tehetnek.
Hiszen amíg küzdesz értük, a saját
szinted feletti, rezgésben leledzel.
Pedig, önmagadat, a sorsodat meg
és felismerve, a feladataidat tudva,
békében önmagaddal és másokat
megismerve, tapasztalhatnál, ah.
Valaki egyszer szerette volna, ah,
ha a megszokott módján megaláz.
Nem gondoltam arra, hogy aki,
nem szeretne fejlődni ugyanazt
a sablont nyomva, mindig győz.
Nem bántott meg, én értettem,
hogy mit nem értett, sok emberrel
találkozva, beértem a mondatokra.
Tanuld meg, azt, amit nem hoztál.
Spirálisan megyünk az életnek,
a körforgása ilyen, vedd fel hát,
a saját életritmusodat, tanuljál.
Megélni a jót, a szépet, ami épp
akkor adott, sokkal könnyebb.
Legyen otthon tiszteletből,
szeretetből bőven, hogy
vihessenek magukkal
mindannyian kimenőben.
Nézz magad körül szét,
mit mutat neked az a kép.
Elégedettek-e az emberek,
akiket érintett a döntésed.
Ismered-e a gondjaikat,
vagy, megelégedsz,
azzal amit mások
feléd tálalnak, ah.
Maradj a szinteden, vagy
tanuljál, tapasztaljál hát.
Vagy a sorsodtól tán már,
nagyon elrugaszkodtál.
Ideje megtanulnod
azt, amit
tudásként
nem
hoztál.
Lélekben
is szívesen
gyarapodjál.
A két oldalad
között egyensúly,
átjárható talán már.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból. Szeretettel.
Julamami