Bocsánat, hogy megtaláltam,
valami nagyon fontos is lehetne.
Ami működik és van mindenkinek.
Embersége amire vigyázni úgy illene,
ki ne kopjon az ami a legfontosabbunk.
Élete, sorsa, generációs jele, feladata.
Ráleltem, az intelligenciának a jelére,
és összefüggésében látás lett belőle.
Nem messziről hoztam, eljöttek ők,
akik megtiszteltek, hozták el ide.
A tapasztalt tudásom általuk.
Egy nap alatt rajzoltam le azt,
amit oktatok, általa nevelek.
Minden aprócska jel, saját, a
Julamami védjegyet kapta.
Eladnám olyan embernek,
aki bevinné, az oktatásba.
Ne kallódjon el, hasznossá
lehetne, jó nevelők kezében, a
Julamami Magyaros Agyalósa.
Ah, ha ráébredsz a valóságra,
ne uraljon el a bánat.
Úgy lépjél előre,
hogy a jövő,
megveregethesse
azért, amit az emberek
jó életéért tettél, a válladat.
Ha nem a hétköznapi életedet
éled, mert magad fölé emeltek.
Nem tudhatod, hogyan élnek,
milyen méltatlan körülmények
között, a jó sorsra érdemesek.
Amikor elérhetted a jó sorsodat,
tegyél a fölöslegesből oda, ahol
a megrekedtség nyilvánvaló, ah.
Emelkedjenek ki általa, az arra
már érdemesek, akik mindent
megtettek, a saját sorsukért.
Nem várták meg amíg az
ígéreteket elunják végleg.
Emelkedik általuk, a szintje
a szeretett Hazánknak, hisz,
ott lesznek ahova érdemesek.
Látszanak a szintkülönbségek,
nem téveszthetők meg azok se,
akik még, fejlődőképesek ott.
Nem érik be azzal, mint akik
bekerültek oda, érdemtelen.
Nem gondolkodva döntöttek,
az elvárásoknak megfelelnek.
Ahova betoldották, nem nekik
szánta a sorsuk sem, onnan nem
kerülnek ki, az arra érdemesek.
Kommunikálj, kommunikáljál,
hogy a szinted alá ne szoruljál.
A lehetetlenségeket vállalók
egy idő után, azt sem tudják,
mit miért tesznek. Valamiről
alaposan megfeledkezhettek.
Egy Haza ez csak egy, értünk
is van, mert tettünk azért is,
hogy meglegyen számunkra,
idejében, a jó életminőség.
A tehetségünkből merítve
nem szorultunk segítségre.
Különös oktatás, nevelés,
Julamami Magyarosan Agyalósa
Akik, hisznek a karmában,
gondolkodjanak el hát rajta,
miért élik, a mások életét, ah.
Ha nem boldogulnak a sajátjukban,
ugyan, hogyan önmaguk fölé emelve.
Tartsad tiszteletben, azt is ami,
a saját kultúrádat képviselné.
Ugyan, honnan tudnák, miről
álmodoznak a szegény szülők.
Akik maguk, a jólétet soha nem
érhették el, pedig érdemesek arra.
Végigvittek minden nehezet, még
azt is, amit, a fékeikkel rájuk tettek.
Ha benned, jó érzések eredendően
lennének, nem tennél olyat, ami árt,
oly sok, kiszolgáltatott embernek.
Ha valaki, valahol, mellément, ah,
mert a könnyebet választotta.
Nem kerülheti el a nehezet,
persze, ha a tiszta utat járja.
Aki meg megy tapossa azt,
amit, mások teremtettek,
arat, pedig nem vetett.
Nem is észleli, mennyi
hibát vétett, rosszat
tett. Emberismeret
nélkül rohant, csak
a járható utat látta.
Ahol gátat talált, ott
megkereste, hogy hol
bújhat át könnyebben.
A célért mindenáron,
mindent, hogy néhány
jól kitalált teljesüljön.
Mi lesz közben azokkal,
akik beletették addig,
az életüket mindabba.
Az meg közülük senkit
sem érdekel, ugyan minek.
Szomorúak a jóra éhes szemek.
Amikor majd ráébrednek ők
arra, hogy végignézték azt is,
milyen gyorsan öregszenek.
A jó sorsra érdemesek sokan,
nem is jelezhették, vagy hiába,
mert azt legfeljebb meghallgatták.
Nem engedték, hogy aki a hivatását,
jól gyakorolta bizonyítva, tegyen értük.
Látszott az arcokon az értetlenség, ugyan
mit képzel, hogy merészel, ellentmondani.
Miért nem húzza meg magát mint a többi,
aki ugyan, a tiszta utat vállalta, de hagyta.
Amikor látta, az egyenestől eltérő helytelen,
nem az emberiesekről szól, csak néhányakról.
Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük mind a
magunkhoz képest is szépet és jót, amit lehetett.
Tapasztaltan tudom, a messziről jött, varázslatos,
cifrangos, jól hangzó nevűek lettek csak divatosak.
Eljött a pillanat a megelőzésben, már 4. éve annak,
ideje lenne tudni róla, alázat nélkül már nem megy.
Valami megfordulhatott egyszer, ah, senki sem vállalta
azt fel, a hozzáértők segítsék azt, újra életszerűvé tenni.
Inkább elhitette magával, észre sem veszi azt talán senki.
A mellé mentekre építette fel az összes többit, hát így járt.
Nem tanult meg kommunikálni ő se időben, magát fékezte le.
Ment mellé a tiszta szónak, az életszerűségnek, s vitte bele,
mellé az akkor, éppen érintetteket, s ők ugyanúgy tovább.
Felépült valami az életszerű mellé, mintha, működőképes
is lenne, sanyarog tőle mindenki. Aki a sorsát nem vihette
révbe, ah, elzárták előle, a tisztán működő megélhetőket.
Megint elmentek évek, késleltetve lett minden jó sorsra
érdemes, aki megtette, azt is, amit, önmagáért tehetett.
Közben, nem ártott, nem bántott senkit, mert tudta azt is,
egyedül nem válthatja ki helyette, aki azt még nem érti.
A saját és generációs sorsát is élhetné, ha értené az aki
felvállalta, miről szólna mindaz, az emberekről, hinnye.
Mutatja persze, kikhez van köze, hova tartozik ő maga is,
látható a látványosa, csak a valóság sír magában, hagyja.
Tudom, nem tökéletes más csak az Isten, viszont minden
ember, a maga sorsában, kiteljesedhetne, ha igényes lenne.
Vannak akiknek, már megfelelően magas, a lelkesen, szíves és,
gondolkodó szintje, ahhoz, hogy a jó mintáikat átadják, oda, ah.
A fejlődőképeseknek, akik nem a sarjaik helyett, értük tesznek,
hagyják fejlődni emberileg a sajátjuktól eltérő feladataikban is.
A lehetőségeiket megvárják azok, akik már értik, a miérteket,
mert nem fölöslegesen született pont ide, egyetlen ember se.
Az élet élni szeretne és megkeresi a módját a fejlődésének is.
Jó szerencsét kívánok, minden jóérzésű, emberségesnek.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami
