Kérem ne olvassa el,  ha nem ismerte még fel a határait és úgy látja,

gondolja, amihez hozzáférhet azt mind lehet. Ha nem mondja senki,

hogy nem szabadna, azért még ne csinálja, ah. A belső kontrollunk

jelzi, vannak a saját határaink, meg a sorsunk és a generációs jeleink.

Ha egy generáció  kimarad a jóból, szépből, alap nélküli a következő,

ugyanez a fordítottban  is,  alapok nélküli, a túlzás, az  könnyű,  mind.

Megtaláltam  a pallót, ami átér az arra igényeseknél, emberségesen.

Bocsánat, hogy elhagyják a számat, kiperegnek  a szavak, gondolom,

ha nem írnék, festenék. Állítom össze a könyvemet,  ami tán még

sok kiló is lehet. Magam szerint  magamért is teszem,

hiszen, araszolok csak. Abban, hogy

kinek  mire jó az,  ha

megtanulja tőlem,

hogyan élje meg,

a hétköznapi

ünnepeit,

hogy el

ne  vesszen,

ah, a nem rólunk

szóló rengetegben.

Ritkán mondom azt, hogy

én, leírni is csak  néha – néha, ah.

Nem  mondhatom azt, hogy mi,  hiszen

nem tartozom se ide,  sem oda,  tartozom  az

éppen érkezőhöz, akkor éppen hozzá és csak oda.

Sok energia volt szükséges ahhoz  is,  hogy átvigyem

az egyre nehezedő éveket, bocsánatot is kértem, ha  azt

éreztem, a gyermekeimnek is ugyanolyan nehéz volt mindaz.

Amíg mások mulatoztak,  nekem  azon járt az eszem, hogyan

tovább,  a sok mindenféle fékkel nehezítetten, merre az előre.

Szerencsém volt, hogy mindig  hátul  álltam, jól megszoktam.

Természetessé  vált, nem  volt másra igényem, hiszen mást,

nem is láttam, majdnem teljesen elvonultan éltem, ah.

Az “oskolában” azt mondták és elhittem, hogy ne

igyunk, együnk sokat, se túl jókat,  lehetőleg

  ne gyakran tegyük, mert nem  tesz jót

az agyunknak,  attól elpunnyadhat.

 Így aztán inkább használtam,  az

agyamat, gondolkodva éltem.

Nem bántam  meg semmit,

mindenre szükségem

volt ahhoz, hogy

nyugtázni

tudjam,

kész van.

Oktatom,

nevelek általa.

Kinek mi éppen a hasznos,

mivel kerülhet a saját szintjére.

Ismerem mint a tenyeremet,  neked,

aki már érzed, hiányzik valami ahhoz,

hogy meglépjed a szintedet. Épp, nem

tudod meglépni, teljes érzéssel megélni,

a megcsináltam érzésének hatását átélni.

Önismereti oktatás, az eredeti neve szerint

történik,  íme. Általános műveltséget növelő

” Tenyérolvasó”,  benne van az, ami az arra már

éretteket meghozza, felnevelik önmagukat.

Az éppen aktuális, új  feladatukhoz, hinnye.

Várom a vevőt, eladnám,  hiszen múlnak

az évek. Néhány ahhoz is szükséges,

hogy a gondolkodó agyammal,

segítsem a folyamatot.

Más nem tudja

betanítani,

sem átadni.

Ez még fontos,

hogy a sorsom

meghozza azt

számomra is,

megcsináltam.

Sorstalanul hinnye,

mégsem lődörögtem.

Sokadikként, fölösleges

érzésem nem volt. Sokat olvastam

 nem punnyadhatott az agyam, gondolkodtam.

Mindazokat áldja  meg az Isten, a Hölgyet, aki,

megtanított bennünket,  a történetekből meríteni.

Akik  megírták, az általam  falt könyveiket, túléltem

velük, ah.  Inkább a semmiben maradtam, így kénytelen,

gyakran  fáradtan keltem, de végig is értem, megérkeztem.

Minden napon reménykedem,  jelentkezik a vevője, mert érzi

benne, azt ami sok intelligensnek, a saját kínján növőnek segíthet.

Julamami
Átfordultunk címet adtam a föstésemnek.