A sorsod-e az életed… 2016.05.28.

2021.05.28. https://julamami.com

Elérhetsz csúcsokat, megélhetsz

kitűnő életminőséget, birtokolhatsz

rengeteget. Arról soha el  ne feledkezz,

minden körülmények között, őrizzed jól

meg az emberségedet, tiszteletem.

S mond te felismerted-e,

a tiszta szó erejét.

A többleted

elérésével

állod-e a sarat.

Osztod-e oda,

ahol megérdemlik

a többletből a javakat.

S nem alamizsnát adsz,

abból ami nekik megjárna.

Íme a saját Hazánk, ide szült

az anyánk, itt nevelkedtünk,

vagy magunkat felneveltük.

Mi ki sem hirtelen nőttünk,

minden apró részleteiért,

megszenvedtünk,

sikeresek lettünk.

S eltitkolják a létezésünk,

hiszen nem állunk be sehova se,

hivatásunkban is egyedül teljesítünk.

Kívülről nézzük, el és visszatérünk, itt élünk.

Nem nagyon fogadnak be bennünket sehova,

hiszen sok mindennel vagyunk már tisztában.

Önmagunkkal szemben is elvárásokban,

mi a tudásunkból élünk.

Nagy hiba, ha valaki azt,

úgy gondolja, hogy csak úgy,

mert most, van aki azt is megteheti,

nem engednek bennünket kibontakozni.

Gondolom azért, hogy ne legyen látható,

a tudásunk, vagy amit feltaláltunk.

Azt a sok jót és szépet,

amiért mi itt már tettünk,

a Hazánkba bele is teremtettünk.

Itt élve, a hivatásunkat gyakorolva,

emberiesen, hitelesen nevesedtünk.

Nem számít nekünk, hogy lenéznek,

senkik vagyunk, csak porszemek,

ad az is higgyék el nekünk.

Még csak jó ismerősként sem,

várnánk el, nem terhelnénk azzal,

abban se kelljen felvállalnia bennünk.

Semmi egyebet nem kérünk, mint amit,

ide jót és szépet beleteremtettünk,

annak az életminőségében,

lehessen itt most már megélnünk.

Annyit azért kérünk, hogy kapjuk meg,

a lehetőségeinkben, az értéket, a jót a szépet,

amit ide oly szívesen, lelkesen beletettünk.

S mond köszönetet tud-e

formálni a szád majd,

ha magad mögött hagytad,

tudatosan mindazokat, akiknek a

vállait a felkapaszkodásodra

felhasználtad,

akik hozzád,

bizalommal voltak,

alaposan kihasználtad.

Magad köré gyűjtötted,

 a hamisakat,

kiemelted,

megcsináltad íme a kártyavárad.

S most ők jó nagy hanggal vannak,

úgy tudják most mindent szabad,

hiszen megvédik, kimentik őket.

Kitombolják magukat, megszerzik,

az elégtételeiket, amit takargattak.

S te aki összefüggésében már látod,

pontosan tudod, hogy felelős vagy,

átmeneti itt is a mindent lehet most.

A nagy lendületes tombolásban majd,

átléped a számodra megengedettet,

s akkor felsorolnak ám majd mindent.

Gondolj arra, hogy egy Haza ez csak egy,

nem mindegy, élheted-e itt is, nyugodtan,

az egyszerű, de élhető életedet,

vagy finoman figyelmeztetnek

hogy bármit megtehetnek.

Van az Isten, ha még nem is,

de idejében nektek is úgy lesz.

Felébredsz-e időben, ha szükséged

lenne a tudásukra a tisztáknak,

hogy újra felépítsed magadat.

S ha az értékes, tartalmas helyett,

a mondvacsináltak,

álságosak,

 fontoskodók ürességét

találod majd itt már csak.

Tudod-e időben mondani,

hogy bocsánat,

felismered-e,

hogy ha nem

vagy még beérve

arra a nagy feladatra,

akkor bizony csak ártasz.

Mond nyitott szemmel

jársz-e még,

a hamisat

kihallod-e,

meglátod-e.

Mi a többlet,

hol a hiány,

 mennyi az elég.

Tervezel-e és most mire,

él-e még benned a saját jövőkép.

Igazságszereteted mond van-e még.

 A körforgásban tisztán maradtál-e,

vagy már annak is fölé helyezted

magadat igen nagyon rég.

Reményből,

mennyi van,

van-e

s az,

csak

kinek,

kinek,

vagy

minden

arra igényesnek elég-e.

A kifelé húzónak fogod-e

még a kezét,

vagy engeded,

hogy élje

a saját életét.

Mosolyogsz-e óvatosan,

a szomorkodó arcokba reményt.

Elhiszed-e, hogy van feletted égi erő,

a teremtő erő, s, hogy van az Isten.

Hiszed-e, hogy az egyszerű élet,

tisztán, szépen élhető, mesébe illő.

Van-e még igényed,

hogy legyen benned

önmagadhoz képest

hűséges,

megtartó, vagy elengedő erő.

Tudod-e a léleknek nincs kora,

csak érettsége, bölcsessége,

ha valamit nem tudsz,

 pótolod-e.

Tanulni,

tapasztalni

fejlődni, sohasem késő.

Maradnál-e családodat szerető,

embertisztelő, a szerényben is,

nagyszerűen megélő.

Ugye te magad

fölé nem

szálltál,

nem

hitted el.

Az álcsillogást

hogy élő a teli s tele,

az üresen is telített,

aki már nem fért bele,

rákapaszkodott, fecseg,

nagyon hangos a batár.

S te kijózanodtál-e már

vagy hagyod kenegetni

a lelkedet tovább.

Ugye észrevetted,

hogy jól felfújták,

a hamisság vásárt,

egy tőről való mind,

tisztán látható az is már.

Róluk az intelligensekről

hallottál-e már,

meghallják

azt is,

amit

akkor

mondasz,

amikor még

kiszolgáltatottak

tán nem vagytok.

S nem ártanak

egyáltalán,

se másoknak,

se egymásnak.

Így reagálnak,

s azonnal

lefordítják,

működőképes-e, vagy

tán álságos a kötelezőből.

Te szerényen is nagy vagy,

tudja azt a gondolkodó agy.

Maradj abban amiben jól

megvagy, s ha nehéz is az,

a lelked, szíved, gondolkodó

agyad, tapasztalva a fejlődését

szolgálja az, ne a könnyűt válaszd.

A kulcs a sorsodhoz is, az alázat,

ne kérjél segítséget, a szinted alatt,

a tiszteletnek, szeretetnek megtartó

ereje van mindenben, ugye tudod azt.

Ha végleg másokra bízod magadat,

a saját csapdádat gyártottad le azzal.

Jó egészséget jó emberek, áldjon meg,

az Isten minden földi jóval benneteket.

Julamami szeretettel.