Akaratosan is, végig lehet vinni, azt,

amit éppen kigondoltál, aktuálisan.

Benne marad, a kierőltetett, annak

 az energiáját viszik haza, hinnye.

Ha minden családtag olyat visz,

otthon helyett elvárások háza,

ki mit vár el kitől, fáradtak, ah.

Emberismeret, alázat, hinnye.

Tudás nélkül, ne vállaljátok el,

azt ami az emberekre hat, ah.

Az elméletet, mástól kapod,

a gyakorlatát, nem ismered.

Mi alapján vállalod felelősen.

S ha, benned alázat nincsen,

a kezed csak legyintsen.

Jobb legyintéshez

szokni, mint

megalázó

kezet

rázni.

Vajon

mit lenne jó,

helyesen tenned.

Ha akaratot hoztál,

az alázatot tanuljad.

Ah, amikor rájössz,

nem jó döntés hoztál.

Amikor, ah, tudás nélkül,

alázat nélkül, másokat

utánozva, igazgattál, ah.

Vagy kikopott belőled az

akarat, kivitte belőled,

a megfelelés elvárása.

Bocsánatot kértél-e, az

 érintettektől, hinnye, a

 lelkiismereted jelzett-e.

Van amit hozunk a

születésünkkor, amit

meg nem, azt tanuljuk.

Vagy, úgy gondolod, nem

gond, majd, kitalálsz másikat.

Sokat tapasztalóan, láthattam,

 generációsan mind visszahat, ah.

Ha átlátod, neked szükséges azt is,

alázattal rendezned, amit elrontottak

az elődeid, pedig nem akarattal tették.

Tehetségként, intelligensként, szakmai

tudásként, mindenkinek van dolga, ah.

Nem született senki sem, punnyadásra,

mások által teremtett jó minőséget élni.

Ne vállaljál olyat, amihez, nem értesz.

Hozd vissza, az emberies énedet, ah.

Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó), a többlet tudásodért.

Ne hagyjál félbe, semmi fontosat se,

ami széphez, jóhoz, minőséghez visz.

Hát eszedbe sem jut közben, hinnye,

azt a, a döntésed által, élnek mások.

Mintaként szerepelsz tudás nélkül.

S, ha megint, másképp döntesz,

szinte el sem kezdték, máris

másképp van, minden.

Hallottad-e, rend a

 lelke mindennek.

A kezdet és a vég

között a minőség.

Mondjad, miért

nem tiszteled

önmagadat.

Hol, mikor

romlott el,

a folyamat.

Hinnye, nem

fontosak az

emberek.

Mi  az, ami

késztet hát,

El is fogadod,

ah, azt a, amit,

rád aggatnak.

Oda a tartásod,

a méltóságod.

Ha elhiszed

nélkülük

is megy.

Ébredj,

kérni

újra

tanulj meg.

Van az Isten,

miért gondolod, ah,

hogy helyettük teheted.

Azt gondolod, helyettesítve

a tehetségeseket, bárki jó oda.

Óvatosan kérdezem, senki sem

mondta, ha valamit nem tudsz, ah,

azt megtanulni is lehetne, hinnye.

Az éberen élő, emberek, tanulnak

egész életükben, ah, nem másoktól

várják, amit nekik szükséges tudni.

Megtanulnak, oda alkalmazkodni.

Ismerve a sorsunkat, könnyebb,

hiszen tudja azt, az emberies,

nem romlott el. Honnan,

hova, mit hozott, ah,

ahhoz, hogy azt

meg is valósítsa.

Körbeér a sorsa.

A következőket

kivárva, amikor

már beértek, a

nagyságukhoz.

A tehetségükből

megélni képesek

lesznek, hinnye.

A fokozatosság,

nagyon fontos, a

 biztos tudásnak, a

 minőségnek az alapja.

Ah, a körforgás nem

áll meg, az élet, élni

szeretne. Megtalálja hát,

a megoldást, újra teremti

önmagát. Figyelve arra, hogy

ne ártson azzal, ami neki jó.

A tisztelet szép, hinnye,

a szeretet jó, azt a,

vigyázzunk rá.

El ne vigye,

az ürességet

feltölteni akaró.

Műhely, a megelőzésért.

Heringes Árpádné e.v. Online oktatásom.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, Online.

Szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

Kérem ne vegye zokon, ne olvassa, mert szerintem, a valóságról írok.

Van aki ért hozzá, van aki elvállalja, pedig máshol jó minőséget adna.

Ha átmennél az üzleti oldalra úgy, ah, nem vagy tapasztalt abban.

Mi lesz azzal amire születtél és először lenne fontos tapasztalnod.

Melyik lábaddal tudsz megállni a talajon, vagy csak ide-oda szállsz,

megmondták sikeres leszel, ha nem abban vagy tehetséges akkor is.

Van-e ahol, számít még az emberséges, a segítő, a tehetséges, ah, a

jó szaki, a jóban szorgalmas, az intelligens, a feltaláló, a tudással bíró.

Oly nagy, mindezeknek a katyvasza, hogy aki érti se feltételezi, azt a,

amit felvállalt hozzá nem értéssel, azzal teremt a szintalattinak utat.

Látszik ami látható, a tekinteten az eltökéltsége átható, ah, elég ha

a vakmerőt magából megmutatja. Megoldja akkor is, ha árt azzal,

többször nem megy oda, majd keresi a megoldást a fizetősben.

Ha sikeresen többször is megoldotta, van már állása,

mert az elváró főnöke nézi,

képes-e megcsinálni.

Van aki otthagyja,

látni sem bírja,

de nem szól rá.

Azt is tudja, abból

csak neki lehet gondja.

Ha minden az üzletről szól,

akkor mi lesz az emberekkel,

vagy már nem fontos az sem.

Hogy vagy, kérdezi aki még

ennyire törődik a másikkal.

A választ már meg sem hallja,

nem tudna mit kezdeni vele, nincs

arra, sem ideje, se kedve, hogy kihallja.

Prevenciós vagyok, azt hiszem addig is az

voltam, amíg egy akadémia fel nem vállalta.

Azóta, van-e aki vállalja még, azokat akik náluk végeztek,

tudod-e  miben vagy tehetséges, kivé lett helyett mivé lettél.

Figyelt-e arra, hogy a jótól nagyon el ne térjenek, megmondták-e,

azt mielőtt végeztek, hogy legalább ne árts, hol az emberies határ.

Mikor megy túl a kezelhetőn, milyen nyomot hagy azokban, akikkel

  foglalkozott, ránézett-e egyáltalán, mi lett e következménye annak.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelkednek tiszta tükre,

mindannyian így születtünk meg, ah, legalább ne ártsál, hinnye.

A tisztelet szép, vigyázzunk rá, ki ne töltse a helyét az üresség.

 

Bocsánatot kérek, ez természetes

nálam, már mások helyett is szoktam.

Amit te nem akarsz megtapasztalni és

kívül marad, akkor is megterem az még

 hasra is eshetsz benne, jelzi azt neked,

ott van már és a közvetlen közeledben.

Azzal a különbséggel, hogy tapasztalatlan

maradtál, nem is bírsz el a nehezítettjével.

2017. év intelligensei ébredjetek végre fel.

Ne engedd, hogy rongálják a gyereked lelkét,

nem ilyen hamisított életet szántunk nekik.

Energiák, amiket kikerülni nem szabadna,

azért kapjuk, tanuljunk meg kezelni őket.

Ne vetítsd rám a hiányosságaidat, mert

a saját sorsomban régen megoldottam.

Tartás, méltóság, a saját és a generációs

feladataitokat meg lehetne csinálnotok.

Kinek a feladata lenne itt közreadni azt,

vigyázzanak, mert bele is csúszhatnak.

Átlátni, kihallani, megérezni ezt mind

hoztuk a születésünkkor mi és mind.

Tanulj élni a „mostban”, ne álmodban.

Elfelejtődik mert nem volt benne a

gyakorlatban a hétköznapjainkban,

a megváltozott rezgések behúzzák.

Fel kellene nőni, a „mosthoz”, hogy

ne legyen melegágya, ez itt most se.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,…

Ha szint alá kerül valami, beilleszkednek,

amikor úgy érzed, neked már mindent lehet,

hiszen a feladatodhoz, alacsony a te rezgésed.

A hasonlóhoz társulnak az erősebb hasonlók.

Itt vannak megjöttek, pokolian trükkösök,

nem gondolnád, hogy ilyen is létezhet.

Valaki felelősen szablya már meg,

hogy ártásban meddig mehetnek.

Ne szutykolhassák össze azokat,

akik jóhoz szoktak, nem ismerős

számukra a beépülten, álságosa.

Ne legyen szabad tönkretenni, a

 jó sorsra született embereket sem, ne,

 azért mert egyeseknek, mindent lehet.

Fel sem fogják amikor megrendelik ezt,

mit is művelnek ott a hellyel, ottmarad,

a hamisság, hétköznapivá is válik nekik.

Nem fognak elbírni a feladattal, mert az

nem az ő lelkükből, szívükből, gondolkodó

agyuk által jött létre, teljesen idegen tőlük.

Megtanulni élni most itt ebben, mi lesz hát

a gyermekekkel, hol ezt, hol azt hallják majd,

bebizonyítani senki sem tudja, csak szajkózza.

A gyermekek, fiatalok, tartásos felnőttek mind,

tiszták maradtak, úgy élik a hétköznapjaikat,

a hivatásukhoz, tudásukhoz is tapasztaltak.

Emberismeret, emberismeret és megint…

Elszabadulhat az amihez nincs kontroll,

hiszen, nem tudják szabályozni már az

önkontrolljukat,

elveszítették azt.

Jól látják, a többiek

el se hiszik van ilyen,

tán nem merik őket,

már kontrollálni sem.

A lelkiismeretükkel

elszámolni is majd a

megrendelőiknek kell.

Az intelligenseket jöttek

büntetni tán, mert ők azok

nem lehetnek, nem hozták.

Láttam én már úgy karóra

szállni madarat, fordítva ült,

nem tudott mozdulni sem,

odafagyott a karma a fára.

Milyen minta vagy mondjad,

 a szülők meg mit mondanak a

 gyermekeiknek, íme ez a helyes.

Ki mikor nem vette azt sem észre,

por került bele az addig már egészen

jól működő gépezetbe, azt a, ne, hinnye.

Csupán annyi a kérdőjel bennem most,

hiteles-e, ha megbízni nem lehet benne.

Hol a teteje és hol az alja, összekeveredett

minden mindennel, kinek köszönhetően van ez.

A katyvasz tökéletes mű lett, kibogozhatatlan.

Hát a szerzett pénzek ezt teszik némelyekkel,

akkor majd látniuk kell a belsőköreikben is.

Kitűnő, megajánlott a diplomám, ezért is,

megelőzés, megelőzés, nagyon éber ész.

Különös oktatás, nevelés, Julamamival

Hahó, hahó, szülők, időben jeleznem kell.

Ne már, tudom, lehet nem is szabadna ezt

megkérdeznem, mégis teszem, ugye valami

nagyon nincs itt rendben, keresem a tartását,

a méltóságát ott, ahol alapdolog lenne, hát nincs.

Egy Haza ez csak egy, ha el is birtokolták részben,

akkor is belőlünk, a szorgos, tartásos népből lett ez itt.

Azt kérjük a jó életünkhöz vissza, amit mi beletettünk ide.

Nem megyünk el, nem törpítjük meg a lelkiismeretünket se,

az emberiesek mind így működnek, jó minták is lehetnének.

Nézz alaposan magadban szét, látod milyen szép tiszta az a

 lelked tükre, mi mindannyian adni érkeztünk ide le a földre.

Ha nem hoztad, hát tanuljad meg még időben, mert nincs ott

már lelkiismeret, ahol a tartásod, meg is nyekkenhetne most.

Nem ajánlom, csak mondom, húzódjál vissza ahonnan jöttél,

nem ismered fel, az emberek nem hülyék, csak intelligensek.

Ne kívánjad magadnak azt ami történhet ha ezekre rájönnek.

Miért gondolhatja bárki, neki az megfordítva is működhetne,

nem magyaros, ártó virtus már megint, ébresztő is lehetne.

Van az Isten szerencsére, mert ezzel ember már nem bír el.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” az értőknek,

rájön közben és mindenki, látta már, de még nem hitte el.

Olyan nagyok lettek a szintkülönbségek, hát nem is lenne,

gond ezzel, ha a tehetségük, munkájuk által teremtődne.

Ide teremtettük a sok jót és szépet, megvárjuk, kivárjuk,

csak azt kérjük, amit mi ide beletettünk, mi is kapjuk meg.

Talán úgy is lehetne megszámolni az  éveinket, hogy az jól

jöjjön ki, dolgoztunk egész életünkben, az apró pénzzel

mit kezdjük. Jól elbántak velünk a nettóval, ha ezt akkor

tudjuk, oktattuk, neveltük volna a saját gyermekeinket.

Egy Haza ez csak egy, én Hazaszeretővé lettem, az emberek

által akik megtiszteltek és tanácsért hozzám ide eljöttek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel.  Julamami

 

2021.09.10. Prevenciós vagyok.

Ismerősként ismerem a hazaértem

érzését, nem egyszer átéltem.

A reménybe kapaszkodva,

keresem a lehetőségem,

a feltaláltamnak  a

megelőzésben való oktatására.

Prevenciós lettem, az 1999. évben,

megtaláltam a hivatásomat, a

sok  érkező ember által, akik mind

megtiszteltek. Eljöttek, Online

megkerestek, a megelőzésért.

Azért szeretném megtalálni az

igényes vevőjét, hogy be  tudja

vinni ezt a tudást a köztudatba.

Oda, ahol már van igény

a saját  sorsuk

ismeretére és

annak megélésére.

A generációs feladatoknak

felismerésére, annak a tartást

adó időben való megoldására.

Sok mindent meg lehetne

előzni, a feltaláltam  által.

A belső egyensúlyunknak

a megtartásának a lehetőségét

felismerni a megelőzés kapcsán.

Magyarországon sok az intelligensnek

született emberséges, okos, szorgalmas.

Lehet,  hogy az igényesnek nincsen pénze,

hát nem tanulhatja azt, amit szeretne.

Nem érintődött meg egyikük sem,

közülük, akiknek lenne erre pénze.

Nincs rá  igénye, hogy ezt, a 11.  éve

működőképeset, mint ( Megelőzést ),

bevigye a köztudatba, a feltaláltam

alkalmas mostanra arra, hogy azt

is megtudják időben, miben

születtek tehetségesnek.

Tiszteletem. Julamami

A tisztelet szép, a szeretet jó,

jól vigyázzunk rá, hogy ki ne

üresedjen az adott szó, hahó.

Honnan jöttél hova tartasz,

abban vagy-e tehetséges,

amit éppen felvállalsz,

jó minta vagy-e ott,

vagy-e a zsengéknek.

Mennyire van abban is,

neked már elért eredményed,

van-e neked abban hitelességed,

hol tart most az emberies léted.

Vagy az a gyakorlat nálad, úgy

győzöd le a többit, hátha

azt sem veszik észre,

te hamiskodva élsz.

Nem teszel jót

a Népnek, csak

néhányaknak adsz.

Ha hiszed, ha nem,

biza van az Isten.

Nagyon bátran,

könyékig abban,

ami felesleges is.

S nem eredeti, nem

is művészi, tényleg

nincs, aki mondja,

csupasz a hamisa.

Magasabb szinten

látható minden, ami

csak össze van dobva.

S mond elhiszed-e,

hogy veled is,

előfordulhat,

majd az, hogy

elszégyenled

te is magadat.

Hidd el addig,

nincs is semmi

komolyabb gondod,

amíg nem vállalsz

fel olyat is, amihez

tehetség is kellene,

vagy szakértelem.

Emberséghez alázat.

Azt azért adta

az Isten, hogy

egyensúlyt is,

 teremtsen benned.

A pénzed és a lelked,

ne egymás ellenére

ziláljon szét téged.

Ha nem tiszteled,

és nem becsülöd, nem

véded meg az ürestől

 a tehetségeseket a

saját elért szintjükön,

ami az életük lett,

mondvacsinálttá

válhat ám és minden.

S honnan és kitől kapsz,

merít majd a lelked neked, ha

valami tiszta tudás, tiszta forrású után vágysz.

Nem csak egy ügyről, a Népről is beszél a szád.

Mond, érezted-e már te is,

azt, hogy ez úgy a tied

is, hogy a mienk is, a

 szeretett Hazánk.

A Nép teremtette

sokféle kultúra is

van, lakik benne,

mindazokból

adódott

össze.

Ha nem

ismered,

nem vállalod

a magadét sem,

hát akkor milyen

mintát mutatsz.

Ne vállaljál

nagyobb

feladatot

mint

amennyi

a tudásod.

Vagy tiszteld

meg önmagadat

azzal, hogy ami

hiányzik ahhoz,

azt megtanulod, hogy

emberesedjél általa.

Kihallik ám, hogy

hazabeszélsz, a

 többiek mind

tudnak arról is.

Nem

csak

a tiéd,

a mienk,

a már nem

túl sokunké,

fogy a Nép.

Nincsen

számára

jólét,

ahhoz

képest,

amit

adott

ide bele

még

kevéske jót

sem kapott.

Kifordultak

a sorsok, a

 tehetséges

várja a

számára

is megfelelő

lehetőségeket.

Belefárad, elfásulhat,

van-e ennek felelőse.

Önismereti oktatás,

emberismerettel,

önbecsüléssel.

Bejelentkezéssel

tanulható Online,

a feltaláltam által

oktatom, 11. éve.

Julamami védjegy.

Amikor az

 utcazenész

mellé állsz és

fotózkodik vele

a társaságodból,

egyenként és

mindenki.

Akkor

neked

miért nem

jut eszedbe,

felelős vagy-e,

hogy dobjál te,

az előtte a kalapba, a

pénze tartójába te bele.

A tehetségét megbecsülve,

ha a  lelkes éned örült, adj.

Tudod-e, az is a Hazából

egy tehetségesünk,

  egy összerakós

élet darabja.

Azt látják,

azt viszik el, az

 emlékeikben, hogy

bánnak az emberekkel.

Akik nem tudták tartani a

 munkájukkal elért szintjüket,

mert nincs hozzáértő, tán egy sem.

Aki  szólni merne, oda ahol nem látják

át, mivé vált az Isten adta dolgos Nép,

ha nincsen a munkájukhoz lehetőség.

Amit az őket következőknek

szántak már, azért nagyon sokat

dolgoztak. Lehetőségek hiányában,

amit nélkülözve tettek félre, felélik.

Akik nem a munkájuk által és

túl gyorsan kapaszkodtak

fel oda, ahol dolguk se lenne,

vidáman néznek előre, tudják,

ők lettek a helyekre kijelölve.

Nem törődnek vele, hogy

a sok szorgalmas munkájuk

által érték el, sokan mindazt.

Ha megalázók a helyzetek,

azt is átlátják, összerakják,

mivé  lett mostanra a Hazánk.

A gazdagság bárhol felütheti

a fejét, hétköznapi történet,

az már nem az, ha azt látod,

hallod, hogy jó ember is

maradt, nem szállt el.

Ő maga teremtette,

emberesedett tőle,

ennek van egy jele

a tenyerekben.

Amikor azt is

látod, hogy

éhes egy

gyermek,

ember,

eszedbe

jut-e mond,

hogy abból a

 túlzóan sokból

juttass el  úgy hozzá,

 ne vegye azt zokon se.

Megnyugodjon a saját

lelkiismereted, ne ártsál

magadnak se, ne sunnyogj.

Meg ne alázzad véletlen se,

hiszen nem született ide,

senki sem fölöslegesre.

Csupán csak ezért, hogy

neked jó napod

legyen azáltal.

Én magam ezt,

akkor, amikor azt

a szakaszomat éltem,

megtettem és gyakran.

  Tetted-e meg és azért is,

hogy legyőzzed tán, a

zsugorit magadban.

Ilyet tettél-e már te is

átérezted-e valaha is, azt az

érzést, (jóvá emberesedni).

Amikor sokszor fordultam

meg a „nagyfaluban” ott,

nekünk fent, hogy tudják

meg mit tudok és pénzt is

keressek ott, az oktatásommal.

Ezt a minőséget szolgáltatóként,

a nívós rendezvényekre hívtak,

oda jártam, (érdekessége) én is

voltam ott, akkor, sokaknak.

A Hernádi Gyula úr által,

létrehozottban, ültem és

találkoztam, sok (hírességgel).

Vitték a Világba tisztán a nevemet,

az irigységek, a túlzásos elvárások,

a megoldás kereséses üressége ártott.

Amikor rájöttem a valóságra, az hatott,

gondolom azóta sem változhatott meg.

Segíts magadon az Isten is megsegít,

mióta, mennyivel araszolok most.

 Egyszer az esőben megéltem,

egy sűrűn látogatott helyen,

azt, hogy fontosabbak a tárgyak

 mint mi, a (törékeny) emberek.

Azóta nem mentem sehova, ahol

újabb tapasztalattal kellett volna,

megtanulnom, nem mindenki oda való,

ahol látványosan gazdagszanak abból.

Pedig addig ott és azokon a

helyeken emberiesként,

jól érezhettem magamat a

 bőrömben, ott is (megbecsültek),

a tolmácsokkal együtt engemet.

Szelektálósékhoz egyébként nem

mentem volna oda, ha mást érzek,

hirtelen tervezték át, azt a helyet.

Mi voltunk ott a Haza egy darabja,

akiknek a tudását megtapasztalva,

vitték azt oda ahol ők élnek, mint

örök emlékeket, lehet azóta is

keresnek.

Nem tudják,

hogy a védjegy

szükséges volt,

Julamami lettem.

Azzal, hogy másokat

megbecsülni vagy képes,

azzal magadat becsülöd meg.

Azonnal látszik az, hogy milyen

ember vagy te, azzal, hogy abban a

helyzetben, hogyan viselkedsz.

Tolerancia, empátia, jó emberség,

különböző módon vannak, hatnak.

Tanuljuk az oktatáson mindezeket,

nem mindenki születik ezekkel.

S ha nem olyan miliőben nevelődik,

nem hatnak rá utána sem mindezek.

Ugye nem látsz engemet a Hazámban,

azokon a helyeken ahol sok idegen fordul meg.

Ugye nem látod te sem, a Julamami nevet bárhol

is, a Hazánk jó híréhez tartozóként kiírva se,

ez azt jelenti számomra, hogy nem

vállalnak fel, akikre most van bízva.

Szinten maradni, na az nem semmi,

amint megcsináltam elölről kezdeni.

Ezért aztán, akinek majdnem mindent

szabad, úgy húzgálja, úgy rongálja, ahogy

csak a rosszkedve, tájékozatlansága diktálja.

Tudom ami messziről jött ide mint tudás, azt

nagyon fontosnak és hitelesnek tartják itt.

Édes Hazám Csoda Szép, ne menj még,

hiszen a széppel, a jóval, amit ide tettünk,

még nekünk meg sem jöttél, várunk már rég.

Különös oktatás, nevelés tréning, neked aki

ezt már érted, hogy érted is szól, meg neked.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Oktatás ha beértél rá, Online tanulhatod, ha

 bárhol is élsz most te, a nagy Világban.

Jó egészséget kívánok.

Szeretettel. Julamami

Elnézést, ez nem az, amit gyorsan magadhoz vehetsz és kész.

Értőknek, segítőknek, fejlődni, tanulni vágyóknak is írok itt.

Birtokolni is születtünk, a szülőhazánkban fontos lenne, a talpunk

alatti talaj mindannyiunknak, az adhatna, stabilitást, egyensúlyt.

Ami által, egyenlő embernek, éreznénk magunkat, a többiekkel,

akkor is ha a mi vagyonunk, a pénzre nem váltható tehetségünk.

Amit azért adott a teremtő, hogy abból, mi jól meg tudjunk élni.

Ha túl sok, az azon szorgoskodó, hogy ne tudjanak rólunk a jóban,

biza majd keserves lesz feldolgozniuk, ha dolgozik a lelkiismeretük.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok sem veled,

se melletted, ellened se, oktatnám azt, amit tudni fontos lenne.

Mindannyian, sorsot hoztunk, generációsan is van feladatunk.

Megéltem, amit megteremthettem és megilletett. Örültem,

a mások által megteremtetteknek, végre megcsinálta.

Mindenkinek van, (megcsináltam állapota), hinnye.

Mit tud még átszabatni, mivel tud még megfelelni,

a csak utánzóknak. Így az egybe beleigazítva, nem

látszik az, hogy a profitért használja fel a többieket.

A nép gyermekei nem tudhatják, hol vannak nekik is

lehetőségeik, olyan mintha nem rólunk szólna a Hazánk.

A pénz valahol van biztosan, ami talán nekünk is járna,

tízen éve várom a lehetőségemet, nem találom sehol se.

A nyugdíjam, nettóból aprópénz lett, végig dolgoztam,

valahogy nem lett 40 évem, nettóból kiszámolva, 57-se.

Ha túlmentél a saját határaidon, nem tudod érzékelni,

magadból indulsz ki, pedig a népnek is jól lehetne élni.

Hiszen minden a Hazánk gazdagságát mutatja kifele,

csupán a Népünk teremtő rétegéről feledkeztek meg.

Érezhető, hol vannak a határai az emberségen belül

is, különbözőek vagyunk mind, a sorsunk mutatja.

Van az a kontrollálatlan pillanat, amikor átfordulhat,

a túlzás erősebb hatású. Amikor megtartja magának

 az információkat, ami őt is előre vitte, nem adja közre.

Hátha azáltal kiemelkedhet, a tehetségesek szintjére

és majd folyamatosan meríthet, a mások tudásából.

Önbecsapás, magad és mások fölé helyezkedni, ah.

Ha nem teljesítesz magadért, nincs a családodnak,

miből meríteni a jövőképhez, elmélet és gyakorlat.

Olyanok emelkednek ki, akik semmit sem tettek,

csak önmagukért, majd rajtunk gyakorolják azt,

amit önmagukon lenne fontos tapasztalásokkal.

A Haza legyen olyan, ahol fejlődhetünk, hinnye,

önmagunkhoz képest boldoguljunk mindannyian.

A szabadság érzésére mindig nagyon figyeltem.

Egyenként születtünk, saját sorsot hoztunk,

vannak ám generációs feladataink, hinnye.

Nem szenvedni születtünk és senki se

kellene szenvedjen, tanulj boldogulni.

Ha nem tudod miről írok, tanuld meg,

ez maga a jelen, ne a múltban éljél, ah.

Belülről jövő fontos jelzés volt nekem,

amikor nem volt általa,

már jó érzésem,

behatárolta

az életemet.

A mindennapi

tevékenységemben,

nem adta meg, a boldogulás

örömének érzését, újraterveztem.

Másképp csináltam, mintha nem ugyanaz

lenne a folyamata, mert energiát úgy adott csak.

Tégy magadért, hogy jól érezd magadat a bőrödben.

Ha anélkül csökkentik az értékedet, hogy veled arról

beszéltek volna, az olyan, mintha nem rólad szólna.

Nem ad, leginkább visz, tanulható a boldogulás.

Ha elveszel valamit másoktól, az nem a tied.

Nem fejlődsz tőle, legfeljebb nevetséges

lehetsz, hogy arra sem vagy képes,

hogy kitaláld mi a legjobb neked.

A sikerélmény fontos, anélkül

nehezebb az is, ami rólad szól.

Ne birtokoljál el másoktól, ah,

vedd meg és a tulajdonod lesz.

Figyelj a belső kontrollodra

ember, tanuld meg azt amit

még nem tudsz és fontos

lenne, a hétköznapokban.

Lehet utánozni másokat,

az majd irigységet fakaszt.

Ha nem magadhoz képest

tervezel, az önismeret

hiánya, gondot okoz.

Tanulj, fejlődjél, ah,

aztán egyszer,

még az is

lehet,

amit

nem is

terveztél, ah,

  mégis  megadatik.

Teljes lehet tőle az életed.

Adjon az Isten, szépet és jót,

mindazokat, amiért tettél.

Legyen általa sikeres,

a hétköznapod.

Ne feledkezz

meg

magadról,

ha tervezel,

majd idejében

sikerélményt is ad.

Ne használjál ki másokat.

Tisztelet, szeretet, legyen otthon

bőven, hogy vihessenek kimenőben.

Magyarországról, Paksról, a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Ki vagy te, mit szeretnél elérni.

Amikor ébredezik az elméd,

rácsodálkozol a

 környezetedre.

Kezded érezni,

hogy különbözően

becézgetnek, mindannyian.

Még akkor is, ha hasonlóan

szólítanak, kedveskedve

beszélnek, hogy

mosolyogj

vissza

rájuk.

Azért,

mert érezni

szeretnék, hogy

jót tesznek veled.

A körforgáson múlik,

az életünk jó minősége.

Nem mindegy, hogy aki

eldönti, azt szeretné-e,

hogy mosolyogjunk

vissza, mert az

belőlünk,

azt hozta ki.

Érezzük, értünk

is szól, meg érte is.

Mert a jóérzés, ah,

mindenkinek megjár,

azért, ha adni szeretne.

Az egészséges körforgás

minden apró rezdülése,

ott van a sejtjeinkben.

Amit nem te teremtettél

nem lehet a tied, mert

a rezgése nem azonos

veled, hiába minden.

Ezek, az első, belső jelzések

amit adunk a környezetünk felé.

Szeretnénk, ha felfogná, megértené.

Apró fontos porszemek vagyunk mind,

általunk is áll össze, a világ mindensége.

Egyikünket sem pótolhatja senki más.

Aki megszületett, s ide, itt lenne fontos,

hogy megérezze, számítanak a létezésére.

Hiszen attól szép lelkes, szíves, gondolkodó

lett a Hazánk, hogy ide teremtjük, a szépet,

a jót, a hozott tudásunk által emeljük fel.

Oda, ahol észlelik a jót és szépet, időben

engedik be a nagy közösbe, a Világba.

Mert, fontos része lehetnénk ám,

az egésznek mi is, mint mindenki.

Emberismeret nélkül nem megy,

a múlt elmúlt, éljed a jelenben

azt amit megteremthetsz.

Az álmaidat ne másokkal

valósíttasd meg, az nem

lehet a tied. A többiek

a teljesítése nem a tied,

nincs benne a rezgésed.

Nem jár érte tisztelet.

A fokozatosság, a belső

kontroll, a belülről

jövő mosoly fontos.

Hiszen a tartásunk,

emberies méltóságunk,

tükröződik, mindezekben.

A nagyszerű, tiszta érzésekben,

mint egészséges életszerűségben.

Felismerve közben, miben vagyunk

tehetségesek, mit tudunk beleadni,

oda ahol az hiányzik éppen, hinnye.

Nemcsak, magunkra gondolva

élünk, hozzáadva, megnő

a lelkesedésünk.

A minőség,

nem veszik

össze, azzal sem,

ha a mennyiség, ah,

egyenesen nő vele.

Kommunikálni, ah,

kommunikálni,

időben észlelni,

mindannyian,

mást hoztunk.

Egymástól biza

tanulhatnánk,

odafigyelve,

kihallhatnánk,

megértenénk.

Érvelni tanulnánk,

minek vitatkoznánk.

Közben meglátnánk,

a másik nagyságát,

az önértékelésünk,

segíthetne nekünk,

az önbecsülésünk.

Egészségesek

maradnánk,

hiszen, azt a

minőséget

adnánk, ami

tiszta szóval

rendezhető.

Dicsérve is

lehetne ám,

bevált már

sokaknak.

Bocsánat,

csak mondom,

néha hangosan,

a gondolatom.

Mindenki

vágyik a

megértésre.

Nem mindegy,

milyen szinten,

történik meg.

Különböző a

sorsunk, az

életrezgésünk

 más és másképp

gondoljuk, éljük,

érezzük és

hat ránk.

Amikor már

felismerted,

keresd meg

azt a helyet,

ahol átmegy

neked és

megérted.

A tiszta szót

értik, mellé

az nem megy.

Segíts magadon

legalább ezzel, ah.

Helyetted, nem tehet

senki sem, teérted, ah.

Nem különb, senki sem,

a másiknál, csupán van

aki érti már, miért

született ide.

Teszi a dolgát itt,

nem elvár, hozzáad.

Ha nem érted tanuljad,

tiszteljed önmagadat.

Mások meg, mennek,

még, megteszik az utat,

a megfelelő kihívásokhoz.

Felépítve önmagukat, ahhoz,

amit hoztak, tehetségükként.

Tanuld meg amit nem hoztál,

gyakoroljad, emberiesen,

azt, amiben te jobb vagy.

Nehezebb mindezt már,

érettebb korban tanulni.

Ha gyermekkorodban

az odafigyelést időben,

nem kaptad meg. Vagy

túlságosan zsengének

nézve, kikíméltek, ah.

Boldogságról hallottál,

boldogulni, arra nem

tanítottak még meg.

Ne várj másra, tégy

magadért tanuljad,

nem bánod meg azt.

(Sorsodra nevelés és

a generációs feladatod).

Alázattal élni könnyebb,

keserves az út, mindaddig, de

anélkül, a hétköznapi életünkben,

 működőképes, jó minőség nincsen.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Köszönöm Isten, megértettem.

Ősz lett a hajam, de lelkesen,

szívesen oktatok, nevelek.

Vannak akikben a tisztelet

nem honosodott soha meg,

mert elkényelmesedtek és

nem szeretnének változtatni.

Így a Világ elmegy mellettük,

részesei a fejlődésnek nem

lehetnek, élni így is lehet.

Vagy megtanuljuk és fel

is vesszük az életünknek

a ritmusát, úgy, hogy azt

éljük ami a legjobb nekünk.

Tehetséget hozunk mind,

valamit ami által ki is

teljesedhetünk.

Ha meglátja,

megérzi,

kihallja,

valaki

ott,

ahova

érkezünk,

szerencsésen

a sorsunkat éljük.

Meglátni kívülről  azt,

amit belül nem láthatunk.

Azt jelenti nem azt hozzuk,

de megtanulhatunk úgy is élni,

hogy átlátjuk, kihalljuk, megérezzük.

Azt mondják akik már örültek ezeknek,

mintha kitágulna a megszokott ritmusuk,

vagy mintha először járnának ott úgy látják.

Tisztán meglátják azt, ami a valóságban van.

Örültem, amikor rátaláltam az emberek

tenyereiben a megoldásukra, a saját és

generációs jeleik, feladataik mutatják.

Minden tenyértérkép más és mást

mutat, még az egypetéjű ikrek

tenyereiben sem ugyanaz.

Viszont generációsan

nem szabályosan,

átvetülésekkel,

kihagyásokkal,

ott sorakoznak

mint egy matematikai

képlet a megoldásokkal.

Tiszteljetek meg tanuljátok

meg, ha már érzitek a hiányát

a meglévő eszközeitek, már nem

visz előre benneteket, gyertek, én

tisztelettel oktatlak erre benneteket.

Felnőtteknek szóló nevelés is van itt,

amikor ráébrednek, nem is látták eddig,

azt ami itt megoldásként kikristályosodik.

Azután boldogulnak abban amiben addig nem,

s tudják segíteni a szeretteiket is, nem máshova

mennek, családon belül intézik, ami még oda való.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

várom a bejelentkezőket, tisztelettel.

Online lehetséges, hogy ne

legyen gátja a tanulásnak,

a Világból bárhonnan.

+36 30 2470 589 számon.

Szeretettel.

Julamami

 

Tisztelettel élj,  hogy miután az a

sajátoddá válhatott, majd a

magad idejében azt

úgy is kapjad.

Az idén

kilátszik már,

az ami nem igazi.

Akinek a szakmája

ott van a kisujjában,

érdemes abban is, a

saját tapasztalásával

jól utánanézni.

Hol tart most az

éveinek a száma,

hátha változott

és hozzá veheti azt,

ami évek óta járna.

Jó kommunikáció

az is, amikor jól tud

arra vonatkozóan

kérdezni, rákérdezni.

Motiválhatja általa,

hogy megtanulja azt a

szintű emberies jelnyelvet,

akinek arra válaszolni a dolga.

Nagy szükség lenne fordítókra.

Amikor valakinek körbeért a

sorsa, mert azt megoldotta,

ismételni nem szeretne,

haladna a következő felé,

amit szükséges megoldania.

Ha az érettebb elvárná  azt,

amit tőle is elvártak akkor rég,

többre menne, ha megtanulná

az emberi jelnyelvet. Hiszen ott

vannak az addigi általa átélt és

esetleg megszenvedett szintek.

Amikor felismeri, a lelkes énje,

inkább kérdezni fogja, mi az ami

gátolja a másikat a megértésben.

Mert már kérdezni is tud, átélte

azt, hogy ne menjenek át a meg

nem értések, ordibálásokba,

vagy, ah, befordulásokba.

Kommunikálni,

kimondani,

be ne

szoruljon,

le ne

épüljön tőle.

Nagy szükség

lenne az

egyenes úton

maradóknak, a

hozzáértőkre.

Két oldalunk van,

felváltva lépünk,

amikor járunk.

Tiszteletem.

Kommunikálni,

értően kommunikálni.

Ha a racionális oldaladon azt amit hoztál

  már teljesítetted, gondolkodjál el

azon,  mit éreztet veled a

lelkes, szíves éned, hogy

el  ne tévedj és végleg.

Oda lenne mindaz amit

megálmodtál, ha csak

egyoldalúvá válhatnál.

Hiszen unalmadban olyat

is megélnél, amit nem lett

volna szabad és elhitted,

ha másoknak azt is lehet,

akkor miért ne utánoznád le.

A sorsod a tied, ha komolyan

nem veszed, mások szerint

éled meg azt, ami nekik jó.

A tapasztalás arra való, hogy

másodszorra kerüld el, ami

nem vitt előre. Tanuljál meg

jól kommunikálni, tévedésnek

akkor számít, ha felnőtt vagy.

Gyermekkorúként, erre időben

figyelmeztesd az érintetteket.

Mindenki más feladatot hozott,

más időben éli azt magához

képest mérve jónak meg.

Aki döntésekre adja a fejét,

bizony szükséges lenne már,

megtanulnia a gyermeknyelvet.

Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó), hogy értsed azt

az emberséges jelnyelvet, ami

a gyermekekhez, fiatalokhoz

közelebb vihet emberileg.

Önismereti oktatás neked,

önmagadért, hogy ne menjen

pocsékba túl sok éved,  azért

mert olyanba bonyolódtál,

amihez semmi  közöd nem

is lenne, ha hinnél a saját

lelkiismeretednek, azt a.

Nem árthat, neked se,

ha már ismered,

önmagadat és

betartod a

sorsodban az

emberséges

megoldásokat.

Tiszteletben

is tartod,

a generációs

határaidat és

nem vállalod fel

azt, ami nagyon

leminősíthet már.

Fel sem foghatod,

vannak akik azt is

komolyan veszik.

Pedig láthatóan

bebizonyosodik

túlfutottak a

határaikon.

Azok által az

életszerűtől

messze is viszik.

Jól betanulva a

semmivel veszik el

a  figyelmüket arról,

ami nem értünk, az

 Isten adta Népért,

történne éppen.

A  járatlan

utakra terelve,

nehezen találnak

vissza önmagukhoz.

Méltatlanná válik annak is

bebizonyosodik az életszerűtlen

következménye,  amit addig általuk élt át,

az Isten adta Nép, mint nehezítményt.

Gyakran hagytam, hogy gügyének

nézzenek,  hiszen tudtam azt,

mit miért úgy élek meg.

Tiszteletem.

Nem bántam  meg,

a racionális oldalt,

szükséges megtanulnom,

most ahhoz, hogy amit nem

kaphattam meg eddig, ne veszteség

legyen, pótolni tudjam azt a pénzt, azzal

amit tudok, kérem a lehetőségemet.

A magam idejében a számomra

helyes úton járok, haladni

 most így is tudok.

Tisztelettel vagyok

az önbecsülésért.

A fejlődésemért

összegzem mindazt,

amit megcsináltam.

Amikor elhangzanak

azok a jó pofának

sem  mondhatóak.

Mert azt hiszik,

hogy valamiről

amit szükséges lett

volna megtanulniuk

lemaradtak. Azért aztán

használják az elhangzott

szavakat,  jól lejáratva

azok által magukat.

Tiszteletem.

Mivel nincs

mögötte

élhető érzés,

üresjárat csak.

Emberségesen

fordítókra lenne

átmenetileg szükség,

hogy értsék, ott már

nincsenek szavak.

Tisztelet helyett,

lám az üresjárat.

Akkor nincs erős

félelem azáltal,

amit még nem

ismerhetsz fel,

 ha a saját

tapasztalt

  tudásod, mint az

érveid hangzanak el.

A kimondott szavak, ha

hatnak, megmaradnak,

bár nem szólnak róla,

elgondolkodnak

az értelmén.

Mennyire

hiányzik

a tisztelet,

nincsen, talán

nem is volt addig

se, tudása ahhoz

amit felvállalt,

üresjárat.

Mert biza az

egymásra és

felé hatók, a

rezgéseitek

igen – igen

vegyesek

lehetnek.

Ki éppen

miben van,

mitől, kitől fél,

elérte-e az útját,

vagy csak keresgél.

A sorsok félbehagyva,

megrekedve, a sorsok

befejezetlen lődörögnek.

Vajon kinek a hozottját

viszik, pedig teljesítettek.

Keresik a kapaszkodókat,

a régmúltban meg is van,

ki nem teljesített ottan.

A jól megszokott már

kitudja hol, az utak,

a sorsok, félbe sem,

vagy még meg sem

kezdve maradtak.

Voltak akik világgá

szaladtak és

ott is maradtak.

Remélhetőleg majd

visszajönnek, rájőve

arra, itt van a Haza.

Ha nem figyeltek

egymásra se már,

csak a túlélésre,

s a még azt is

megélésre,

félve, bújva

koncentrálva

éltek, s közben,

bizony nem

eléggé,

vagytok

figyelmesek.

A régi értelmeit

keresitek a szavaiknak,

miközben azok mögé bújva,

sokan tán nem jó szándékkal,

hamiskodva meg learatják,

a szótlanul lapuló javakat.

Mi az összefüggéseinket,

tapasztalva beszéltük át,

megtanulva a megelőző

határt, ne billenjen az át.

Mert volt nekem egy,

szaktekintély,

híres és neves,

fogadott anyám.

Kértem írjunk meg

egy közös könyvet

mi ketten,

akképpen,

hogy akkor az

összehasonlítás

is látható legyen.

Beszéltünk róla,

de nem történt

meg, ő már nincs

elment, remélem

jó helyen jól időzik.

Nálam nem mutatkoznak

be, megkérem őket erre.

A sok összehasonlító

beszélgetéseinknek,

megvolt mindkettőnknél,

a maga leszűrt összefüggése.

Biztosan fontos könyv lett volna,

 kicsit a megelőzést és a már tényt,

megérintve, megmagyarázva azt,

hasznos tanácsokkal el is látva.

Néha sokat, de annyira akarta, az

  összehasonlításokat is ismerjem fel,

közbe jött a hatás, hát elköszöntem

illedelmesen, de a sok beszélgetés,

gyümölcse íme örökségemmé lett.

Tisztelettel, szeretetben élni jó,

  hahó, a megelőzés az jó.

Látszik már,

ami látható,

a tekinteten

átható a fakó,

hiszen lapul,

nem ő a faló.

Az alacsony

energia,

hiába erősebb,

ugrálhat akár, de,

nem árthat a magasabb

energiájúakra, nem fontos,

egyáltalán a testi magassága.

A jóból, a kevés is elég szép,

a saját feladatodra fontos

figyelned, látja a szemed.

Eltervezted, a feladat

a tied, minőséget adsz,

azért vagy ott és te az.

A sorsodat ismerjed,

a generációs feladatod

is adott, teljesítésre vár.

Akarni azt lehet, hinni

magadban lenne a lényeg.

Ha alacsony energiájú vagy,

hiába a te nagy magasságod,

ha nem látod, se nem hallod,

érzéketlenként elkallódhatsz.

Fölébe helyezted magadat,

annak amit azért tett oda

az Isten, hogy átélve,

alázattal általa

a jóban,

erősödj

meg.

Túlzás

az már, amit

megengedtek

magatoknak,

persze,

gondolom,

értetek ti

ahhoz is,

ha

most

benne

vagytok,

hát ott is

maradtok.

Veletek nem

 találkozom

az Online

oktatásomon.

Látom az

telített

energia,

nem forog,

csak ácsorog,

 a leépüléshez

közeli állapot.

Így hát ti azt

önmagatoknak

megcsináltátok,

sajátotokká lett,

vált az, amit

másoknak

szántak.

A zsengék,

a gyengék

is, ki voltak

szolgáltatva

nektek, ha azt

 elhiszitek, hogy

nem látszik az,

amit ti csináltok,

hát akkor honnan

tudnák a többiek,

hogy mit csináltok.

Az intelligenseknek

megadatott az, hogy át is

 látnak, ki is hallják mindazokat,

 nem kérdezik, hát nem szólnak.

Mindent a maga idejében.

Látszik már amaz is, ami

addig látható nem volt,

ártottál magadnak, a

sajátjaidnak, mert

átbeszélés nélkül,

a saját akaratodat

csak átnyomtad.

Pedig már az

életerődet

árasztottad.

Ami telítettben

van az sajátos,

gépiesedett.

Megismétled,

mert az látszik

könnyebnek,

hosszútávon

a bizalmukat

elveszítheted.

Teljesítés helyett

elvárásokat

sorolsz,

unalmas,

üresedsz.

Amikor

lefékez

a sorsod,

érezteti

veled is,

hogy az

a határod,

tovább tán

te se menj.

Hát vess

magadra,

ha túl

mentél.

Amire

nagyon

vágytál

azt és mást,

mindenáron

megcsináltad,

be is fordultál.

Arra nem

gondoltál,

hogy amit itt

megteremtesz,

a te életed is

azzá lesz.

Benne

kell

élned, s

a visszaút

a kijózanító

pillanata ám

az egésznek.

Ha alá, fölé

keveredsz,

akkor

időben

takarítsd is ki

abból ám magad.

Ott egyensúlyban,

önmagaddal sem lehetsz,

csak úgy nem pottyan,

emberesedve megy.

Segíts magadon, az

Isten is megsegít

téged, téged.

Mindezeket

a tisztulásod

miatt kapod.

Átfordulhatsz

hiszen már te

is ott tartasz,

ne ijedj meg,

ha észleled,

hogy már

nem tudsz

rossz lenni, hiszen

már toleráns ember vagy.

Kinek,  hogyan és mennyi

idő szükséges mindezekhez.

Önismereti oktatás a saját

sorsodra rálátva tanulod.

Ha már beértél  arra,

hogy kiegészítsed

a saját tudásod.

A hivatásodban

is nagyobb lesz általa az

 adott feladatra való összefüggésében látásod.

A napi gyakorlatomból állt össze, rajzoltam meg

összefüggésében, amikor beérett az oktatásomra.

Nyugodtan leteheted az addig még

bizonytalannak  érzett talpadat,

ezáltal  a tudás által érzed a talajt.

Jó egészséget kívánok. Tiszteletem.

 

Jer velem jó öreg bocsánatot  kérek.

Nem tudom, tudják-e azok, akikre

eddig energiaszinten vigyáztak,

három éve nem sikeres már az.

Mindenkin átmennek azok az

energiák akikkel kapcsolatba

kerül nap mint nap a dologban.

Segíts magadon az jól bevált,

az Isten is megsegít tégedet,

tanuld meg a tiszta forrástól.

Várok, reménykedem, hátha

akad egy, aki felvállalja azt,

hogy a pénzt nemcsak oda

a jól kitaláltakba berakatja.

Nem áll be a nemlétezőkbe,

az üreseket kiemelők közé,

nem rakja azt ami a miénk.

S nem is tudunk róla, hogy

a lehetőségünk is lehetne,

pályázni esetleg nekünk is.

Valamire ami már bizonyos,

hogy ismert lehet a Világban,

mert a hitelessége adta ott azt,

s nevesíthetem vele a Hazánkat.

Magyar nyelvről fordítják sokan,

a saját nyelvükre, észre sem véve

hagyják, akinek dolga lenne vele.

Vállalja fel ezt a különös oktatást,

vegyék meg, legyen a Hazánké,

kint van, több országban régóta.

Saját magam által munkálva,

fejlesztve, már Online oktatva.

Feltaláltam, oktatom sok éve.

Eladó, ha nem kerül a fiókba.

Jót tenne a családoknak és az

egyéniségük óvására azoknak,

akiknek fontos, az ő tartásuk.

Tiszta forrás, tiszta tudás,

tapasztalatból

eredő és

tanult

tudás,

íme a

hivatás.

Légy te

igényes,

s alapos is.

Na nem az a

divatos, hanem

a nagyon alapos.

Tettem amit lehetett,

hogy átmenjen oda,

ahol én érdemben,

megmutathatnám

a saját tudásomat.

Magamért is felelős

emberként mondom,

valaki csak van aki ért

hozzá, ezzel mit nem

enged a Hazánkba be.

Mit mond neked az,

hogy átvett, összeollózott,

lemásolt, hatásos címet adott.

Nincs mivel kontrolláljon, hisz

nincs tudás, sem tapasztalata,

csak csilicsali bele a divatosba.

Ha az emberséges azt is kibírja,

nosza, megvan a negatívhatás,

elkönyvelheti tán örökre, mert

nem értenek hozzá, úgy aztán

nem vakarja ki belőle senki se.

Olyanná vált a Hazánk, mintha

elköltöztünk volna, megváltozott

minden, szinte a dobszó ritmusára.

Nem érdekelte az senkit sem, hogy

milyen hatással lesz az emberiesekre.

Csak nyomta és pontosan tudta, hogy

elveszik a megszokottat, nem adnak

semmi kézzelfoghatót ott helyette.

Majd belerázódnak, vagy belehalnak,

kik, hogyan képesek tolerálni a hatását.

Mennyire tudják feldolgozni, a sorstalan

érzést, mert fordítva sikerült, aki nem tud

alkalmazkodni a rárakott hatásokkal, azzal

majd lesz valami, ami a legerősebb, amivel

tán nem bír el, aszerint fog élni a Hazájában.

Egy Haza ez csak egy, belőlünk a Népből lett.

Egyre gyakrabban olvasható ez, a szolgáltató

 magyarul nem szolgáltat, tán nincs ott se értő,

hogy intézze, ne kelljen kiszolgáltatva lennünk.

Vándorlok a Világban, keresem azt az érzést,

hogy befogadnak akkor is ha Magyarországon

élek helyileg, de, hogy megéljek vándor lettem.

Innen is utalhassam a szolgáltatásnak a díját és

nem rakják ki a szűrömet, ha megtudják, hogy a

 Hazámban lakom és ott próbálom a nehezet élni.

Ne legyünk  kiszolgáltatva a hamisaknak, akik már

előre eltervezték, hogyan használhatnak ki bennünket.

A sok között, hát nincs most egy sem, aki ezt intézze,

megkérdezze mitől szenvedsz te, sok éve sikeresként.

Amerikából jöttem, pedig ki sem tettem a lábam, a

 kint élőktől kaptam a tájékoztatást, evickéltem át.

Kínlódtam ki mindent a magam egyszerű módján,

vettem magamhoz ezt az ismeretet, szolgáltatok.

Úgy tudjuk, ez itt még most is a Hazánk, jól lehetne

érezzük magunkat, hiszen mi a nép, vagyunk a Haza.

Egyszerűbb viszont az, ha beállsz a nemlétező sorba,

akkor megtudnánk csinálni, a Hazánkat szeretnénk

a tudásunkkal ékesíteni, nem érdekel az senkit sem.

Majd kitalálnak valami népszerűsítettet, a valóság

helyett, jó lesz az ügyeskedésük is, csak a látszata

olyan legyen, hogy látott már tiszta forrást is.

Így nem tudjuk felerősíteni szép Hazánkat a

bennünk lévő tapasztalt tiszta forrású

tudásunkkal, hogy átvehessék ők

is, akiknek ez fontos lehetne.

Hozzáértés nélkül, legalább

a gyermekekhez ne engedd

nyúlni, ne ölelgesse, ha nem

szeretné azt a gyermek,  ah.

Itt mindig is volt olyan ember,

aki éppen feltalált valamit, ami

megismertette a Világgal a mi

Hazánkat, egy újabb oldaláról.

Inkább nyomják a kintről jött

által jól begyakoroltat, ami

nem kontrollálható, de

igen jól hangzik, hogy

a Világban ismert.

Akkor nekünk is

jónak kell lennie.

Ha nem a szinted

az amit felvállalsz,

igen sokat árthatsz.

Felelősségtudatnak

hívják azt, amiről nem

tudhatsz, mert nem

mondták, hogy az

szükséges lenne.

A jóhoz, széphez.

Nem tartozom,

se ide, sem oda,

tartozom az épp

engemet megtisztelő

emberhez, akkor éppen oda.

Feltaláltam valamit ami fontos

lehetne, ha lehetne odafordulni,

ahol ehhez értők lennének. Úgy,

olyan tapasztaltan, nemcsak

elméletben, hogy érvelni

tudnának ők, a saját

szavaikkal, nem

a szajkózótól

bemagolttal.

Ha valaki

tudja, hol

vannak

azok az

emberek

akik hozzá

 érthetnének,

 ki is hallják,

 meg is érzik.

Elindul általa

bennük az a

gondolat, ami

odaillik mellé,

mint segítője,

hogy a tudás

ne vesszen el

a semmibe.

Kérem azt

jelezze

felém

időben.

Legyen az

embereknek

igénye arra is,

hogy ismerjék fel,

mit mutathat meg

belőlük a tenyerük.

Olyan nyugodtan

tolják bárkinek

oda, mintha

nem a lelkük

legbelső bugyra

lenne ott benne,  ah.

Ismerd meg azt ami

csak a tied, rólad szól,

elmeséli a múltbélit a

családodnak és neked.

Nem tartozna avatatlan,

mondvacsinált emberekre,

akik, se nem egy lelki szinten

vannak veled, sem nem ismerik

fel, a generációs jeleidet most se.

Pedig az idő az Isten kezében van

és most nagyon fontos lenne tudni,

ki hol tart a sorsának törlesztésében.

Persze csak ha fontos, hogy az életüket

itthon a saját életminőségükben éljék meg.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

Különös oktatás, nevelés, hozzáértőnek eladó.

Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné e.v. online.

S van  videóm minden napra és gyakorlom a hivatásomat,

nevelek vele, oktatom a feltaláltamat, az erre igényeseknek.

Az idén kiderül minden hamis, álságos, nem érdemes fokozni,

mert túl sokat tetszettek mellé menni, hiába nevezik át, esetleg

tesznek hozzá, vesznek el belőle, nem illik a Hazánkba se bele.

Magyar az anyanyelvünk, annak van csodálatos ritmusa is.

Magyar földet érintett először, az itt született talpunk.

Magyarul dobban a szívünk, lelkesedni is így szoktunk.

A Hazaszeretet érzése, amikor először megérintett

bennünket, nem felejtjük el, örökre bennünk rezeg.

Ismerd meg a saját és generációs feladatodat, jeledet.

Tudd, érezd, hol van otthon a talpad, amikor leteszed.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Még megelőzésben a  megelőzésért,

történik az oktatás  és nevelés által.

Önszorgalomból teszik, nem

készteti őket erre senki sem.

Amikor megérzik a hiányát

ami által belekerülhetnének

az önmaguknál alacsonyabb

nem a saját mások szintjére,

akkor határozzák el tanulnak.

Meg is kapják a magyarázatukat

az oktatásomon ott és azonnal.

Mindenkinek eljön az ideje erre,

ha összetettebb a dolog és sok

ember érintődhet már, de kár…

Köszönj rá, ha még megteheted,

ha van még belőle ott benned.

Hahó

tisztelet,

milyen jó

találkozni

most is veled.

Akikben még otthon

leledzel, nem fordulnak ki,

 ha ezen nehéz időkben is

 felvállalnak még tégedet.

Köszönd meg a szüleidnek,

ha olyan nevelést kaptál,

amiből a jó nem kopik ki.

Nem rendeződsz át, épp

úgy, ahogy elvárják tőled.

Most így, máskor másképp,

kinek milyen óhaja, sóhaja

lenne, megfeledkeztek ők

valamiről, tán nem végleg.

Hiszen pont a sajátjaik,

fogják figyelmeztetni

őket, el tettszettek,

rugaszkodni a talaj,

az itt lent van, ahol

a nép próbálja túlélni.

Onnan fentről másképp

látnak gondolom mindent,

hiszen igyekeztek önmaguk

szerint, értük szólóan rendezni.

Ami olyan rendezetlenné lett itt,

körbe – körbe sok a simlis, hamis.

Ne hiányozhasson semmi ahhoz,

hogy a kényelmük, a habzsi – dőzsi,

meglegyen, nem érdekel már senkit.

Másoknak milyen, abból a szemszögből

 a látszatos máz jó legyen, róluk szól csak.

A minden, a jó és szép, amit mi ide bele

teremtettünk értünk is tettük.

Magunkról is szólt,

gondoskodtunk,

a Hazánkban mi

megbízhattunk.

S nyugdíj helyett

lett aprópénzünk,

pedig amikor volt

mit, dolgoztunk

 így emlékszünk.

Gyermekeket

szültünk és

nevelték ők

magukat is,

amikor éppen

mi dolgoztunk.

Tudtuk, hogy

mihez jó ha

tartjuk mi

magunkat.

Sorszerű,

életszerű

lehetett az.

Elhittük a

szavaikat,

meg nem is

gazdagodtunk,

nem volt fontos,

de boldogultunk.

Az volt az életünk,

nem szeretnénk

sorstalanná lenni.

A sorsunkat mi is

szeretnénk most

is végigvinni, nem

megrekedve azt,

kívülről nézni.

Nincs most

kapcsolat

sehonnan

és sehova se.

Párhuzamos de

nem érintkezik,

távolságtartó,

az oktatáskor

ez rá a jó szó.

Fizessünk ide,

meg oda, hogy

onnan sem sincs

munka nekünk,

nem számít,

fizessünk.

Vessünk

magunkra,

ha gazdagok

nem lettünk itt,

nem számítunk.

Látszik, hogy

kik vállalták

fel azt is amire

nem születtek.

Nagyon bátran

terelgetik ők az

emberieseket,

hogy honnan

hova, merre jó

az most is nekik,

ahhoz ismeretük

semmilyen nincsen.

Fordítva viszont ők

látják, mi történik.

Majd megtanulják

talán azt is jól

kitalálják, ne

legyen látszatos

csak az, ami igaz.

Legalább feltűnő

helyekre írnák ki,

egymást úgy tán

figyelmeztetnék

az emberek, ah.

Figyelj olvastam

a nevedet ott,

tudjad mire

számíthatsz.

Mi magunkra

számítva csak

a boldogulást

keressük most.

Intézkedtek

felettünk,

kérdezni

nem is,

csak

úgy

ma így,

holnap

meg úgy.

Kifordult.

Kizárva

azokból,

amiért

tettünk,

hogyha

korosokká

leszünk, mi

magunkról

gondoskodni

jól tudjunk itt.

A nehéz bizony

erősíti a lelket,

a punnyadás,

csak leépíti.

Nem tudom,

kinek jó az,

ha a látszat,

és a valóság

egymástól,

nagyon

távol

van.

Az

ember

építi a

saját

sorsát,

nem

árt,

nem

bánt,

magára

is jól

vigyáz.

Senkit se

pótolhat

most se más.

Tájékozódni

szeretnék,

ha eljött a

70. év,

akkor

hol

lehet,

kérdezni.

Úgy, hogy

a válasz az

az életről

szóljon,

nem

csak

valami,

most

ilyen,

aztán meg

más formán

sablonokról.

Csak magukra

rászabva, így

jár az aki,

nem állt be,

a nemlétező

éppen most

aktuális sorba.

Hova lehetne

fordulni most,

valaki azt tudja.

Nem látják át se,

hogy a túlzások

által, már ott a

csorba rajtuk.

Feltűnőkké

tették jól

magukat,

másokat.

Valamit ők

nagyon nem

tudhatnak.

Akik ezt itt

kitalálták,

kizárósat

játszhattak.

Vannak akik

beleférnek,

mások meg,

azonkívül

maradva,

csinálnak

amit tudnak.

Viszont ők azt

pontosan tudják,

hogy semmit sem

tudnak csinálni,

vagy beállnak

a nemlétező

sorba, vagy

nem léteznek.

Ha mégis észre

veszik őket, na

akkor azt is

megtudják,

miért ide

születtek,

ki kérte

arra

őket.

Van az

Isten és

tényleg.

Csak a

gondot

okozzák,

nem látják a

 kifényesített

mázasaikat át,

 látniuk kellene

a többieknek,

a magukhoz

képest csak

árnyékát.

Tisztelet,

szeretet,

na anélkül

nem mehet,

semmi ami

emberiesen

minőséget ad.

Győzz meg,

legyőzni

könnyű

engem,

nem

harcolni,

vagyok itt,

oktatnék és

a nevelés miatt

jöttem, tiszteletem.

Ez itt az én Hazám is,

itt találtam fel ezeket,

itt tiszteltek meg engemet,

messziről is eljönnek hozzám.

A tanácsaimat kérnék, s azóta

köszönik jól boldogulnak ott is,

ahol éppen hazán kívül laknak.

Mert otthon is csak itt vannak.

Készülnek Haza ők is mint sokan,

akik már megalapozták, a pénzük is

megvan ahhoz, hogy itt boldoguljanak.

S újra lesz valami ami most elveszett,

a hétköznapokban is tisztelet oda ahol

az megjár ma, mert ő is megadja mindazt.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva dönt majd

az, aki ért is hozzá, hogy legalább ne ártson.

Aki meg addig is beállt az üresen kapni akarók,

könnyű soraiba, tán időben kér bocsánatot, hisz

azt a jónak hittben, már közben jól megtanulta.

Vegye meg azt amit feltaláltam itt, egy olyan jó

emberies, aki tudja mit vesz meg ezzel, eladó,

oktatásra, nevelésre, nem a fiók mélyére való.

Nem reménykedhetek, hogy beengednének,

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

Különös oktatás, nevelés, Julamami a védjegye.

Mindenre betanítom és megtanítom, amivel tovább

tudják vinni érdemben, hiszen életszerű, hiteles ez.

Leszek, s végigkísérem amíg az fontos, szükséges.

Nem kizáró az sem, ha nem itthon él, de magyarul

hagyta először el a száját a szó, származása szerint

ő is idevaló, erősíti vele a kultúránkat, ez arra is való.

Magyarországról, Pakson a Hergál Hából. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

Tudom sok a szöveg, mára ennyi lett, nem hagyhatom félbe így teljes.

Úgy jutott el a legbe, hogy az odavezető utat, még meg sem ismerte,

igyekszik azon, hogy a valóság jól el legyen palástolva, igazi a móka.

A lent irritálja, szabadulna, úgy csinál mintha, soha nem lett volna.

A sajátjait igazán nem vállalja, kinyitja a bazárt, majd bezár a bazár.

A sok szerepe, rárakódott már, nem is keresi az igaz valóját minek.

Így a látszatos sem elég alapos, kilátszik már a nem valós is, hinnye.

Nincs szüksége, a segíts magadon, az Isten is megsegít életvitelre.

Nem érdekli hisz nem ért hozzá, kinek mi lehetne a sorsszerűen jó,

nincs abban tehetséges ember aki még megmondhatná a valóságot.

Felváltotta az ember fontosságát a nyereséges, a látványos, hinnye.

Kiadja magát a tervezésben, a saját kínján nem vitt végig semmit se.

Most kérek bocsánatot hinnye, csak egy egyszerű megelőző vagyok.

A jóban és a szépben, a jól megérdemeltemet megteremteném, ha

lenne hozzá lehetőségem, vagy egy jóságát kereső, vételi szándékú.

Azt mondják, neked is lehet, hiszen számodra is van az ingyenes.

Azt nem mondják, nem sokra mégy vele, mert nem lát ott

az akinek, jól jönne, ha látná, mire lenne szüksége.

Nem belőled indul ki semmi,

csak a látszat az,

mintha

fontos

lenne az is,

amit csinálsz.

Jól ki van találva,

amit komolyan veszel,

az másoknak játék csak.

Azt veszed észre, már

nem is látszol, annyira

gépies, hogy besorolt.

Utána már csak mégy

és nem észleled a lépést,

a saját megoldásod felé.

42 évesen jöttem rá, mi az

amit nekem szánt a sorsom.

Így a megelőzésben találom

meg a napi sikeremet, nem

tértem el tőle, már 25 éve.

A jó öreg alázat velem van,

a szavaimban is benne.

Átmennek a szavak,

pedig a valóságról

beszélek, nem adok

programot, nevelek.

Az oktatásomban ott

van, a saját programja,

a sorsa, a generációs jele,

az meg mind más, hinnye.

Úgy lát már a szemem,

azért tisztelnek meg,

hátha még nem ment el

 a lehetőségük nekik sem.

Megélnék a sorsukat,

hiszen erős érzés az, a

 Hazaértem, a siker íze.

Arra lehet alapozni azt,

amit a belső kontroll jelez,

lehet, hogy nem leszel kő

gazdag, de elégedett az igen.

Viszont van valamid, a

tehetséged, ha abban

boldogulsz, az már

biztosan

rólad

szól.

Nem

kérdezhettél,

nem volt kitől

és nem volt olyan,

amibe kapaszkodhattál

volna. Kénytelen voltál,

használni a lelkes, szíves,

gondolkodó agyadat.

Ha nem rendezed el

a múltadat úgy, hogy

arra építhetnéd a jót,

a szépet, a jövőképed.

Mások se legyenek, a

döntésed által vesztesek.

Jól is dönthetnél, érzed,

nem csaphat be,

az, ami erőt

ad neked, a

 lelkes éned.

Nem ment ki

a szívesség se

belőled,

gondolkodva

döntesz, hinnye.

Van az Isten

és a saját

tudásod.

Rájöttél

felülről

is látod,

oldalirányba

is van térlátásod.

Ne legyél morózus,

ha a humorra születtél.

Jó nagy feladat az, ha

megmosolyogtatod a

 szomorkodósokat.

Lehet otthon jönnek

rá, mire is utaltál, ah.

Nemcsak a jó minőség

hozza oda, a törődésért

is odamegy, mert ritka az.

Az intelligens agy tudja, az

 útravaló mondatod milyen

fontos, nem is gondolod.

Alázat nélkül, nem

működik jól semmi.

Nem fontos, hogy

téged kövessenek,

önmagukhoz mutasd az

 utat, az Isten áldjon meg.

Várd meg amíg kérnek rá,

ne hozzál döntést,

anélkül, se

felettük, ah.

Mindenkinek adott

az Isten, a tehetségéhez

olyan többletet, amivel jól

megoldhatja, a fontosakat.

Akik meg azt választják,

amit mindenki más is,

nem fejlődnek úgy,

ahogy a belső

tartásuk

jelezné,

hinnye.

Beállnak a

nemlétező

sablonokba,

várják a jó

lehetőséget.

Nem láthatók

a tiszta minták,

csak a sablonosak.

Úgy gondolják,

megadatik az majd

időben számukra is.

S mire ráébrednek,

nincs mire várjanak,

már rohangálva sem

érik el, a többieket.

Nem mondja közben

nekik senki se, jóérzéssel,

hahó, ülj le gondolkodjál el.

Ha mások ritmusában futsz,

szaladsz, a saját fejlődésed helyett,

megint mások jól irányzott szekerét toltad.

Ami nem lenne baj, ha akkor teszed, amikor te

már megcsináltad, a saját tehetséged szerint azt.

Amit rád bízott a sorsod, haladsz, boldogulsz már,

magad szerint, a saját kútfődből csinálod mindazt.

Mert van aki csak elvár mindenkitől mindent, amit

ő maga nem csinál meg, úgy aztán révbe sose érhet.

Úgy tudja, ő vezetni született, a tapasztalás helyett,

nem tudja, ah, nem elég az elmélet, a boldoguláshoz.

Vezetni születnek az emberségesek, azt adja az Isten.

S vannak az örök elégedetlenek, nem dicsérték őket,

akkor eleget, amikor önmaguk szerint már teljesítettek.

Magukban hordozzák az elégedetlenséget, az nekik nem

jó, mert nem találják magukat, egyik feladatban se jónak.

Hát akkor legyen az úgy, hogy legalább ne fáradjanak el,

visszavesznek a ritmusból, s mindenki megnyugszik,

mert azt hiszik, elértek általuk, ők is valamit, ah.

Óvatosan a megfeleléssel, szint alá viszi az,

azt, akinek a generációs feladata most van.

Betartani amit elvárnak, nem erőlködni,

 a tehetségen belül, a megoldást megtalálni.

A lelkes, szíves, gondolkodó éned segít neked,

a belső kontrollod adja a következő feladatod.

Magadhoz képest a hétköznapok ünnepek lesznek,

ha rájössz megcsináltad a sorsod. A generációs feladat,

motivál, megnő azáltal is, az összefüggésében látásod.

Amikor rájössz, a sarjad előbbre jár már náladnál,

nehezíti a sorsát, hogy megértő legyen veled.

Hát ott jöhetne, egy jól irányzott dicséret,

hogy megrendüljetek mindketten általa, ah.

Elmúlik majd a káprázat, kitisztulnak a tájak.

Olyan szakaszában, amikor megalapozhatja,

a sarjainak a jövőképét, nem kellene nyúlkálni

olyan dolgokba, amiről nem tudhatja, káros az.

Minden energia, behúzza a hasonlókat, hinnye,

a térdprobléma, nem mindenkié szerencsére.

Akinek van alázata a sorsához, nem küzd vele.

Kifordulni önmagadból ah, elfordulni a saját

sorsodtól, erőlködhetsz, az sikert nem hoz.

Maradj az utadon, a saját sorsodat járjad,

megadja a jövőképedet. A hiány is többlet

lehet, ha jól jár az eszed, minek perlekednél,

mosolyogjál belül magadban, egészséget ad az.

Hősök voltak és lesznek, az nem mindegy, van-e

értelme a hősködésnek, helyette inkább elmélkedhetnél.

Ne menjen a sok hasznos idő pocsékba, sikerre éhes ám az

intelligens agy, meg szeretné kapni a napi táplálékát, hinnye.

Ne várjál el olyat másoktól, amit te magad nem csinálnál meg.

Miért gondolod, hogy szívesen lelkesednek, alkotás, elmélkedés

helyett, ők is győzni akarnak, amikor elég lenne, ha úszni tudnak.

Helyetted nem vezetheti le senki más, amit naponta összekaptál.

Futsz, szaladsz, így, minden számodra jóról, fontosról lemaradsz,

olyan embereket bántasz meg, akikért szólna a jó a szép, hinnye.

Tervezzél úgy, hogy mindenkinek jó legyen, kommunikálni tanulj,

ne legyél túl szigorú, az általad hozott szabályokat át is írhatod.

Loholnál a boldogságérzet után, pedig már, most is boldogulsz.

Ha nem csinálsz magad szerinti mérleget, mi ad tartást neked,

a megcsináltam állapot fontos, telített energiája van, hinnye.

Várhatod egész életedben, hogy megveregessék a vállaidat, ah.

Más az amikor ösztönző erőt adva dicsérnek, helyettük végzed.

Ah, ha nem teszed a helyére az önbecsülésed, hiányérzeted lesz.

Megtanulni, építően, jól, kommunikálni és nem sértettként élni.

Átbeszélgetni, megértésig beszélgetni, tudni bocsánatot kérni,

bosszankodás helyett, magatokon és egymáson is jókat nevetni.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék se veled,

sem melletted, ahelyett, nevelve oktatnám, amit feltaláltam.

Bocsánat, ha engedtem működni a gondolataimat, hinnye.

Önismereti oktatás a gyűjtő neve, magadra találsz vele.

Tanulni soha nem késő, nem szégyen semmiképpen se.

Mindig a nehezeket vállaltam fel, előbb értem révbe,

megszokták, az arra alkalmas sejtjeim, hinnye.

Mit kezdenék a könnyűvel, nincs benne siker.

Hazaértem, várom a jó lehetőségem,

eladnám, értő üzletembernek azt,

amit feltaláltam, megrajzoltam.

Legyen jó és tegyen jót általa,

sok – sok embert érinthetne meg vele.

Tartást, méltóságot adó oktatási forma.

Kellemes napot kívánok, minden jóravaló,

emberségesnek. legyen otthon náluk a tisztelet.

 

 

Amikor felismeri az ember, hogy a saját

Hazánk nem vállalja fel, azt amit feltaláltam.

2009. év óta találkoztam Online sok lári, fári, -val,

nem különböztetem meg a jelentkezőket, feltételezem,

van önismeretük és tudják ártanának az önbecsülésüknek.

A lelkünk érettsége az ami meghatározza hol tartunk most,

nem életkor függvénye az, hogy mit tudunk tehetségünknek.

Így, hát segítek magamon, hogy az Isten is megsegítsen,

ezzel éltem túl, át, sok nagyon nehéz évet.

Sok emberségesnek hasznára lehetne,

kétségbe nem eshetne, amikor azt látja,

nem tervezett jót vele érte a saját Hazája.

Az  is lehet, hogy nem gondoltad, amikor

a nagy önmagad felett lévő feladatot úgy

vállaltad fel, mint aki képes jól megcsinálni.

Tán nem találkozhattál a (megcsináltam),

 értékes felismerésének érzésével sem.

Valós emberismereted, szakmai tudásod

nem volt még, szorgalmasan bemagoltad.

Vagy összeollóztad, elcsented, használtad a

hozzáértők működő gondolatait, mondatait, az

se fogott vissza, hogy tudtad védjegy van rajta.

Feltételezted, úgy láttad lehet, mert nem

tudtak róla a szerzői, nem szóltak érte,

akkor már a magadéként használhatod.

Eszedbe sem jutott, hogy legalább tanulj,

ahhoz amit felvállaltál, hasonló legyen az

energiaszinted tán, legalább magadért tedd.

Nagy lesz az összevisszaság amikor rájönnek,

akikben megbíztak, már el nem érhetőek.

A mihez képest hol tartasz, ismered-e

a rezgését annak, ha feltételezed,

hogy nem szükséges, ráérsz még.

Majd szembesülsz a pillanattal,

mindenhonnan elkéstél, lekéstél.

Nem akadt emberséges,  aki felvállalta

volna, szükség lenne már a működőképes

tudásra, hiszen bekerülhet általa a körforgásba.

Prevenciós vagyok,  a megelőzés a hivatásom 28. éve.

Az emberek tömege tisztelt meg, a napi gyakorlatommá

lett, egy napon megrajzoltam összefüggésében mindazt,

ami addigra, oktatható tudássá formálódott bennem.

Műhely, a megelőzésért.  Heringes Árpádné e.v

Julamami védjegyet kapta, Online oktatom.

Az engemet megtisztelő sok emberhez

képest, kevesebben tanulták ezt meg.

Nem tudtam ajánlani mindenkinek.

Nem vagyok üzletasszony, csupán

botcsinálta, nincsen üzleti érzékem.

Csoportos Online Oktatást tervezek,

megtanulhatják leolvasni a sorsukat.

Prevenciósként ajánlom szeretettel,

mindazoknak, akik nem ismerik még

a sorsukat, se a generációs feladatukat.

Mielőtt még megrekednének abban, ami

már nem kihívás számukra, vagy nem

tudják felmérni, hol tartanak most,

a belső kontrolljukat nem ismerik.

Bizonytalankodnak, ez kifelé is hat.

A barátot nem vetjük le mint jó időben

a nagykabátot, mert mi lesz veled,

ha majd fázik a lelked a nagy rideg

üresben, s már barátod nincsen.

Maradj emberies, ne fordulj ki,

csak azért, mert az divatos lenne.

Senki sem tökéletes, van az Isten.

Átfordultunk ha hiszed ha nem,

már a jó energiákban vagyunk.

Újra figyelni fognak egymásra az

 emberek, mert anélkül csak üres

kapcsolatokká lenne minden.

Ha bármilyen magasságokat is

érhetsz el, önmagadtól el ne

rugaszkodjál, ki ne forduljál.

Valamit csak magadért, hogy

érdemben tehess másokért.

Mit gondolsz, ha csak a te

teóriád igaz, akkor miért

fájna a lelked, akkor is ha

kőgazdag lehettél te most.

Két oldalunk és feladatunk is

van önmagunk tekintetében.

Az egyiket hozzuk, a másikat

a hiánya miatt még jó időben

  jó lenne most megtanuljuk.

Mindenkinél eljön az az idő,

amikor rájön

önmagáért

még nem

is tett.

Olyankor

meglepődnek

ám a szerettei,

 mi történhetett.

Hiszen addig ő

nem úgy viselkedett.

Keres valamit ami

akkor tölti a lelkét,

mert hirtelen jött

rá, addig mindig

másokért tett.

Rengeteg

a választék

csak pénz

kérdése

az egész.

Ki kerül

középpontba,

na akkor aztán,

ő lesz a legjobbak

legjobbja, hiszen, ha

ott mutatják, az csak

hiteles lehet, ezt

szinte mindenki

úgy gondolja.

Ha nem ért

hozzá, akkor

hogy lenne

kontrollja.

Még a régi

gyakorlathoz

vannak szokva,

megszűrték,

jól megnézték,

kikerülhet oda.

Jó nagy lett az

össze – vissza,

szinte mindent

megtehetnek,

pénz kérdése

az is és minden.

Van a látszat ami

azt mutatja, hűha,

gazdag ez a Haza,

aki meg a talajt

keresi, mert

már minden

valakié lett,

az meg

menjen

haza,

ha

még

van

hova.

Ezt meg

így, ugyan ki

találta ki.

Vannak

akiknek

lehet,

másoknak

meg nem.

Egy Haza ez

csak egy, mind

azért születtünk

pont ide, hogy itt

 teljesedjünk ki.

A Hazánknak

is adva a mi

tudásunkat.

Attól lesz

szép,

szíves,

színes,

a Hazánk.

Mi vagyunk

maga a Haza.

Teremtett-e

ő valaha,

valamit

hozott

össze,

csak ő

maga.

Vagy csak

azt látta,

másoktól

elvenni azt,

amit ők már

magukénak

tudtak, azért

megdolgoztak.

Rafináltan,

rámenősen,

hogyan lehet,

elbirtokolni azt,

ha a többiek nem

látják, nem eléggé

figyelmesen,

gondolják át.

Nem magyaros

virtus ez sem.

A gyermektől

mit vársz el, ha

 csak egy minta

van és azt

követheti,

na azt meg

hogy nevezed.

Magaddal, hogy

számolsz el, ha

nem tudod már

betölteni a szülői

szerepedet, miért

nem tanulod meg

azt amit te sem hoztál.

Sok a többletes gyermek

most már, ki boldogul velük,

ha nem tanulhatják meg, a

sorsukhoz vezető lépéseket.

Vagy inkább lerombolják azt,

amit építgettek egész életükben.

Emberies nyelvnek és jelnyelvnek,

neveztem el, magamat is óvom vele,

hitelesen lemásolni nem tudja senki se.

Megtanulható az, ami éppen szükséges ott

annál az embernél, aki elgondolkodott, mit

vehetne, különös tudásként még itt magához.

Eladnám a Hazánknak, olyan emberségesnek, aki

megbecsülné mindezt, amit tovább adatna általam,

betaníthatnék sok embert, ennek az oktatására.

Hasznát vehetnék a nevelésben, oktatásban is,

milyen módon közeledhetnek hozzájuk most,

úgy, hogy fogadóképesek is lennének ahhoz.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

az arra már igényeseknek, igényesen oktatom.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami